Lefutottam életem első versenyes 6 km-ét :-) Persze a versenykiírás szerint volt az 6,22 is, az előző esti változtatásoknak köszönhetően meg lett 6,7-es is :) Na de a lényeg: iszonyú sokat izgultam :), amit végül is nem is kellett volna :)
Ahogy odaértünk, bejelentkeztem a rajtcsomagomért, amiben aztán minden volt: póló, kis innivaló (mojitos), kis csoki (kávés) még bucit is kaptam, meg egy üveg bort :-)
A rajtszám egy papírra színesen nyomtatott szám volt, amit biztosítótűkkel tudtunk rám rögzíteni - na attól kicsit féltem :-) ; a fele azonnal kinyílt, és útközben is sikerült beleakadni párszor - de kikötés volt, hogy a mellkason legyen.
Innivalókkal nagyon el voltunk látva: a frissítő pontokon minden volt, és a vizet külön kiabálták, hogy hol van :-) Ez nagyon tetszett - nem akartam elvenni, de nagyon jó volt, hogy mégis meggondoltam magam - bár alig ittam egy kortyot csak. Az az egy volt zavaró, hogy nem volt hova tenni a poharakat, és így ledobáltuk a földre... na de nagyon előreszaladtam. Kezdem az elején :
A startnál sikerült úgy helyezkedni, hogy beálltam az elsők közé - így történt, hogy akkora lendülettel startoltam, hogy kb. 200 m után úgy éreztem, hogy ennyi volt :-D Ha nincs Zsül, és a rámkiabálás, hogy hajrá Anett... :-)
A múzeum után aztán mindenki előzőtt :-D Kicsit kétségbe is estem, hogy na akkor a záróautó motorháztetőjén fognak betolni a célig, de azért sikerült visszaállni a ritmusomra, így a legközelebbi kifulladás a 6 km-esek legnehezebb dombján jött, amikor muszi volt sétálni, mert teljesen elfogyott a levegő. De a dombtetőn megint ott volt Zsül és akkor már nem álltam le.
A lejtőn lefelé volt a legjobb. A sok-sok szurkoló azzal biztatott, hogy hajrá biciklis (Zsül bringával kísért) :-))) Így a hangulat annyira jó volt, hogy szinte észre sem vettem, és teljesen belendültem (szigorúan a 6-os kilométerjelzéstől :-))
A vége meg -> már tényleg nem tűnt annyira fontosnak az sem, hogy olyan a szám, mintha 1 órán át nyeltem volna a homokot, beelőztem mindenkit, akit csak tudtam - mögöttem meg is jegyezték, hogy : " Ez a nő szivat minket, ő csak 6 kilométerig fut " (voltak őrültek kb. 800-an, akik lefutották mind a 8 hegyet, és a teljes 24 km-es távot!).
Na de a lényeg: annyira jól sikerült mindenkit leelőzni, és annyira arra összpontosítottam, hogy az összes előttem lévőt legyűrjem, hogy ... nem vettem észre, hogy átfutottam a célon ... és ha nem kiabálnak utánam a szervezők, hogy álljak már le , szerintem a következő emelkedő előtt tutti nem állok meg :-)
Így meg leálltam - teljesen nem értettem, miért kellett leállni, és nem találtam a helyem 5 percig. Aztán esett csak le, hogy az érmem sem vettem át :-) meg ugye megittam a kis vizem, és szomjas is vagyok azért. Meg hogy hol van Zsül :-)
Nagyon jó volt :-) Az érem irtó szép (szerintem a 4 verseny közül ez a legszebb érem) és lehet ha a saját tempómban kezdem, akkor még a nagy hegyet is ki tudtam volna futni :-)
Azt hiszem én is akarok jövőre is ... :-) ugyanitt :-)
Ezt azért, mert erre büszke vagyok :-) 25. lettem a nők között az 53-ból :-)! Igaz, hogy 3 50 év körüli, és 2 45 éves lehagyott, de szerintem ha a korcsoportost is megvárom, bronzérmes lettem volna :-D
A 6 km-esek abszolút befutó listájának az a része, ami engem érint (68. a 111-ből - erre is büszke vagyok):
:)
 | |
| facebook: borvidék félmaraton -> összes hozzászólás |
ugye hogy a 2013-as a legszebb? :) (élőben picit sárgább - olyan aranyérmeses :))
Gratulálok az érmedhez, megdolgoztál érte keményen :) Hajrá Bagett! :)
VálaszTörlésKöszönöm :) Tökmenő volt ennyi őrülttel futni picikét (nekem csak a 6km volt :)). Az éremért meg már máshol is sorban álltam többször is, csak ott meg nem adtak ..... ehhhh :)
TörlésGyere Te is futni! :)