#notreEiffelànous

 

#ja!

 

#maintenant

 alakulok ... :D 

#bekávézva :D

 parce que j'ai promis:

#francialecke

Valamiért még mindig nagyon odavagyok a franciáért (pedig nem megy igazán :D), de úgy érzem ennyi agymosás kell és ha majd az egyetem rovására megy, akkor hagyom csak abba. 

Megint lett házifeladat is és mert megdicsért a Prof. is, hát idemásolom :) (és még a véleményezést is ideteszem :))

Bonjour Monsieur le Professeur,

 

J'espère que vous allez bien et que votre week-end sera bon.

Je suis en Bretagne maintenant et les locaux disent: "Tout est bon dans le Breton!" (et aussi ça: "Liberté -égalité- beurre salé").

Je suis sincèrement désolé de ne pas pouvoir envoyer une photo du temps breton merveilleux,  mais c'est est une carte postale virtuelle, je vais donc l'écrie : il pleut, il y a des averses, la mer est agitée et les Bretons sont très accueillants et très "citoyens du monde": tout le monde me taquine et ils ne me parlent qu'anglais. Bien sûr je parle français avec eux.

J'ai hâte de voir le Mont-Saint-Michel - les locaux disent que c'est un spectacle typiquement beau et breton (ou normand:)). Je voudrais faire de la voile aujourd'hui, mais il y a un proverbe ici: qui dit que: "quand les mouettes volent à reculons, rentre à la maison!".

La météo bretonne: c'est comme la canicule: " apporte juste beaucoup de pulls".

Les plus beaux endroits de Bretagne sont magnifiques, je ne peux pas décrire tous les sites touristiques, mais les plus populaires sont: je me promène beaucoup sur la Côte d'Émeraude, et ici on trouve le célèbre phare rose: "Ploumanac'h" -> "notre Eiffel à nous" comme disent les Bretons.

Le soir je sors chez Laurent (ici, il se prononce ainsi : "Laubhrz" ou "Lobrz" - je sais que ça veut dire vrai de Bretagne car le "brz" ou quelque chose comme ça voudrait dire "BREIZH" qui veut dire breton ). 

J'écoute des légendes, il existe de nombreuses légendes, par exemple: une légende celtique raconte qu'à côté d'un barrique vide il y a souvent un Breton plein.  Ou il existe aussi de nombreuses légendes sur les druides: ils seraient en prison aujourd'hui, comme de dangereux "dealers"....

À propos de la cuisine!  Le plus célèbre: le kouign-ahmann, c'est le gâteau beurré. Le seul plat beurré qui n'est pas salé. La spécialité d'un morceau de beurre cuit au beurre.

En diététique dit: "kouign-amann : 15 minutes pour déguster, 15 jours pour retirer".

Je m'entends bien avec les locaux.

 

Je vous souhaite une très belle journée et une bonne correction de devoirs.

 

                                      Concernant la soumission de la production écrite:
                                                                      Anette A 1.3 (en ligne)

 

Littérature utilisée: Fabien Delettres: Tout est bon dans le Breton!

#la bière est partie

 

#la saison de chasse commence

 

#futás fürdés francia

Nem feltétlenül ebben a sorrendben :)

Ez a nyár csak a 3F-ről szólt: kaptam szülinapomra Zsültől egy fürdős ajándékkártyát: amivel aztán június 20-tól aug.15-ig pancsolhattam a Gellértben :)

A francia tanfolyam ugyan június végén végetért, de az online-os csoporttársakkal összefutottunk 2x is, amiből az egyik végén bechardonnay-ozva végigkiabáltuk a Király utcát azzal, hogy nous sommes cittadini del mondo!! a citoyen du monde-ot még nem tanultuk :D

Aztán az interpalson sikerült összeszedni a nyárra 1 franciát (arabot) és egy petit belgát, akivel mélyre szántó levelezéseket folytattunk, ilyesmi stílusban: 

- mit értesz azon, hogy "zavaró"? 

- hogy érted azt, hogy mit értesz? :D

Ja! és még verset is írtunk a chatGPT-vel:

"Je suis helicopter.

Dans le ciel en tourbillon, je plane sans fin.

il ne peut se reposer que sur le toit de l'hôpital, soit la nuit, soit le matin

Les ailes battantes, vers l'hôpital je m'achemine avec soin.

Je salue les patients, puis je pars lentement

Le sourire apportant un peu de réconfort, je m'éloigne doucement ensuite."

Nekem nagyon tetszik :D 

A futás meg... hát az volt a legkevesebb... de még mindig nem adtam fel :). Valamit muszáj lesz csinálni, különben sosem kapom össze magam szeptemberre, csak ne lenne ennyire meleg :). 

