2019. december 10., kedd

- Wolfgangsee 2019.10.19 -

Firenze után valami eltűnt.
Azt nem akartam feladni, hogy legalább egyszer legyen minden évben egy külföldi futás. Ha nem maraton az sem baj, de legalább egy. Barcelona meg kiesett... 
Vakmerészen elsőre símán a Fehér Éjszakás maratont néztem ki :D, aztán Zsüllel megtanácskoztuk: Wolfgangsee lett és 27 km - a hangzatos Klassiker :)

Abszolút semmit nem készültem rá.
Nagyon utáltam magam miatta.

Hogy miért nem tudtam komolyan venni semmit, máig nem értem, mintha abban sem bíztam volna, hogy egyáltalán elindulunk :). Pedig elindultunk :). Onnantól már élveztem mindent. Tetszett a kocsikázás, hogy Zsül végre nem azon bosszankodott, hogy mennyire pocsék az út :). A határnál ettünk kicsit az úti elemózsiánkból és repültünk is. Az út elejét kicsit sikerült átbambulni, aztán Linz határától azért már figyeltem rendesen. Jöttek a hegyek, a zöld lankák, nekiálltam nyomogatni a telefont :D. Nem terveztük nagyon megállni sehol, csak aztán beugrott, hogy ez azért nem az éjjel-nappalik országa és szombat volt. Ami úgy nagyjából délig tartó általános nyitvatartást jelent egy kisvároskában, valamint szigorúan zárt vasárnapot :). Persze csomagoltunk azért mindent, de a komfortérzetnek is gondoltunk adunk, ezért aztán kitaláltuk, hogy megállunk egy Aldinál, mert ott biztosan lesz mákosrétes (a vasárnapi futáshoz). 
Bad-Ischl-be érkeztünk épp és a térkép annyira jól elirányított, hogy símán mentünk még egy kört. Zsül kezdett kicsit izgatott lenni (ő már leginkább a lakásba akart bepakolni), aztán az ajtóban is beugrott, hogy nincs nálam a bankkártyám, de kifele már nagyon csipogott a bolti riasztó, így inkább visszaléptünk, aztán! Kiderült, hogy mákosrétes az nincs. :D Másik rétes sem, de ezen képes voltam úgy megdöbbenni, hogy mondtam, hogy na akkor más nem is kell. :D
Persze azért pár apróságot összekaptunk a kezünkbe és indultunk beállni a sorba, ahol is ketten is előreengedtek :). Hát ilyent sem láttam még sosem itthon. :).
Az út mellett utána persze megint volt Aldi (ahol még kanyarogni sem kellett körbe körbe a bejáratig), de itt már az arcizmunk sem rezdült, mentünk a zöld lankák teheneinek figyelő tekintetében egészen a Sankt Wolfgang boszorkányos Herzlich Willcommen tábláján át a következő faluba , mert ott volt a szállásunk. :)
Nagy ház volt, közvetlenül a vonatsín mellett, el nem tudtam képzelni olyan vonatot, ami ennyire meredek hegynek megy fel :D. Aztán elkezdtünk bepakolni, amikor is döbbenten láttuk,hogy az ajtó az zárva és itt aztán hiába csöngetünk :). Zsül megunta és felhívta a tulajt, aki elmondta a bejárati ajtókulcs titkos helyét (nem a lábtörlő alatt, de majdnem :D), és sikeresen felpakoltunk mindent az emeleti lakrészbe. 
Direkt nem írtam szobát, mert abból négy is volt, meg egy hatalmas terasz, kilátással a tóra  :)
Imádtam :)
Aztán Zsül megtalálta a radiátor tekerőt és lett olyan bedurrantás, hogy még :D
Ettünk picit a hatalmas asztalnál a nappaliban, aztán kitaláltuk, hogy benézünk a kisfalunkba a rajtcsomagért gyalog.
A legrövidebb út persze a kisvasút nyomvonalán a sínek mellett ment, ami annyira meredeknek nézett ki és olyan kavicsos volt, hogy nem hagytam magam kizökkenteni a totojázásomból, eltartott egy darabig, míg szilárd talajt éreztem a lábam alatt és nagyjából fel is mertem nézni, hogy hol járunk :). Ekkor hagytuk el Riedet és léptünk át Sankt Wolfgang-ba :)
Le is kellett akkor már sétálni a tóhoz, fényképezni rengeteget :D, aztán láttuk a sok embert egy irányban menni, hosszú, tömött sorokban és besoroltunk mi is, hátha gyorsabban fel tudjuk venni a csomagot.
Gyorsan sikerült megtalálni a helyet, még azt is kisilabizáltuk, hogy hol kell átvenni az előre kifizetett pólót (ami mégsem narancssárga, hanem piros lett), megcsodáltam az olcsóbb, szürke pólót, amit szintén lehetett még venni, aztán találtunk még ajándékokat, amiket át lehetett venni, oda is beálltunk a sorba.
Eközben elmentek mellettem a győztes kenyaiak és teljesen ledöbbentem, hogy akkorák magasságra, mint én (csak persze vagy 50 kilóval könnyebbek is :)).
Nem volt nagy a hely, hamar kivégeztük, így elmentünk felfedezni a falucskát. Megnéztük a templomot, megcsodáltuk a Weissen Rössl-t, a kilátásokat, a sétautakat, a verseny befutórészét, amit már felfestettek az útra, a kilátásokat , meg még a kilátásokat is :D

Gyönyörű volt a tó, csak sajnos hamar sötétedett, indulni kellett vissza. A futás is korán kezdődött, muszáj volt ráaludni a másnapi kezdésre.


2019. július 24., szerda

- Подмосковные Вечера -

Eljött az utolsó este és Zsül felvetette, hogy ugye azért másnap reggel megnézem a futópadot, ha már ez volt az elsődleges szempontom a hotel választáskor :)
Bevallom őszintén : elfelejtettem  :)
Be is ugrott a pesti vízumos Anikó, ahogy mondja, hogy mindenkinek vannak fontossági sorrendjei és a statisztika a "reggeli legyen a szállodában "-t teszi az első helyre, miután elrebegtem neki, hogy nálam a futópad.... :D 

Reggel így korán keltem, lelifteztem az ötödikre :) 

Egyszer kipróbáltuk, hogy ki tudunk e menni a lépcsőházba, de az ajtó be volt zárva. Sokat feszegethettük, mert rövid időn belül kiugrott egy mérges tekintetű orosz, hogy: @&#????, mire megértettük, hogy itt a szállodában lift van és kész pont. 

