- BB24 és buliiiiiiii! :) -

Ezt a futóversenyt már idén márciusban kinéztem, sőt odáig merészkedtünk Zsüllel, hogy elmentünk rá szurkolni is :) 

Aztán annyira magával ragadott a hangulat, hogy még az éremért is sorban álltam, de persze nem kaptam ám, még a kétszeri sorbanállás után sem :). 

Viszont a fiúk annyira meggyőzően futották le a félmaratont, hogy szerintem miattuk mentem el a májusi Borvidék Félmaraton futásra. Ott ugyan csak 6,7 km-re, de azt hiszem az érem átvétel után kicsit kicsúszott, hogy azért jövök jövőre is :)

A nyár valahogy teljesen elment versenyek nélkül - meleg is volt, időnként még a sziget is elég volt, aztán kiírták, hogy BB24 folyt.köv. és hogy szeptember 21. Addig addig motoszkált a fejemben, amíg megfűztem Zsül haverját, hogy volna e kedve váltóban...  és, mert Zsül haverjai egytől egyig tökrendik, így esett, hogy kicsit bele sem gondolva, már fent is volt a "Füstőlő Talpak" formáció a rajtlistában a benevezettek között. Kezdődhetett az izgalom. A rákészülés meg valahogy elmaradt: külföldi szabadság, köhögéses, orrfújásos nyavalyák, egyéb idegeskedések a mellékállásban. 

Lett is nagy izgalom egészen addig, amíg csak meg nem kaptam a vállveregetős fair play-es váltást, és nyakamba nem zuhant, hogy na akkor hajrá :)

Érdekes, hogy amikor már futottam, akkor gyakorlatilag minden mindegy volt. A túlöltözöttségem (rohadt meleg volt :)), a frissítőponton a félrenyelt viz (vagy 2 percen át köhögtem:)), a szorító mellkaspánt, a fartlekes mylédi állandó beelőzése, aztán rögtön leállása pont az orrom előtt, a kicsit szúrkálódósra sikerült beszólalási kísérletei. 

Ami nem volt mindegy: hogy a célegyenes utolsó kilométere mintha még soha nem lett volna ennyire hosszú :). Majdnem ott tartottam, hogy direkt tolták arrébb a templomot, mert nem létezik, hogy még mindig futnom kell, meg még mindig, meg még a rendőrlámpa után is még mindig :). Jójó, el is számoltam picit magam, mert ugye a 24 km második felét futottam le, aztán a 20 km- után képes voltam azt hinni, hogy itt a vége. Aztán láttam egy 21 km-es kiírást is, meg egy 22-est is. És amikor már azt hittem, hogy a templom is eltűnt előbukkant a bokrok közül egy 23 km-es jelzés is... Na ott úgy begurultam, hogy beelőztem két egyénit :) és berobogtam a célba. 

Zsül be is mondatta a nevem, így aztán vigyorogtam, mint a vadalma egészen a vízig, amikor nagyon gyorsan le kellett ülni valahova, mert olyan  szédülés lett, amilyen még soha :)

Viszont nem fáradtam el :) 

Képes voltam két guggolás között még azt is kikiabálni a nagyvilágba, (amit Zsül mondott a haverjának, hogy miért is szeretném párban lefutni), hogy akkor megdupláztam az érmeim számát ! (most akkor lett 2 db :)))

Este aztán muszáj volt ünnepelni, amire adott volt a szüreti fesztivál :). Még mindig nagyon tetszik a sok sok ember, ahogy járkál a városban az üvegpoharával és kóstolgatják a borokat :) Tegnap stratégiával indultunk neki, hogy kóstolunk egy fuxlit, amiből az lett, hogy ahány fuxlist láttunk mind végigkóstoltuk :) Kellett is enni lángost, és még így is lett éjfél felé olyan duhaj hangulat, hogy úgy kellett a hegynek nekifutni hazafele vele :)

- hazafele -

Utolsó nap reggelére ébredtünk és mert annyira azért nem akaródzott hazamenni, így elmentünk még Admont-ba is. Irtószép könyvtárt néztünk ki az interneten és bár németül majdnem 1 szót sem tudok megbeszéltük, hogy az öreg könyvek illatáért is megérné megnézni.

Kicsit csalódás lett :(

Az interneten található képpel ellentétben a felső szintre felmenni nem lehetett. A könyveket meg kb. 2 -3 méterről lehetett csak szagolni, mert persze el voltak kerítve. Persze erre gondolhattam volna, de valahogy mégsem gondoltam. Nagyon sok könyv annyira öreg volt, hogy a gerincén abszolút semmi nem látszott.... kézbe venni meg ugye nem lehetett .... Fényképezni is csak 5 euróért. Bár ennyire jó fényképeket úgysem csináltam volna, mint amivel reklámozzák a neten, így lehet jobban jártam, hogy nem is akartam.
A "way of rule" szobát kicsit sajnáltam azért, hogy nem fényképeztem le, ahogy tömeget alkotunk ketten Zsüllel: - http://www.stiftadmont.at/english/museum/museum/aufbau_stiftspraesentation.php

Amit még lehetett nézni a múzeumban: kitömött állatok, felgombostűzött lepkék, féldrágakövek, meteor darabkák, kortárs képek (amiket kicsit végigröhögtünk v.ö.: szex és nyújork azon epizódja, amikor a helyi rocksztár licitálni kezdett a tűzoltókészülékre Charlotte festményeket tartalmazó galériájában :)) és nem utolsó sorban szépművészetis alkotások. 