Azért a bejárások sem voltak rosszak, többször is sikerült lemenni a Balatonra úgy, hogy szabadságom alig (a munkahelyváltások miatt :)), ráadásul bejáráson is voltunk még az alföldön is! :) A legjobban Szarvas tetszett és a jó idő. A nyár utolsó forró napjai annyira nem. 

 Úgy vagyok, mint a mesében: várom is a szeptembert, meg nem is. Persze kíváncsi leszek mi lesz: francia az már biztos- oda jelentkeztem is, be is fizettem is :) Ha megkaphatnánk még az anyanyelvű tanárunkat a csoportnak, az lenne az igazi :D 

és lehetne még egy sikeres F. :)

#napimotiv

 Megvan életem mondata:

"Ha rossz napod van, gondolj arra, aki a helyeden ül éppen a kontrollingon és azt hiszi magáról, hogy milyen szerencsés!" 

 :D 

#Severance

 Eltelt megint egy hónap, még mindig nem sikerült túltenni magam a felmondásomon és hol is rinyáljon az ember lánya, ha nem a blogjában :). Lassan a kiheverési idő tovább tart, mint az egész 3 hónap próbaidőm, amit ott porosodtam a cserepes szobanövény mellett az irodában. 

Legjobb lenne elmenni egy fogatlan guruhoz Balira, ahogy azt Julia Roberts tette az "Ízek, imák, szerelmek"-ben, nekem maradt a kedvenc endokrinológusom Szekszárdon, aki ugyanúgy tudott okosságokat mondani, miután meggondolatlanul megkérdezte a vizsgálat végén, hogy "Egyéb kérdés, sóhaj? "

Túl sok pszichókönyvet olvasok a gyászidőszakban, az volt a legutolsó, hogy merjünk kérdezni és ha már a kilépés előtt nem voltam képes rákérdezni, hogy lehetnék-e valaha is informatikus ott... 

Most bátor voltam és rákérdeztem, hogy a hosszan tartó depresszió lehet -e a betegség miatt? 

Mire a Docteur (a mesémet türelmesen meghallgatta!) végigmért és azt mondta, hogy aki hülye az hülye, meg, hogy az élet vagy megoldja, vagy nem, de ez itt nem Amerika, nem ad hangulatjavítót és nem, nem a pajzsmirigyem tehet a depressziómról. (pont). 

Nem tudom, hogy segített -e, bár ha azt nézem, hogy még mindig erről írogatok, akkor felteszem nem nagyon :).

Amitől kicsit azért jobb, találtam egy sorozatot: Severance a címe. Most nézem harmadszor :D.

Beillesztek ide három gif-et a három hónapról, amit ott átéltem :). Igaz az utolsó kép csak elképzelés, de az ottani Főnök annyira nem foglalkozott velem fikarcnyit sem, hogy csak a magam nyugtatására képzeltem ilyennek, hogy hátha táncikált a felmondásom után :).

A sorozat amúgy nagyon jó, ajánlom mindenkinek:).

És persze azt is, hogy aki kontrollingra megy és az a munkája, hogy félelmetes számokat kell kiválogatnia excelből - hát csinálja! Ki tudja, lehet belőle még a "Hónap finomítója" is :).

Akkor amit műveltem az Álmok Kórházában 3 hónap alatt (3 képben): 

Jelentkezés:

2. Munkaköri: 

3. Vége: (?)

#napikínzókérdés#áktüell

Hány terápiás futókör kell a szigeten 1 Honvédkórház elengedéséhez?

Ma voltam a harmadikon. 

Előtte is volt kis lábpróbálgatás, vagy 5, de azok még halványan sem majdnem egy körök, így azt hagyjuk is. 

Tegnap ráadásul láttam hátulról a Főnököt (vagy nem őt, csak beleképzeltem:)) és megkaptam, amit akartam: nézhettem, ahogy belesétál a napkeltében az Álmok Kórházába, kezében egy kazal tulipánnal (nőnap).

 

Ha minden kívánságom így teljesülne, már ott lennék az informatikán :D.

A kép a mókusról mai. Nem volt nálam semmi, így hamar rámunt :). 

 

 

#kész?

A mai nap a sétálópapír körül forgott. Reggel azonnal átmentem a kedvenc munkaügyis kolléganőhöz, ahonnan azonnal el is lettem zavarva, hogy értekezlet van. Le kell szoknom a kopogàs utàn azonnali belépésről 😃

Így aztán vàrtam türelmesen. 

Fél 11-kor aztán beindult minden. Vagy nyolc helyre is el kellett menni aláíratni. 