Beálltam a фитнес зал ajtóhoz és nyomogattam erősen a szobakulcsot és piros.. és piros.. és azért sem engedett be.. kénytelen voltam lemenni a recepcióra és mondtam magasra emelve a szobakártyát, hogy no entry! :D 
Kislány volt, csípőből visszakérdezett, hogy: szobaszám? Mire legyintettem egyet, hogy passz, de a tizenkettedik emelet. 
Méregettük egymást pár percig, aztán szépen lassan leesett, hogy a kártyát ugyan odaadtam, de a kártyatartót nem, amin rajta volt a szobaszám :)
Nem volt annyira morcos a kislány, mint amilyen én lettem volna a helyében (hozzászoktak már a hülye turistákhoz), pötyögött valamit a számítógépébe, majd mosolyogva visszaadta, hogy akkor enjoy! :) 
Visszalifteztem és kinyílt.
Picike szoba volt, egyetlen darab futópaddal, nem volt víz sem, meg törölköző sem, mint Berlinben :), ráadásul oroszul volt minden a gombokon :D - de megtaláltam a  старт meg стоп -ot onnantól ment minden egészen addig, amíg rám nem nyitott a takarítónéni és nem kezdett el ékesen beszélgetni oroszul. 
Kicsit tartottam tőle, hogy ő is megtanítja nekem az oroszt  , mint egy pirogozó wc-jében egy vehemens orosz nőczi: (dá-váj!! gá-vá-riiii pá ruszki!!, mi nye gá-vá-rity angliszkij - vi  kto?nyemeckij? )- 
 inkább leléptem. 

Sétálást terveztünk aznap mindenfele - de nagyon meleg volt. Nem volt jó ötlet kihalt lakótelepeken járkálni kilométereket az aszfaltra tűző napon.
Megnéztük azért a triumfot (persze nem a zöldebbet :)), a nagyon rózsaszín templomot, a nagyon kék Miklós templomot, ahol egy nagyszakállú pópa leszólította Zsült, hogy be lehet menni és persze a donation-t szívesen veszik és látja, hogy mi ketten vagyunk .... :)
Elsétáltunk az Anyicskov hídig - leszólítottam megint vagányan egy kisfiút, hogy merre van a híd (oroszul) és nagyon szépen angolul mondta el - Zsülnek :D- hogy merre menjünk, figyeljük a fehér palotát, stb :)
Amit sajnos nagyon későn vettünk észre, hogy a nyári kert is nagyon szép, sok fa is van, de persze kedden zárva volt. 
Azért a Mars mezőre elmentünk még, aztán hazasétálgattunk a naplementében. 

Összességében semmi atrocitás nem ért. Egyáltalán nem volt úgy orosz, ahogy gondoltam volna :), sőt egyáltalán semennyire sem :).
Meg kellene nézni Amszterdamot, ha már Nagy Péter annyira annak a mintájára építette a várost, nekem Velence pont nem ugrott be róla, de Moszkva sem :) (mondjuk Moszkvában sem voltam még :)).
Nagyon tetszett, hogy itt is városrészek voltak, volt lepattantabb a Moszkovszkaja rész, de városiasabb is, mint a Nevszkij Proszpekt. A nagyon sok fa, a nagy terek, a sok híd is igazán tetszett. Meg persze a nagyon kék Néva.
A Dunáról valahogy a kék sosem ugrik be (a szőke inkább - olyan sárgás barnás általában), de a Néva - hát az nagyjából mindig (amikor láttam) igazi sötétkék volt :) El is dúdoltuk a partján hirtelen felindulásból a Подмосковные Вечера-t :D Mármint Zsül énekelte én meg ... borzasztó, hogy csak neki jöttek elő a szavak, nálam meg maradt a naiv rácsodálkozás mindenre... 

A végére ezeket meg csakúgy: 
:) 
"Nálunk kétfajta művelt ember akad. Az egyik fajta csak kényszerűségből jár nagyvilági fogadásokra, orosz újságokat olvas és gondolkodás nélkül csepüli a jobbágyság eltörlését és a sajtószabadságot...
a másik fajta külföldi újságokat olvas, ha ugyan olvas egyáltalán. Minden este bálba vagy társaságba jár, hacsak nem egy francia étteremben vacsorál. minden télen lelkiismeretesen rajong az olasz Scala primadonnájáért vagy tenorjáért. Ahogy megindul a hajóforgalom, az első hajóval elutazik egy német üdülőhelyre és végül Párizsban nyeri vissza lelki egyensúlyát. " //A Romanovok titka