Ezen a részen a sok sok papi palást, kesztyű, egyéb drágaköves kiegészítők mellett találtam meg a nap legjobb részét: a Strechau vár mennyasszonyát. 

A legenda szerint a hölgy eljegyzett menyasszonya volt egy lovagnak, aki a keresztesháborúba ment eretnekek meggyőzésére és akit a mennyasszony csak várt és várt és keblét mély sóhaj dagasztá :) több, mint 1 évig az apácák között... Persze sokáig már nem bírta, és inkább igent mondott egy rivális lovagnak (aki annyira nem ment messzi harcba). 
Csakhogy a lagzin a szép menyasszonyt a lovag átka érte: csontvázzá változott a násznép szeme láttára.

A mese már eleve nagyon tetszett, főleg ahogy Zsül lefordította így hazaérve rákerestem az interneten és kiderült a Strechau vár ma is áll! Sőt! meg is nézhető!

http://www.burg-strechau.at/

és még csak messze sem volt attól az úttól amerre kifele mentünk (grrrr). 

Most fűzhetem megint Zsült, h menjünk még 1x :)

(bár ahogy láttam azért ő is maradt volna még ........(a naptár is elmaradt))

- 4. síugrás :) -

Reggelre jött az ötlet, hogy itt vagyunk már lassan 1 hete és még nem is túráztunk egy jót sík(abb) terepen. Zsül tervezett is egy endomondós kört, amit mire odaértünk kellően el is néztünk és már ott másképp: szemben indultunk neki :) 

Az első akadály egy családi ház fűves területén ért de jött is egy néni és adott hilfét, hogy merre menjünk tovább és hogy merre kellett volna menni ... :) 

Az agresszív teheneket nagyívben elkerültük. (köszi Teó :))

A második akadály a kerítésnél volt ami kicsit be volt láncozva... Persze itt már annyira nem ijedtünk meg kirigliztük és mentünk a következő kiskapuig :)

Aztán kis bringás út jött, 1 futóval :) és sok sok tehén - harapni lehetett a levegőt. Ahogy az endomondó jellemzőket olvastuk meg is állapítottuk, hogy ez lehet az extra élményfaktor a körünkben :).

 

Következett egy kis falucska, amin azért átmentünk biztos ami biztos, és már itt lett 6 km- amikor elvileg a mai túra egy kis kényelmes 5 km lett volna. Némi vásárolgatás után nekimentünk az erdei útnak és a visszaútnak Ramsauba. 

Az olimpiai stadionnál meg még siklottunk párat :)

Otthon döbbenten láttuk, hogy elégettünk 1050 kalóriát!  így jött az utántöltés ötlet  és beindultunk Schladmingba körbenézni, hogy miújság vacsiügyben. Ki is sikerült választanom egy akkora fatányérost az étlapról, hogy szegény kislány kicsit meggörnyedt mire kihozta :) 

 Én meg mind megettem :o

Nagyon finom volt :)

- 3. városban -

A mai terv szerinti irány - Schladming. Gondoltunk sétálunk egy kényelmeset a városban, aztán ha legfeljebb lesz jó idő elmegyünk egy túrára a város melletti patak nyomvonalán. 

Nagyon meleg lett. 

Maradt az, hogy sétálunk a városban aztán meglátjuk és meg is láttunk egy felvonót :). 

Persze tudom már már uncsinak kéne legyen, de ha még sosem voltam akkor azért más kicsit. Igaz tegnap is felvonóval mentünk a 2700méteres hegyre, de azért az mégis többszemélyes is volt, meg - mint utólag kiderült - sokkal stabiliabb is..... Ráadásul mozgott.... úgy kellett beleugrani. 

Teljesen rutinosan érvényesítettük a jegyünket és ami még érdekes volt, jött utánunk a jegykezelőnéni, hogy: hova hova ??? Zsül meg is mondta neki a tutit ékes németséggel, hogy aszongya: "#c@??!!Ä$¤'' a kapun át!". A néni azért addig még bizalmatlankodott, amíg meg nem mutattam neki a jegyünket és még utána is kicsit izgultam, hogy nem adja vissza és akkor jöhetünk le a 1825 méteres hegyről bringával :) (bringásokat nagyon sokat láttunk a kimosott gödrökben ugratni - emlegettük is sokat Petit :)).