Amit eközben megtudtam: van konditerem futópaddal! Itt kicsit elbizonytalanodtam a felmondással, még akkor is, ha nyilván nem a civil kontrollőzöknek van a konditerem 😊. 

Ebédnél megkérdeztem kedvenc mon le shef-et, hogy ha most egy darabig nem jövök ide dolgozni, akkor is be lehetne jönni levesezni? Azt mondta, hogy persze, ettől, amennyit eszem, csődbe biztosan nem megy a kórház 😃.

A legrosszabb a betanító kolléganővel volt a beszélgetés, ezt az egy dolgot kérte a Főnök, hogy vele beszéljek, aztán pont elkerültük egymást. Felhívtam. Nem sírtam el magam, bàr nem sokon múlt.

És persze az új Gazdasági Igazgatónő. Ma láttam először. Ő mondta egyedül azt, hogy nem engedett volna el  😊 - ez irtó jól esett a megtépázott önbizalmamnak 😊. Még úgy is, hogy előtte még a titkárnőjét én vigasztaltam, mert sírt szegény, mint a záporeső és zokogva mondta, hogy halálosan irigyel a kilépésemért  😊

 Ideje bevallani, hogy a csatát elvesztettem, de azért sem adom fel. Újratervezem és visszajövök az informatikára. Peut t'être. Se Dio vuole.

Minden nap, minden pillanatában emlékezni fogok az itt töltött időre, ahogy ránézek a kórházra az ablakból. Az bosszant, hogy senkiben nem sikerült nyomot hagyni, nekem mégis megmaradnak.

Kész? - ez volt a Főnök utolsó szava hozzàm, meg sem àllva a folyosón a könnyű menetlépésben, miközben vártam a munkaügy ajtaja előtt. Mosolygott. 

Igen, -feleltem- ez az utolsó.  Nem néztem végig, ahogy kivonul az èletemből a hátam mögött. Ha tudom, hogy ez az utolsó alkalom, végignéztem volna. Lezárásnak. Cefetül éreztem magam. 

Ideírom a végére, amit húgom szánt megnyugtatásnak: "Kipróbáltad, ez a lényeg. Hány ember nem tudja kipróbálni amit szeretne!!!! Ehhez képest szerencsés vagy! :)"

#Utolsó előtti nap

 Reggel még tökéletesen biztos voltam benne, hogy elleszek délutánig, aztán kérek beszélős időpontot a szőnyegszélre és majd holnap reggel 7-re megírom a beszédem és nekifutok. 

Persze nem nagyon tudtam ülni egyhelyben sokáig, csak leszólítottam a titkárnőt, hogy beszélnem kellene a Főnökkel és mit tud, hogyan lehetne elkapni. Annyit mondott csak, hogy próbáljam hívni. A hívás persze nem jött össze, így ismét a titkárnőhöz folyamodtam segítségért azzal, hogy nagyon jó ám nekem a holnap reggel 7. Aztán ezzel a lendülettel el is mentem lépcsőzni, ebédelni, meg úgy összevissza búcsúkörökre :).  

Visszatérve naná hogy volt nem fogadott hívás a Főnöktől és lett már 14:47 is ( 15 óráig van a munkaideje). Mély levegőt vettem, visszahívtam és már mehettem is azonnal. 

A pánik persze megvolt, beszéltem nagyjából összevissza mindent, de remélem azért benne volt az, amit terveztem előre és azt is remélem, hogy nem bántottam meg senkit. Kb. 2 perc alatt már kint is voltam az irodából.

Nem látszott döbbentnek. Igaz, nem is nagyon hagytam szóhoz jutni. Azt hiszem rosszabb (fő)előadó vagyok, mint Bridget Jones :).   

Amit elterveztem és sikerült: végig tudtam a szemébe nézni. A többire nem emlékszem :D.

Holnap akkor pakolás, sétálópapírozás, kártyaleadás és meglátjuk.

Annyira szeretnék visszajönni informatikusnak. Ezt csak azért írom ide, hátha megint meghallgatnak az égiek :).

#még két nap álmaim munkahelyén a futkosóban

Mindig is itt akartam dolgozni, igaz, a velem egy légtérben 8 órát összezàrt emberekre, a kötött (ülő) munkaidőre sosem vesztegettem egy kósza gondolatot sem. 

 Nagyon tetszett (tetszik), ahogy kinéz, hogy van helikopter leszálló, hogy valami megmagyarázhatatlan módon nekem több, mint bármelyik másik kórház. Igen, a katonák is tetszettek benne 😊. Apu összes sztorija közül a katonásokat bírtam a legjobban.