2019. július 12., péntek

- Петергоф - 2019.06.17-

Petergof :)  a másik hely, amiről nem tudtam/nem is akartam lemondani :)
Meg is kérdeztük még este a szépen nyírt, cári szakállas recepciós Kirillünket, hogy hogyan is lehetne elmenni odáig.
Kirill ocseny szimpaticseszkij módra el is mondta, hogy igen-igen, van a szállodának buszos, idegenvezetős megoldása a problémára, csak azt meg nem akartam. Velence óta nem annyira bírom a buszos, összezártan barátkozós tömeget, Zsül mondta is, hogy mi hajóval terveztük menni, mire Kirill bólogatott is erősen, hogy good idea :). 
Viszont így akkor nekünk kellett utánajárni, hogy hogyan is van az a hajó. Ebből az lett, hogy reggel elég korán keltünk, rácsodálkoztunk a majdnem teljesen üres Palota térre, majd leslattyogtunk a hajókhoz. 
Azt olvastuk, hogy van egyetlen egy más nevű hajó a meteorok között (Dunaja:)), ami elsőként indul (9:30) és el nem tudtuk képzelni, hogy miben lehet más, ha csak neki más a neve.
Ami gyanús volt, hogy 50 rubellel többet írt a kijelző a Dunaja-ra, mint a többi összesre aznap. Meg persze meg is néztük, de tökéletesen ugyanolyan volt, mint a mellette álló másik, ami 10 órakor indult. Közben már 9:23 körül járt az idő, így Zsül rákérdezett a jegyárusító kislányra, hogy akkor lehet-e venni jegyet, mire megdöbbenésünkre azt mondta, hogy a 10 órásira már nem. Félóránként mentek a hajók, nem akartam várni annyit, így megvettük az irtódrága :) jegyet, éppen hogy fel tudtunk még ugrani a Dunaja-ra és indultunk is.
Az út kb. fél óra volt (a többi hajóra 45 percet írtak). A 11 órási szökőkút nyitást akartam nagyon megnézni, ám így elég korán kiértünk.
Nem nagyon bántam, a hajón nagy hely volt, kevesen is voltunk, járkálhattunk mindenfele, ahova csak akartunk, fényképezgettünk. Egyetlen, erősen vicces  orosz néni próbálta túlkiabálni a hajómotort, hogy vegyünk mindent, amit csak elő tudott kapkodni a hajóraktárból :)
A hajózás nagyon tetszett :), a kilátás szintúgy és még az is, hogy alig voltak rajtunk kívül. Gondoltam is, hogy lám, ilyen is van: kikerültük a kínaiakat, hurrá... aztán amikor megérkeztünk, nekiálltunk kerülgetni a kínaiakat. 
11 órára írták a szökőkút nyitást. Azért csináltunk pár képet víz nélkül is, de ahogy Zsül megjegyezte, így annyira nem jó, na de fényképezzünk majd olyant is, amikor már van benne pláne is.
Persze elcsámborogtuk a pontos kezdéstől, nagyon futni kellett (meg verekedni a tömegen át), amikor nekiállt a zene, hogy akkor 11 óra. 
Szép volt :)
Úgy is, hogy tényleg nagyon sokan voltak, mindenki kíváncsi volt, hogy hogyan indulnak be a kutak.
Láttunk egy teljesen közeli helyet is, ahol nem voltak sokan, gondoltuk odamegyünk mi is, de a biztonsági őrök szóltak, hogy az csak VIP-eseknek van, így nézegettük kicsit a fényképezőgyereknek pózoló öreg, paplankabátos, kínai nénit, majd elindultunk felfedezni az alsó parkot.
A jegy úgy volt, hogy ha hajóval mentünk, akkor pont az alsó parknál szálltunk ki és azonnal venni is kellett jegyet a parkba.
Volt a kertnek egy felső része is, ami ingyenes, de: ha kiléptünk az alsó parkból és netán hajóval akartunk visszamenni mégis, akkor ismét venni kellett volna jegyet az alsó parkba, ezért mi inkább nem is terveztük a felső parkot. Nagyon tetszett a hajózás :)
Az alsó park is elég nagy terület volt azért, sokféle szökőkutat fényképeztünk: gomba, virág, nap, piramis, sárkányos :). Aztán nekiálltak ide is hosszú tömött sorokban jönni a csoportok, (MSC hajósok is :)), így visszasétáltunk a Sámson kúthoz kicsit még gyönyörködni, majd a tengerhez sirályokat nézni :) és visszamentünk hajóval Pityerbe.
A visszaút annyira nem volt élvezetes, sokan voltak, mögöttem vagy 3 gyerek állandóan rugdosta a széket, koszos volt az ablak.... (ez volt a 45 perces és 50 rubellel olcsóbb hajó).


I. Péter
Este azért még mentünk egy kört a városban: kíváncsiak voltunk, hogy metró nélkül mennyi ideig tartana bejutni a hídnyitásra este (éjjeli metró, mint utólag kiderült, volt ugyan, de csak hétvégén, meg az Alye Parusa alatt: 06.23-án :)). 
El is sétáltunk egészen a Néváig a naplementébe, elmeséltem a Bronzlovasról mindent, ami csak eszembe jutott: hogy Katalin cárnőnek egészen addig nem tetszett Nagy Péter szobra, amíg egy tanonclány ki nem javítgatta a nagymester faragásait az arcon, hogy a szobor
szembogara ugyanúgy szív alakú, mint Dávidé (bármit is jelentsen ez), hogy az egész tömböt egyben húzták ide a térig és emberek (bele is haltak sokan), hogy a kígyón tiprás az a finneken való győzelmet jelenti... 

A Nyevszkijen andalogtunk vissza a metróig, majd haza.

2019. július 2., kedd

- город- герой Ленинград 2019.06.15-16 -

- Вoт ты гoвoрил, гoрoд — сила, а тут слабые все...
- Гoрoд — этo злая сила... Сильные приезжают, станoвятся слабыми, гoрoд забирает силу... Вoт и ты прoпал! // Брат

- Azt mondtad, hogy ez a város erős, közben itt minden gyenge ...
- Ez a város gonosz erő ... Az erős jön, majd gyenge lesz, mert a város elveszi az erőt ... és mégis őt akarod, mégis hiányzik. 

Hétvége jött, gondoltuk szusszanunk kicsit, nem akartunk megint rohanós és turistákkal zsúfolt programokat. Szombaton így nekiindultunk a Ленин площадь-nak. Tetszett, hogy itt még vannak megmaradt Lenin szobrok, bár ez sokkal kisebb volt, mint a Московская-n. 
Kicsit sétálgattunk a rakparton, lefényképeztük a politikai áldozatoknak emelt félig koponya, félig normál arcú Szfinxet, meghallgattuk a déli ágyúszót a Péter Pál erődből, majd az  Auróra lett volna a cél, csak aztán beugrott, hogy az Instagramon sikerült összebarátkozni egy graffitissel, így inkább betájoltuk az irányt arra, amerre a képei voltak. 



Még itthon a szálláskereséskor az egyik közelben lévő hotel is felmerült, Zsül kíváncsi volt, hogy mi lett volna ha mégis közelebb lakunk a Névához ...
Hát elég külvárosi volt a negyed. 