Aztán begyorsultunk - nagyon! és mert ketten ültünk a kabinban - irtóra lengett jobbra balra még úgy is, hogy nem is álltunk sem fel - én meg leginkább kapaszkodtam a székben (kapaszkodó sehol!!!). Volt pár ugratás, meg megállás - 1x még 2 megálló közben is a felhők között (biztos kigyulladt az egyik szerelvény) aztán addig sikítottuk, hogy féééééék!!!! fééééééék!! amíg rendes megállónak kinéző helyen 1x csak megállt a kocsi és kinyílt az ajtó. Zsül meg visszafogta a szoknyám szélét, hogy megyünk még kört..... 

És megint gyorsultunk!!!!!!! és meredeken fel!

Hát mit mondjak: a végére azért sztem még a hajam tetején is izzadtam picit... :) A tetőn csak étterem volt, némi kilátás a hegyekre és persze sok sok nézelődő. 

 

A legeslegutolsó kabin visszafele 17 órakor jött mi meg vagy fél5 körül találtuk ki, hogy na akkor ugorjunk bele  a felvonóba lesz ami lesz, így sok időnk fent nem nagyon volt. 

Viszont ez a nap is tutti volt ezzel a libegéssel megspékelve :) 

- 2. hegy -

SkyWalk - csak mert annyira meleg volt, hogy vágytunk valami hűvösebbre :D 

 Hegynek fel megintcsak nagyon szerpentines volt, de már kezdtem megszokni a ralit így alig sikonyáltam párszor és akkor is csak akkor ha a szembenjövő elől pont nekünk kellett kitérni a szakadékos felén persze az útnak.
A libegő lentről és a kilátás is mesés volt :) Épp megbeszéltük, hogy, mert 20 percenként megy fel felvonó valószínűleg várnunk kell amikor láttuk, hogy 7 perc múlva épp 20 perc múlva van :) Jól neki is futottunk a kabinnak, és kb. 10 perc alatt felértünk 2700 méterre :) Ott aztán viharos sebességgel öltözés - még a kötött,bojtos sapkám is felvettem :) - és ámulás. Volt azért némi tériszony itt  ott, na meg szelek. A függőhídon elsőre csak az lepett meg, hogy lejt, aztán - mert hirtelen sokan lettünk az is, hogy kilengett - volt is ám kapaszkodás.

Aztán meg sorban állás a fényképezkedésre. 

Utána Zsül kicsit megnézte a Jégpalotát - ha már ott voltunk. Nekem a tükörjégen a futócipőm nem hagyott más választást mint passzolni a dolgot, viszont videót azt kértem :)

Várakozás közben végignéztem a HVCS-ket (helyi vagány csávókat) öltözködés közben, ahogy mentek síelni - ez is a hely varázsát mutatja, hogy míg én még a kesztyűm is felvettem addigra , ők papucsban meg olyan technikai póló+bringásnadrágban futottak neki síelni, amit max. nyáron (a +40fokban) vennék fel a Margitszigetre ... 

 Némi pózolás után a kamerába jött a kapucsínó és álltunk be a lefele induló sorba. 

Este még kis Ramsauzás, aztán alvás. 

Amin még kicsit meglepődtem: a boltok (minden) fél6kor zárnak, így sikerült lemaradni a souvenir boltos hűtőmágnesről, az intersportos nézelődésről, meg a kikről is. Jójó, tudom ez nem westend, vagy éjjelnappali tescó, de kicsit akkor is fura volt. 

- Gleiming 1. túra -

Azért az nem semmi, hogy egy kimondottan síszezonos helyre megyünk a hegyekbe szeptember első hetében, amikor még ráadásul az idő is tökéletes (süt a nap :)) Persze a kanyargókon a hegyre fel - autóval - majdnem kidobtam a taccsot és végig sikonyáltam, hogy jujujujujujuj aztán meg találtunk műanyag hóembert, körülötte egy csepet sem műanyag hóval!! Na attól volt aztán igazán jujujuj - lsd: kép.

Aztán nekilendültünk egy kimondottan könnyű kis túrának, aminek végcélja 3 db tó lett volna... azért volna, mert hogy a 2 tó után kicsit kidőltem... talán nem is annyira a meredek hegyre fel menetben, hanem inkább ugyanez hegyről le..... Irigykedve nézegettem a  nénik bácsik botjait és megfogadtam, hogy a legközelebbi túrát csakis bottal gyűröm le  vagy csinálom meg (félig)... 

A túra 1646 méterről indult, és tartott egészen 1872 méterig ... Kicsit vártam már a végét, nemcsoda nem? :)

Így történt, hogy röpke 2,5 óra és 2,7 km múlva már kértem is a kapucsínóm :) 

És! este a Hofferben csak kikönyörögtem egy nordicwalkingos botot :) amihez lehet kicsit még nőni kell, de azért mégiscsak bot :)