 A legkorábbi elképzelésem az életről: egyenruhás munkát akartam mindenképpen. Elsőnek képes voltam bemenni a rendőrségre, ahonnan igen gyorsan el is tanácsoltak ùgy, hogy rokoni kapcsolat segítségét kértem. "Nem neked való, higgy nekem." Ennyi volt. 

Aztán, talán vigaszként, bekerültem a mohácsi kórházba, mint laboros. Lett fehér köpenyem, a kék egyenruha helyett. 

 2007-ben kerültem fel Pestre, a nagy villámcsapás még váratott magára pár évig, de amikor megláttam, nem hagyott békén a gondolat, hogy itt kell dolgoznom valahogy. 

Akárhogy. 

Akármit. 

 Zsül ébresztett rá arra, hogy ha be sem adom az önéletrajzom, akkor ugyan mire várok? 

Így kerültem oda, hogy az esélytelenek nyugalmával 2021. novemberében beadtam az önéletrajzom egy EKO informatikus állásra. Őszintén szólva, halványlila gőzöm nem volt arról, mi az az EKO. Leírtam minden informatika tudásom, amit csak sikerült átélni 20 év folyamatos munka alatt és vártam. 

Nem történt semmi. 

 2022 nyarán megint nekiálltam mondogatni, hogy itt fogok dolgozni, Zsül megint megunta, megint rákerestem a honlapon, megvolt még az állás, megint beadtam az önéletrajzom. Aztán egy szép napsütéses, plázázós (Corvin) napon megcsörrent a mosdóban 😊 a telefonom, valami nagyon fura számról, amit ott és azonnal nem akartam felvenni, de foglalkoztatott annyira, hogy rákeressek és....

Vad visszahívásokba kezdtem, persze a melléket nem tudtam, csak egy mezei központi számot. Mondtam mindent a telefonosnak, ami csak eszembejutott, hogy biztos vagyok benne, hogy a munkaügyről kerestek, mondtam nevet, de nem sikerült előbbre jutni, de most már rámkacsintottak az égiek, visszahívott egy mobilszám. 

Nagy lelkesedésemben mindenre igent mondtam, bármit is kérdeztek, de persze még ezután sem történt sokáig semmi. 

Aztán eljött egy október 28. reggel 7 óra 21. iroda. 

Azon az ajánlott útvonalon mentem, amit telefonon kaptam és ahonnan a katonák azon nyomban visszazavartak a főbejárathoz. (kb. 1 km-re onnan)

Nagyon kevés időm volt, végigrohantam mindenen, mindenkin keresztül úgy, hogy még kérdezni is kellett, hogy merre is fussak - de 6:58 percre sikerült beállnom az ajtó elé csuromvizesen. Nem mertem bekopogni, szerencsémre jött egy nagyon kedves nő és bekopogott helyettem.

Az interjúról csak annyira emlékszem, hogy nagyon udvarias volt a főnök, minden kérdésemre válaszolt, ami eszembejutott és hogy nagyon gyorsan végetért. Nem is bíztam benne egyáltalán, hogy bármi is lehet belőle. 

Aztán lett egy november 2. szerda 7:15, Gazdasági Igazgató. Teljesen biztos voltam benne, hogy nő lesz és morcos, kontyos, bajszos és .. (előítéletek :))

Aznap reggel már fel voltam vértezve mindennel, símán átslisszoltam a főbejáratot őrző katonák között, hogy megbeszélésem van és koppantottam be az ajtón, elnézést kérve a korai érkezésért. Nem volt gond, azonnal átmentünk a parancsnokságra és vártunk.  Az itteni emlék, hogy amíg vártunk, a főnök mesélt az épületről, hogy börtönnek tervezték és hogy vannak régi képek a könyvtárban. Tátott szájjal hallgattam. 

Aztán megpillantottam egy rózsaszín inges, zakós férfit, amire a főnök rákérdezett, hogy kit láttam? Mondtam, hogy magas, vékony férfi, mire rákérdezett, hogy magas? :)

Az interjú most azzal kezdődött, hogy levették rólam a kabátot :), majd beültettek szemben az ajtóval a rekamiéra :). 

Főnök elmondta, hogy a finanszírozásban fogok segíteni, én meg azt, hogy természetesen bármit, de informatikusnak jelentkeztem, az van az önéletemben is. Gazdasági Igazgató meg annyit még, hogy úgy hallotta van valami terv velem és, hogy akkor meglátjuk. 

Ennyiben maradtunk.

A december elsejei kezdés úgy jött, hogy igazán el sem hittem. 