Hulló
vakolatok, szűk utcácskák, a tisztaság is inkább nyomokban, hamar megállapítottuk, hogy jobb a Vertical Hotel a maga 5 km-es távolságával a hidaktól ugyan, de a 12. emeleti szobájával. 
A graffitis falat hamar megtaláltuk, fényképeztünk is párat, majd indultunk a további látnivalók irányába.
A japánkert vagy felújítás, vagy ledózerolás alatt volt éppen, néztünk is döbbenten egymásra, amikor felrobbantott a közelben egy petárdát egy 6 év körüli kisgyerek, hogy ilyent sem nagyon hallottunk azért eddig.
Nem tetszett a környék egyáltalán :)
Még egy mozaikos részt találtam ki,hogy azt még nézzük meg, olvastam róla, hogy egy elég nagy rész van kirakva mozaikból- a címet ugyan csak körülbelül néztem meg, így esett, hogy nem találtuk meg sehol. 
Azt láttuk, hogy valahol a házak között lesz egy belső kertben, de a lépcsőházba azért nem lehetett egyszerűen bejutni, konkrétan zárva volt, és csak egy parkolórést találtunk, amit azért nem akartam elhinni, hogy ott bejárat lehet.
Így mentünk még a Néva parton kicsit, majd fáztam annyira, hogy kerestünk inkább egy metrót.

Azért persze délután is menni kellett, hiába volt pont a leghidegebb nap az egész szabadság alatt :). Át kellett sétálni a Дворцовый hídon, majd meg kellett nézni a Péter Pál erődöt, a tengerparti részt, ami le volt épp zárva, a székesegyházat, a felettébb fura Nagy Péter szobrot, ami jóval kisebb volt, mint amire számítottam (és jóval furább is élőben :)), majd rácsodálkoztunk pár nyulas szoborra - elvégre a Nyulak szigetén voltunk :).
Ezt követően még a Троицкий мост-ra is rábeszéltem Zsült, hogy nézzük meg, mert direkt leszámoltam, hogy ez az a híd, ahonnan 7 másik hídra is rá lehet látni, ha rámegyünk.
Persze webkameráról jobban látszott, mint a szürke, ködös és viharos szélben a hídról, így inkább Zsül elhitte, amit mondtam és mentünk vissza a szállodába melegedni.

A vasárnap jobban sikerült, az idő is jobb volt, a Kazanyi székesegyházzal kezdtünk. Olvastam, hogy ingyenes, hogy a nőknek kötelező a fejkendő, hogy itt van a kazanyi Szűz képe, amiről olvastam annyit, hogy érdekeljen: hogy  az 1812-es napóleoni seregek felett aratott győzelmet, - sőt Szentpétervár megmenekülését a II. világháború ostrománál is - neki tulajdonítják (amikor Hitler Leningrádot Adolfburgnak akarta nevezni).

A kazanyi Szűzanyát végül nem láttuk, elindultunk inkább a Bank híd felé, ami épp renoválás okán tömérdek takarólemez alatt volt elrejtve és amit pont 20-án adtak át a közönségnek, amikor már hazajöttünk.

Innen elnéztünk az Izsák templomhoz és ott is hatalmas tömeget találtunk. Amit még kiszúrtunk, hogy nem is engedik fel a nézelődőket az angyalos teraszra, csak vagy 2 szinttel lejjebb, nem is győzött meg, hogy a fáktól bármit is ki lehet látni a Néva irányában, így inkább elengedtük a megmászását és mentünk tovább az Aurórához.


Nagyon meleg volt. A tegnapi naphoz képest duplán, így az Aurórába sem volt kedvünk beszorulni a többi kismillió turistával, meg a napon állni sem órák hosszat a jegyért, azért fényképeztünk párat :)






Csak találtam Aurórás dalt is :D : 

https://www.youtube.com/watch?v=JjHdrnFPsE4 (12:45-től) 


Слова песни: - "Крейсер Аврора", из мультфильма: "Аврора" Музыка: В.Шаинский., Слова: М.Матусовский. Дремлет притихший северный город, Низкое небо над головой - Что тебе снится, крейсер "Аврора", В час когда утро встает над Невой? Что тебе снится, крейсер "Аврора", В час когда утро встает над Невой? Может ты снова в тучах мохнатых, Вспышки орудий видишь вдали? Или как прежде, в черных бушлатах, Грозно шагают твои патрули? Или как прежде, в черных бушлатах, Грозно шагают твои патрули? Волны крутые, штормы седые, Доля такая у кораблей, Судьбы их тоже чем-то похожи, Чем-то похожи на судьбы людей. Судьбы их тоже чем-то похожи, Чем-то похожи на судьбы людей. Ветром соленым дышат просторы, Молнии крестят мрак грозовой - Что тебе снится, крейсер" Аврора", В час когда утро встает над Невой? Что тебе снится, крейсер "Аврора", В час когда утро встает над Невой? Что тебе снится, крейсер "Аврора", В час когда утро встает над Невой?

Sétáltunk tovább a Сампсониевский hídon át a площадь  Ленинa irányában. Zsül ki akarta próbálni a villamosozást is, így vakmerészen besétáltunk az út kellős közepére (ott volt a villamosmegálló), majd amikor elkanyarodni látszott a villamos, le is ugrottunk róla, megint az út kellős közepén.
Az amúgy még vakmerészebben és eszetlenebbül közlekedő autósok teljesen rendesen megálltak és megvárták, amíg a villamosról az út közepére leszálló utasok kiszédelegnek a járdára és csak utána kezdtek megint eszelős vezetésbe :)
Visszasétáltunk a metróig, találtunk egy Teremok-ot, rutinosan kértük a menjulapot (azon ott volt angolul is, hogy mi a választék), jól bepalacsintáztunk és átsétáltunk a metróhoz.

Amire még sikerült rábeszélni Zsült:
pár metrómegálló:


a Leninnél tökéletesen egyedül voltunk :)




2019. június 22., szombat

- Царское село 2019.06.14 -

Ezt a napot vártam a legjobban. 

