Felhős vasárnap Rómában: a kövek szürkébbek, az utcák tágasabbak; amikor a nap hiánya kalandra csábít: Róma második legjobb kávéja után most Róma legtökéletesebb kávéjának felderítésére: ez a Pantheonnál a Tazza d’Oro.
A kávé sűrű volt, nagyon petit, nagyon komoly, minden kortya azt súgta: figyelj. És tényleg sikerült ott lenni: nem a múltban, nem a következő napokon, nem másol: egy csészével Rómában, Pantheoni kilátással.
Aztán jött a rúzs.
Hagytuk, hogy Róma vezessen: a Valentino-maszk bukkant fel az úton. Egy hatalmas maszk, tükrökből és egy világoskék, tapadós, átlátszó kezeslábasba bújt művésznővel, aki rendületlenül pózolt minden elképzelhető szögből. Sokáig nem hagytam Zsülnek élvezni a műsort, mert megláttam a Via Corson a KIKO felíratot és ezzel a lendülettel a nap sorsa megpecsételődött: lehetett gravíroztatni :).
A KIKO Milano üzlete az, ahol mindig sokan vannak, szép hosszú, kanyargós a sor, de abból még nem következtettem semmire. Ráadásul Zsül, amikor látta, hogy felszabadul a hely, szólt is, hogy most menjek gyorsan ... A sorban állva lehett látni, hogy nem direktbe megy a sor a gravírozáshoz és van, aki 6-7 rúzst is gravíroztat egyszerre ... Így esett, hogy két vagy három órát álltam sorban egy gravírozásért. Ennyi idő alatt az ember sok mindenre rájön. Például arra, hogy milyen nehéz türelmesnek lenni, ha várnak rád, és ha azt hiszi, hogy egy rúzs majd jelentést ad valaminek. A felírat végül felkerült, a hátoldalra a Colosseo és akkor komolyan elhittem, Zsül nagy bánatára (mert ő is várt velem annyit), hogy ez egy jó döntés volt.
Hétfőn már határozottabb terveink voltak. .....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése