Eljött az utolsó este és Zsül felvetette, hogy ugye azért másnap reggel megnézem a futópadot, ha már ez volt az elsődleges szempontom a hotel választáskor :)
Bevallom őszintén : elfelejtettem :)
Be is ugrott a pesti vízumos Anikó, ahogy mondja, hogy mindenkinek vannak fontossági sorrendjei és a statisztika a "reggeli legyen a szállodában "-t teszi az első helyre, miután elrebegtem neki, hogy nálam a futópad.... :D
Reggel így korán keltem, lelifteztem az ötödikre :)
Egyszer kipróbáltuk, hogy ki tudunk e menni a lépcsőházba, de az ajtó be volt zárva. Sokat feszegethettük, mert rövid időn belül kiugrott egy mérges tekintetű orosz, hogy: @&#????, mire megértettük, hogy itt a szállodában lift van és kész pont.
Beálltam a фитнес зал ajtóhoz és nyomogattam erősen a szobakulcsot és piros.. és piros.. és azért sem engedett be.. kénytelen voltam lemenni a recepcióra és mondtam magasra emelve a szobakártyát, hogy no entry! :D
Kislány volt, csípőből visszakérdezett, hogy: szobaszám? Mire legyintettem egyet, hogy passz, de a tizenkettedik emelet.
Méregettük egymást pár percig, aztán szépen lassan leesett, hogy a kártyát ugyan odaadtam, de a kártyatartót nem, amin rajta volt a szobaszám :)
Nem volt annyira morcos a kislány, mint amilyen én lettem volna a helyében (hozzászoktak már a hülye turistákhoz), pötyögött valamit a számítógépébe, majd mosolyogva visszaadta, hogy akkor enjoy! :)
Visszalifteztem és kinyílt.
Picike szoba volt, egyetlen darab futópaddal, nem volt víz sem, meg törölköző sem, mint Berlinben :), ráadásul oroszul volt minden a gombokon :D - de megtaláltam a старт meg стоп -ot onnantól ment minden egészen addig, amíg rám nem nyitott a takarítónéni és nem kezdett el ékesen beszélgetni oroszul. Kicsit tartottam tőle, hogy ő is megtanítja nekem az oroszt , mint egy pirogozó wc-jében egy vehemens orosz nőczi: (dá-váj!! gá-vá-riiii pá ruszki!!, mi nye gá-vá-rity angliszkij - vi kto?nyemeckij? )-
inkább leléptem.
Sétálást terveztünk aznap mindenfele - de nagyon meleg volt. Nem volt jó ötlet kihalt lakótelepeken járkálni kilométereket az aszfaltra tűző napon.
Megnéztük azért a triumfot (persze nem a zöldebbet :)), a nagyon rózsaszín templomot, a nagyon kék Miklós templomot, ahol egy nagyszakállú pópa leszólította Zsült, hogy be lehet menni és persze a donation-t szívesen veszik és látja, hogy mi ketten vagyunk .... :)
Elsétáltunk az Anyicskov hídig - leszólítottam megint vagányan egy kisfiút, hogy merre van a híd (oroszul) és nagyon szépen angolul mondta el - Zsülnek :D- hogy merre menjünk, figyeljük a fehér palotát, stb :)
Amit sajnos nagyon későn vettünk észre, hogy a nyári kert is nagyon szép, sok fa is van, de persze kedden zárva volt.
Azért a Mars mezőre elmentünk még, aztán hazasétálgattunk a naplementében.
Összességében semmi atrocitás nem ért. Egyáltalán nem volt úgy orosz, ahogy gondoltam volna :), sőt egyáltalán semennyire sem :).
Meg kellene nézni Amszterdamot, ha már Nagy Péter annyira annak a mintájára építette a várost, nekem Velence pont nem ugrott be róla, de Moszkva sem :) (mondjuk Moszkvában sem voltam még :)).
Nagyon tetszett, hogy itt is városrészek voltak, volt lepattantabb a Moszkovszkaja rész, de városiasabb is, mint a Nevszkij Proszpekt. A nagyon sok fa, a nagy terek, a sok híd is igazán tetszett. Meg persze a nagyon kék Néva.
A Dunáról valahogy a kék sosem ugrik be (a szőke inkább - olyan sárgás barnás általában), de a Néva - hát az nagyjából mindig (amikor láttam) igazi sötétkék volt :) El is dúdoltuk a partján hirtelen felindulásból a Подмосковные Вечера-t :D Mármint Zsül énekelte én meg ... borzasztó, hogy csak neki jöttek elő a szavak, nálam meg maradt a naiv rácsodálkozás mindenre...
A végére ezeket meg csakúgy:
:)
"Nálunk kétfajta művelt ember akad. Az egyik fajta csak kényszerűségből jár nagyvilági fogadásokra, orosz újságokat olvas és gondolkodás nélkül csepüli a jobbágyság eltörlését és a sajtószabadságot...
a másik fajta külföldi újságokat olvas, ha ugyan olvas egyáltalán. Minden este bálba vagy társaságba jár, hacsak nem egy francia étteremben vacsorál. minden télen lelkiismeretesen rajong az olasz Scala primadonnájáért vagy tenorjáért. Ahogy megindul a hajóforgalom, az első hajóval elutazik egy német üdülőhelyre és végül Párizsban nyeri vissza lelki egyensúlyát. " //A Romanovok titka