Túl sokat olvastam a Borostyánszobáról, meg akartam nézni.
Elsőnek kerestünk buszt, mert a Puskin falu kb. 20 km-re van Szentpétervártól. 
Kimetróztunk a Moszkovszkaja megállóhoz, majd céltalanul át a parkon, amikor megint rámtört a vagánykodhatnék és leszólítottam egy nénit oroszul, hogy merre van a Дом Советов, mert úgy olvastam, hogy ott lesznek buszok Puskinba, mint pl. a 347, a 287, és stb... (ez az stb. zavart a legjobban :)).

A nő nagyon rázta a fejét, hogy nem tud "angolul", ám valahogy nem vettem magamra: kerestem mást és szerencsémre egy fiatal lányt sikerült leszólítani, aki annyira rendes volt, hogy még azt is mondta, hogy ne a Царское село -t keressem a buszokon, hanem a Пушкин-t és mutatta is, hogy merre lesznek a buszok. Sőt a zebránál még egyszer hátrafordult és megint megmutatta a kezével is, hogy merre menjünk, ahol sok busz lesz, amik mind odamennek. 
Ennélfogva simán megtaláltuk, de felülni egyikre sem mertünk, mert egyik sem azokat a számokat mutatta, amit a zsebútikönyvem felsorolt (és stb..). 
Zsül aztán megunta és felültünk egyre, ami épp jött és aminél a sofőr bólogatott erősen, amikor rákérdeztünk, hogy ugye a царское село и Eкатерининский дворец? :D
Leültünk, hátradőltünk, aztán csak lestünk, amikor mindenki előrement, amikor le akart szállni, hogy talán megállók sincsenek. 
A következő döbbenet akkor volt, amikor egy pirosnál megállt a busz és kiugrott vagy egy rakat ember, hogy akkor ők leszállnak. Nyaggattam erősen Zsült, hogy kérdezze már meg a sofőrt, hogy akkor когда будет Eкатерининский парк? 
A sofőr rendes volt - a következő megállónál nekünk is intett és ahogy leugrottunk a kereszteződésben, ott is volt előttünk a kastély kb. fél km-re:)
Megvettük a parkbelépőt, aztán mondták, hogy a kastélyhoz külön belépő kell, amit majd bent tudunk megvenni. Futottam is erősen a sorba, aztán Zsül mutatta a táblát, hogy ahol álltunk, onnan kb. 3! óra várakozás után tudunk majd jegyet venni. 

Nagyon elszomorodtam, de nem tágítottam egy tapodtat sem. Az is megfordult a fejemben, hogy majd mondom, hogy menjen csak nyugodtan, sétáljon a kertben, legfeljebb veszek magamnak jegyet, gyorsan megnézem a szobámat és sietek kifele megkeresni a parkban. 
Zsül megdöbbent a kitartásomon, aztán mondta, hogy jól van álldogáljak csak, ő előremegy megnézni, hogy mi a helyzet.
Előttem egy francia család volt, akik nézegették erősen a térképet, hogy hol van a WC, hogyan lehet kikerülni a turistacsoportokat és tőlük is előrementek a fiatalabbak, hogy körbenézzenek.
Mögöttem egy orosz család volt és a férj jól megijesztett, amikor szembejött egy vagon kínai turista és úgy elkezdett nekik káromkodni, hogy komolyan megállt bennem az ütő, hogy talán átugorja a kerítést is és szétcsap közöttük :). (A kínaiak persze rá se néztek, tovább vigyorogtak, fényképeztek mindent, aztán az oroszt is. )
Lassan csordogáltunk előre, a francia család közben talált valami rövidebb sort és mutatták is nekem, hogy csak tessék, álljak a helyükre, Zsül meg még sehol.
Kicsit fényképezgettem a kastélyt, meg nyomkodtam az internet nélküli telefonom, amikor megjött és mondta, hogy kb. 100 embert engednek be egyszerre, pontosan 15 percenként, hogy bent még sor áll a pénztáraknál is,  és, hogy még mindig itt akarok állni a sorban a napon?
Akartam. 
Utáltam, de ezt a Borostyánszobát annyira vágytam látni, hogy kitartottam.
Szerencsére nem volt azért 3 óra, de másfél biztosan és amikor már látszott a bejárat, hát az orosz rendőrnek öltöztetett közfelügyelő természetesen beengedett elénk vagy 10 db nyivákolós kínai lányt, amire azért még az én kitartásom is igen erős foszladozásba kezdett.

Beértünk, kártyával fizettem és rángattam magam után a bejárathoz Zsült, ahol fel kellett venni a cipőnkre cipővédőt, aztán mehettünk is.

Bent elég sok irányító ember terelgetett minket mindenfele, a csoportok itt is előnyt élveztek, volt, hogy várni kellett, hogy mindenki elmenjen, utána mehettünk csak mi is, győztünk is kikerülni minden bambulót.

Nem volt annyira nagy a kastély - valahogy jóval nagyobbra számítottam, aztán hirtelen:  szembetaláltam magam egy borostyános fallal. Épp akartam mondani Zsülnek, hogy nézdd!!!! hogy ez milyen csodaszép és, hogy majd mennyire csodaszép lesz a borostyánszoba, ha ez ilyen és vettem elő a telefonom, amikor két néni nekem futott kiabálva, hogy NO FOTO IN AMBER ROOM!!!!!!!


https://hu.pinterest.com/vickilkramer/amber-room/
Zsül nagyon nevetett, én meg csak csodálkoztam, hogy ennyi? tényleg? ilyen pici?
Aztán meg, hogy kb. 1 percünk volt rácsodálkozni összesen, mert már tereltek is ki belőle, hogy tudjon jönni a következő csoport.
Hát igen.
Ezt akarta mondani Zsül, hogy érdemes 1 percért hering sorban állni majdnem 2 órát a tűző napon, mindezt regeteg pénzért?
Megérte.:D 
Az interneten lévő képek cseppet sem voltak  olyan meggyőzőek, mint élőben .. :D, csak sokkal kisebb volt, mint amilyennek elképzeltem. Kiváltképp, hogy elvileg ez még ki is volt bővítve, mert a Charlottenburgi kastélyban jóval kisebbek voltak a falak.
De csodaszép volt. 