Első nap: egy olyan szobába kerültem, ahol két kolléganő (sokkal fiatalabbak) voltak és kaptam egy szobakulcsot, aztán oktatások. Nagyjából ennyire emlékszem az egész decemberből: oktatások, a két kolléganő egymás közötti hétvégéjének megbeszélése, majd jött is a karácsonyi parti :). Főnökről kiderült, hogy profi cukrász, Zila formába öntött országtortát hozott (nagyon finom volt). 

Karácsonyra sikerült annyira lebetegedni, hogy végig feküdtem az egészet. 

Januárban már kicsit nyüzsgésbe kezdtem, hogy csináljak már valamit, ami munkákat kaptam, azokat ugyanúgy csinálták tovább azok, akiktől kaptam, így gondoltam új dolgok után nézek. Kértem jogosultságokat, mondtam ötleteket, főnök felkísért még az informatikára is pontosítani, aztán jött a hirtelen leállítás, hogy az elsődleges feladatot csináljam, amit még akkor nem kaptam meg. Visszabeszéltem, hogy : "csak azt?" és, hogy: "SAJNOS már írtam két emailt az informatikára, de akkor majd azt mondom, hogy nem sürgős". 

Nem tudom mi ütött belém. 

De legalább gyorsan elhallgattam, mert a főnök úgy nézett rám (nem emlékszem, hogy nézett egyáltalán egyszer is a szemembe), mint egy őrültre. 

Innentől nem értettem semmit. 

Zsül rákérdezett, hogy : "valamit elrontottál?", de semmi nem jutott eszembe azóta sem, hogy mit csinálhattam rosszul. 

Persze az informatikának nem kellett magyarázkodni, símán nem írtak vissza azt' kész. 

És: végszóra meg megjött az engedély az informatikáról, hogy mindenhez kaptam jogot..... 

Megint nem volt mit csinálnom napi 8 órában. 

Nagyon el voltam keseredve.

Lábmozgatás címén elkezdtem lépcsőzni az emeleteken és sikeresen el is keveredtem a helikopterleszálló ajtajához. Kimenni természetesen nem tudtam (le van zárva), de látszott szemben Zsül lakása, sütött a nap, megint elöntött a remény, hogy nekem itt kell lennem. Legalább addig, amíg ki nem jutok a tettó-re körülnézni :).

Aztán teljesen véletlenül kijutottam. Igaz nem a helikopterleszállóig, de a tettó-re :). 

Ami folyamatosan bennem van azóta is: minden ember udvarias, kedves, szinte kínosan. Annyira feltűnő ez, főleg az előző munkahelyem után, hogy már - már azt hittem, befogadtak :). Persze ez egy munkahely: nem itt köttetnek az életreszóló barátságok, ahogy ezt a legfiatalabb szobában lévő kolléganő megmondta, nagyjából a legelső napok egyikén.

A következő rémület akkor jött, amikor a főnök bekérte a végzettségeimet emailben. Nyilván pénteken :). Az a hétvége nagyjából úgy telt el, hogy készültem a hétfői elbocsátásra (v.ö.:próbaidő 4 hónap).

Ebből hétfőre az lett, hogy berohant egy papírért és rámkérdezett, hogy: "gyerek van?". Mondtam, hogy nincs, de pasim az van. (hogy ne sajnáljon annyira).

 Mire megkérdezte, hogy a pasinak van gyerek? Mondtam, hogy nem tudom, nekem nem mondta. :)

  Lehet túl humorosra vettem már a dolgokat, de tényleg voltak vicces dolgok. Amikor például nem tudtam bemenni fénymásolni és vittem kulcsot és bent voltak :). Amikor zöld nadrágba mentem és rámköszönt a folyosón egy katonanéni, hogy : "Erőt , egészséget!". Amikor telefonáltam a folyosón és szemben a férfi wcből a Főnök köszönt rám, hogy "Szia". Amikor felmentem a kék teremhez lábat mozgatni és rámszólt a teremőr, hogy ne itt masírozzak, mert előadás van. Amikor ketten nem tudtunk bemenni fénymásolni és vittünk kulcsot és a meglepett Gazdasági Igazgatóval találtuk szembe magunkat :).  

És akkor még a petit levesekről nem is áradoztam semmit, pedig azok aztán tényleg finomak voltak mind. Na jó, az egyik sütőtökkrém leves kicsit édesre sikerült, de tényleg csak ez az egy volt ilyen a 3 hónap alatt.

Kicsit hosszúra sikerült az élménybeszámoló, de csak mert hétfőn, kedden még írnom kell és, hogy fel lehessen rá készülni. Legalább a hétfő-, keddre.