Na ha eddig nem tudtam mi a szívás, most akkor leesett :)
Ezt a Forralt Borvidék-et már tavaly kinéztem, de akkor aztán volt hideg, hóesés, sár, köd - így a bátorság is elkeveredett valahol a nagy rohanásban, na de idén : napsütés!, a hét legmelegebb napja!, hó sem sehol! városszerte (...). Eleinte csak nézegettem a szép őzikés érmet (a legszebb érmek mindig Szekszárdon vannak!), aztán jöttek a 70-es évek elejei elmélkedések a honvédelmi napokról :D - futás utáni bárányfelhőkre lődözés :D, meg persze az érem - ja ezt írtam :). Szóval elkezdett foglalkoztatni a dolog a "mi lenne, ha" irányban .....
Sikerült a munkahelyen is párszor kiverni a biztosítékot így eldöntöttem: elmegyek dagonyázni és utána aztán bárki mondhat bármit, sokkal rutinosabb leszek :D
Ez a nagy lendület a versenynap reggeléig tartott, amikor is az esti bevásárolt tésztának köszönhetően úgy kellett kirobbantani a .... -ból. :)
Zsül elvitt a Lajvér Borházba, ahol tökéletesen száraz és lebetonozott úton (de azért iszonyat meredek) mentünk fel, így aztán a harci kedv teljesen visszatért :) Zsül is mondogatta, hogy sittysutty kész leszek és már - már tudtam ott tartani, hogy na hol az a dagonya :D
Azért a térkép ....
A rajt után még kicsit sikerült előttem lévőket látni, így a térképet nem is figyeltem, csak mentem a többiek után.
Aztán mondták, hogy a kapu után figyeljek, mert csúszós lesz és onnantól kezdtem egyedül lenni ... .nagyon .....
Figyelni figyeltem persze, de időnként annyira durván csúszott, hogy a futás szépen lassan elmaradt, és örültem, ha a szántóföldön láttam némi fűcsomót (amiről azt hittem, majd jól leviszi a 10cm-es sárréteget a cipőről, de persze fűcsomóstól szédelegtem tovább... ). Aztán fűcsomót sem .... Az erdősebb részben mentem eleinte, de ott aztán meg olyan eltévedhetnékes ingereim támadtak, hogy csak-csak visszacsordogáltam a sárga irányjelzős szalagokkal díszített dagonyába....
Szóval mentem, meg még mindig, meg mindig és tök egyedül éreztem magam. Kicsit sajnáltam is, hogy ennyire béna vagyok és nem tudtam futni a többiekkel, amikor is láttam pár turistajelzést a térképről. Konkrétan kettőt :) Így ki is találtam, hogy na akkor jobbra fordulás és kész leszek :) De persze jobbra egy szál út sem volt.... és a sárga szalagok csakis kizárólag a dagonya felett lebegtek... Épp kezdtem elgondolni, hogy mi is lesz a lemerülős telefonommal (az endo is leállt :(), amikor odaértem az első frissítőponthoz (kb. az 5. km-nél voltam a 14 km-es versenytávból :)). Úgy megörültem a lányoknak (még mondtam is nekik, hogy jaj de jó, hogy látok élő embert :D), hogy örömömben ráugrottam egy jégtáblára (azt hittem ez hú de jó ötlet, lévén eddig csak sár volt), amikor is a jég megadta magát és térdig elmerültem az alatta lévő sáros vízben ....
Itt kicsit már nekiálltam morcoskodni, és megfogadtam, hogy ilyent soha többet. Ezt még vagy fél órán át fogadtam, amikor jött egy lovas - na azon picit elbambultam és gondoltam megkérdezem erre megyen-e az út Budára :). Az ürge nagyon kinevetett, és mondta, hogy az irány jó és hajrá hajrá ...
Na akkor végképp jött a mélypont... és csak mentem .. mármint tartottam magam, hogy ne spárgázzak, piruettezzek, meg leginkább ha megbotlom se tegyem a kéznyomom az előttem rég elfutók nyomai mellé .....
Azt hittem már nem jön el, de! láttam egy kanyart visszafele :)
és mert sok 30 km-es végzett már a saját távjával(ők 1 órával előbb indultak) - hát azt is ki tudtam nézni, hogy tudnak kerülőutat is - mármint nem annyira szőkék, hogy a dagonyában cuppogjanak - így nekiálltam követni őket :) Nyilván nem sokáig sikerült felvenni a ritmusukat, de annyi előnyöm lett, hogy át tudtam magam verekedni a nagyobb sárrétegeken úgy, hogy nem vittem magammal még 10 kg-t (a cipőmön).
Aztán jött némi füves rész - ezt még kimondottan élveztem is - repültek a cipőmből a sarak, és már épp azt gondoltam, hogy milyen jól elvagyok, amikor vagy két démon megelőzött és tele lett az egész fejem sárdarabokkal..... :D
Na de sikerült beérni :)
A szintidő a 14 km-re 2 óra volt, amit nekem (mert pontosan nem tudom a párszor elszálló telefonom miatt) olyan 2:17 körül sikerülhetett is :)
És azt hallottam is a nagyoktól, hogy 2:17 a 30 km-esek befutóideje lett (akiknek azt hiszem 3 óra volt a szintidejük), de ez már annyira nem tört le :D
Viszont a táj csodaszép. Persze megállni nem lehetett (mégiscsak verseny volt), de azt hiszem 1x vissza kéne menni fényképezgetni arrafele :)