Utána már más nem is érdekelt igazán, hamar ki is keveredtünk a kijáraton.

Ezt követően jött a meglepetés: Zsül megemlítette, hogy ha akarok valamit a névnapomra, akkor az ajándékboltból választhatok, majd mutatott is egy olyan fülbevalót, hogy az állam is leesett :)
(azóta is benne van a fülemben :D).

Még sétálgattunk a hatalmas kertben, majd kitaláltuk, hogy lefényképezzük a palota kerítését. Ahhoz be kellett volna menni az Alexander parkba, csak közben már elég késő lett, így csak egy kiskaput fényképeztünk, majd indultunk vissza keresni a buszt.

Még egy bazársort végignéztünk az út mellett, ahol apunak találtam ajándékot és kényelmesen elsétáltunk egy buszmegállóba. Ugyanarra a buszra szálltunk, mint idefele jövet, csak hely nem volt már semmi, így Zsül két buckára hajtás és repülés közben felidézte régi szép emlékeit Moszkvából, amikor még a fejét is beleverte a busz tetejébe, akkorákat sikerült repülnie :D


Московская Площадь-on még lefényképeztem a hatalmas és elkerített Lenin szobrot, beazonosítottam a háttérben a Дом Советов-ot :), majd elindultunk vissza a szállásunkra.

- Эрмитаж 2019.06.13 -

A második baklövésünk:
mindenhol olvastuk, hogy nem szabad először az Ermitázsba menni, mert utána aztán mindent ahhoz fogunk viszonyítani.
Előző este a Palota téren való szédelgésünkkor kiszúrtuk az automatákat (Zsül olvasott egy leírásban olyant, hogy akkor nem kell beállni a kilométeres sorba, ha ott megvesszük), amit ráadásul angol nyelvűre is lehetett állítani!

A programfelelős én voltam, de persze úgy, ahogy mindig: mindent akartam látni és azonnal. Mindent :)- ergo: nem osztottam le napokra :D
Reggel aztán ahogy felkeltünk, azonnal arra vettük az irányt :)

Megcsodáltuk a kilométeres sort, vigyorogva vettük meg az automatából a jegyeket, majd a külön sorban a jegykezelő szinte azonnal elhessentett egy laza kézmozdulattal minket a másik irányba, hogy na akkor arra induljunk.
Az ajtó után fémdetektoros-átvilágítós őrségbe ütköztünk, az egész napra kikészített vizünket abban a pillanatban kidobattatták velünk, csak ezután mehettünk utunkra.
Kis keveredés lett belőle, mert az antik szobrok annyira nem érdekeltek, és a labirintusban fogalmam sem volt, merre van egy lift/lépcső a feljutáshoz a képekhez és melyik irányban. A hirtelen felbukkanó női mosdónál szerencsére kiszúrtunk egy nénit térképpel, rákérdeztünk, hogy honnan szerezte, majd mentünk vissza a bejárathoz a brossúrákhoz :D
Örömködtem erősen, hogy most már csak be kell tájolnom magam és akkor és azt nézünk meg amit csak akar(o)unk, amikor hirtelen magával sodort egy 100 tagú kínai csoport és amikor már azt hittem, hogy látom a végét és megmenekültünk, a távolban már látszott a következő ugyanilyen minőségű 100 tagú .. 
Noszogattam erősen Zsült, hogy fussunk... Ezzel persze felidegesítettem őt is, magamat is, mert arra gondoltam, hogy majd jól ráhangolódom, meg mindent megnézek aprólékosan, amit akartam, csak közben világossá vált, hogy ez nem az a hely ... 
A lelombozottság azért még nem támadt, így az energiám is volt akkora, hogy rángassam erősen Zsült először a legtávolabbi végébe az Ermitázsnak (a Téli palotából indultunk), hogy nézzük meg a páva órát.

https://www.youtube.com/watch?v=-q0FAYE0_1Y

Часы «Павлин»

Уникальное механическое приспособление мастера Джеймса Кокса, который придумал его вместе с Фридрихом Юри. 
Часы были куплены Потемкиным для Екатерины Великой. 
Их привезли в Петербург только в 1792 году, когда фаворит императрицы уже скончался. 
Сначала их экспонировали в Таврическом дворце, а затем перевезли в Зимний, где они хранятся до сих пор.  Дважды их ремонтировал знаменитый Кулибин (во время перевозки часть деталей повредилась). Но в целом уникальные часы дожили до наших дней без изменений.  Это единственный известный крупный механический прибор XVIII века, который до сих пор не вышел из строя.

Az volt a legeslegkisebb szobában evör, ráadásul az összes ember, kínai csoport, kisgyerekek, kiskutyák, szinte mindenki abban a szobában gyűlt össze és senki nem akart onnan kimenni ... 
Csináltunk pár képet, de innentől már kicsit csökkent az energia a további rohanásra... Zsül ráadásul felvetette, hogy a Jordán lépcsőt sem láttuk még, így vakmerészen (és pár csoportot elengedve magam előtt), leszólítottam egy múzeumi nénit, hogy: извините пожалуйста, где находится йорданская ... és igen a lépcső csak scala-nak ugrott be ... No de a néni irtórendes volt!
Kérte a kis térképünket és rábökött egy helyre, valamint! elmagyarázta szépen oroszul, hogy ahol most vagyunk az a Téli palota, ahol átmegyünk (pavilonszerű volt a három épület, de belső átvezető folyosóval) az a kis Ermitázs és a másik nagyobb épület lesz az Ermitázs. Leeső állal hallgattam :D és azt is konstatáltam, hogy akkor a Jordán lépcső márpedig a Téli palotában van...(a páva óra meg a nagy Ermitázsban, hiába írták mindenhol a kicsibe).

 Zsül boldog volt a lépcsőtől, bár időnként belerohantak a tömegek a képekbe, azért sikerült pár jó képet lőni, és innentől már nagyon kényelmesen néztük az ajánlatokat a térképen és kiveszett belőlem minden rohangálhatnék. 
Kiváltképpen azután, hogy egy újratervezés közben, benézve az előttem lévő szobába, szinte megállni látszott a levegő... Ennyi embert, ekkora helyen, ennyire durván összenőve én még soha nem láttam :o

Az итальянски részen ráadásul a Benois Madonnát ki sem tették - kaptunk helyette Litta Madonnát, Leonardot sem láttunk többet, meg persze állandóan beleállt valaki a képünkbe, fárasztó volt kicsit. 
Macerás volt előre kiszámolni, hogy vajon épp hol nem lehetnek annyian, meg már vagy 6 órája voltunk bent, így Zsül megunta, megnézte a jegyünket, hogy miket nézhetünk vele még meg és leszólított egy bácsit, hogy akkor a Péter palota az hol van. Ahhoz pont nem lehetett átmenni egy belső folyosón, ki kellett menni a kijáraton, megkerülni az egész komplexumot és egészen kint a Néva mellett bemenni egy, az eddigiekhez képest szinte eldugott kis ajtón.
A bejáratnál egy rendőrnéni eligazított minket irányilag, majd mehettünk vissza a mögötte lévő ajtón át egy icipicike kis palotácskába - Nagy Péter itt született, itt volt gyerek, a gyerekszobája, a kis dolgai voltak kiállítva, majd a leírás szerint azt is megtudtuk, hogy itt is halt meg.
Gyorsan kivégeztük, indultunk a következő helyre. Zsül itt olyanokat mondott, hogy impresszionisták vannak, alig vártam, hogy lássam. Tetszett :D Itt tömeg sem volt akkora, csoportok sem annyi, kedvemre mehettem fel alá a termekben és fényképezhettem bármit, amin csak megakadt a szemem :D.

A Mensikov palota volt még a jegyünkben, de az a Néva túloldalán volt, meg ekkor már kicsit éhesek is lettünk, ezért a Bronzlovas szobor felé indultunk, ahol láttuk a tegnapi virágkarnevál pár megmaradt szekerét kiállítva, majd elindultunk Teremok keresésre. 
Itthon nagy lelkesen mondtam, hogy na akkor tudni fogom, mit fogok enni Pityerben: a blinit, amiről azt írták, hogy ez a Teremok gyorsétteremlánc csinálja a legjobban.
Azért belépéskor kicsit megtorpantunk - semmi nem volt kiírva angolul, tudta a manó mi a gomba oroszul (internetünk nem volt a fordító programhoz), el nem tudtam képzelni ebből most mi lesz. 
Épp fel akartam ajánlani, hogy akkor majd rákérdezek ékesen, hogy извините.... amikor Zsül kerek-perec rákérdezett angolul a fiúra és lám! ő is tudott angolul :D Ideáig 4 emberből csak 1 fiú volt, aki mondta, hogy ő nem tud és inkább menjünk a kasszába metrókártyát kérni, a többiek mind beszéltek rendesen, érthetően :)
Megettük a kis töltött palacsintánkat (Italjanszkij, meg Carbonara :D), ittunk morszot, meg kvaszt, majd tele hassal nekiálltunk gondolkodni, hogy akkor most hazamegyünk, de utána mi legyen még.




Előző estéről még emlékeztünk egy nagy Spar boltra, gondoltuk este még odanézünk. Jó sokat gyalogoltunk a metróállomástól, aztán egy jellegtelen  faajtón keresztül egy nagy plázába értünk (kivülről semmi nem látszott belőle :D)


Itt még kicsit körbenéztünk, hogy mi van még, aztán hazafele az оксфордстрит-en még egy Skolle-t is kiszúrtunk, amiről olvastam, hogy az meg pirogozó és megbeszéltük, hogy másnap akkor majd pirog lesz az ebédünk. 

2019. június 21., péntek

- Один город, одна любовь! Санкт-Петербург - 2019.06.12-

Vannak sztereotípiák, amik rögzülnek annyira, hogy nem eresztenek, pedig egyáltalán nem vagyok sznob (mint a viccben: kérdezz meg bárkit, aki számít!) 
Брат фильм
Ilyen az "orosz séma" is: hogy újságpapírra terítik a zacskós füstölt halat, hogy vastagfalú vizespohárból isszák a kvaszt/vodkát, hogy viktoriánus stílusú fotellel gyújtanak be a kandallóba, miközben egy szál törölközőben és mellkasszőrbe ragadt vastagarany nyakláncban ebédelnek (és ekkor még nem is láttam a брат filmet :)).

Éreztem valahol mélyen, hogy Szentpétervár ennek ellenére nem ez a tipikus orosz város, sokat is olvastam róla, nézegettem videókat is, ellenben a vízumot nem mertem egyedül intézni - arra kifizettünk egy elég jelentős összeget, hogy csinálja meg biztosra az 1000 Út iroda.

Nagyon előreszaladtam :). Ott kezdődött az egész, hogy láttam, hogy van fehér éjszakák maraton Pityerben és nekiálltam zsezsegni, hogy mi lenne, ha ...
Aztán a maratoni felkészülés dugába dőlt, de a fehér éjszakák maradt a levegőben: hogy hídnyitások vannak olyankor, meg egész éjszaka nem megy le a nap, hogy Северная Венеция, kerestem is erősen a minden télen kötelezően elolvasott Dosztojevszkijt, hogy újraolvassam :)
Aztán addig - addig, mígnem...  :)
Irtósokat készültem rá. Minden olyan helyet meg akartam nézni, amit több millió kínai turista is, bár a tervezgetés elején sosem ez van az ember fejében... 
Mindennek többször utánaolvastam, jelölgettem a helyeket a térképen, vettem könyvet az életmentő orosz nyelvtudásra és nekifutottunk.

Azt is láttuk a pityeri videókban, hogy a reptéren kétszintű biztonsági ellenőrzés van, nagyon figyeltem, hogy mit hogyan kell csinálni, de szerencsére voltunk akkora tömegben és turistaszezonban, hogy nagyjából a rendőrök noszogattak minket, hogy menjünk már.


Kipottyantunk a Pulkovo-ra és csak néztünk, hogy most akkor mi legyen. Sikerült egy egyirányú ajtón is kikeveredni, ahonnan aztán nem volt visszaút, így történhetett, hogy azonnal észrevettük a 39E-s buszt, amire aztán felültünk és vártuk a sötétkék konyharuhás kalauznénit, aki 40 rubelért fejenként adott is jegyet, majd nagyjából negyed óra múlva már ki is kellett szállni, mert megérkeztünk a московская  метро- állomáshoz.

7 napra szóló korlátlanos utazási kártyát akartunk venni, de olyant a (kizárólag orosz) felsorolásban sem az automatákban, sem a kassza felett nem láttunk, így maradt a tantusz 45 rubelért, majd irány a szálloda, ahol gyorsan lepakoltunk. Kikérdeztük a recepciósokat, hogy mit is keressünk konkrétan a metrókártyához és indultunk is vissza felfedezőútra.
Minden intelemmel ellentétben sem rossz arcú, fekete bőrű, agresszív kisgyerekeket, sem rossz arcú, agresszív oroszokat sem láttunk, persze figyeltünk erősen egymásra. Ami azt illeti, még kimondottan orosz arcú emberek sem voltak, erre később döbbentünk rá, hogy a nagy többség tökéletesen öltözött, tiszta ruhában volt és még csak ránk sem bagóztak. 
Apropó tisztaság: feltűnően tiszták az utcák, csak a nagy turistalátogatottságú helyeken borultak a kukák az útra és annyi bagóst sem láttam, mint akár Firenzében.
pepsicocacola :) 
Körbejártuk a Palota teret, láttuk a várakozókat a virágkarneválos felvonulásra - (pont 2019.06.12-én volt, Oroszország Napja, amikor odaértünk), majd kitaláltuk, hogy elsétálunk a невский проспект-re, ami a legbutább ötletünk volt az egész kirándulásunk alatt.
220 b
Konkrétan beszorultunk a tömeg kellős közepébe és nem volt kiút... Elég sokáig tartott, míg sikerült elérni egy mellékutcát és valahogy ki tudtuk verekedni magunkat.

Ennek örömére megnéztük még a Спас на Крови́-t, az ajtaján a kiírást, hogy szerdán zárva, aztán elindultunk a szállodánk melletti kisboltba elemózsiáért,  majd a szobánkba, mert a várakozásokkal ellentétben a 12. emeletre kaptunk szobakártyát. A kicsit orosz forradalmár kinézetű, gondozott szakállas recepciósfiú ugyan mondta szép angolsággal, hogy a szoba tetszeni fog és lám, csak álltunk az ablakban és csak néztük és néztük... :) 

Még elnéztünk az   Измайловский сад -ba a kis szobromért, észrevettük,  hogy az ölébe pénzt raktak - így tettünk bele mi is és még az orrát is megsimogattam (az volt a legfényesebb része), hátha még szerencsét is hoz is :D









Később elnéztünk a kék és csillagos tetős templomhoz, hogy az mi lehet. A szobából teljesen jól ráláttunk, a napban nagyon szépen csillogott, gondoltuk megnézzük közelebbről is.




Innen aztán nem volt mese, meg kellett néznem a чижик szobrot is, mondtam is erősen Zsülnek, hogy ha ott eltalál a madárka melletti aprócska kiszögellésre a kis kopejkánkkal, akkor aztán akkora szerencséje lesz (már persze ha teljesíthetőt kíván), hogy még :D

Vittem ráadásnak kottát is, hogy jó szöveggel fakadjak dalra, amin aztán úgy nekihevültünk, hogy kétszer is dobtunk lefele :D 

Чижик-пыжик, где ты был?
На Фонтанке водку пил.
Выпил рюмку, выпил две —
Закружилось в голове.


2019. március 20., szerda

2019. február 15., péntek

- Adéu Barcelona -

Gyorsan eltelt ez a pár nap, már reggel úgy keltem, hogy nem akarok elmenni :)
Letettük a csomagokat a csomagszobába és mentünk még egy kört a Katedrális körül. Előző nap láttunk pólót 8 euróért, gondoltam ha lesz megint ráveszem Zsült, hogy vegyük meg. 
Korán kiértünk, még csak takarítgatták a kis boltokat, aztán bekeveredtünk az egyikbe, ahol az ürge annyira el akart adni nekünk bármit, hogy a végén egy 7 eurós pólóval felszerelkezve keveredtük ki tőle (17 euróról indultunk :D)
Át is vettem azonnal és élveztem a gyíkos pólómat a napsütésben.
Lófráltunk fel és alá, hűtőmágnest akartunk még venni, meg valami apróságot apuéknak, majd belebotlottunk egy kis boltba, ahol! találtam magamnak kaját :D
A rosszullétem miatt nagyjából semmit nem mertem enni, a sonkás szendvicstől pedig már Zsülnek is nagyjából a könyökén jött ki minden, és itt találtunk icipici kis falatkákat spenótost, szárított paradicsomost, sajtost. Tetszett. Elvitelre is kértünk belőle :)
 Indulni kellett vissza, megbeszéltük a többiekkel, hogy fél 2-kor indulunk a reptéri vonathoz. 16:45-kor indult a gép.
Fél 2-kor nagyjából senki nem volt kész, így aztán volt kis tempó a metróig, majd a vonatig a végtelen folyosón át, majd a másik irányba rohanás - a másik oldalról indult a vonat és még így is lett 1 kemény percünk, mire elindult a vonat :D
Imádták Zsült a lányok :D
Aztán kiértünk és vártunk, majd beálltunk a sorunkba, utána meg átrohantunk egy másik sorba, mert mégis inkább másik kapunál kellett sorakozni :)
Elhelyezkedtünk, és nekilendültünk.
A kiszállás durva volt. 3 fok, szemerkélő eső, arcba vágó szél... 
Azonnal vissza akartam fordulni.
:(

- a félmaraton -

Kikísértük a lányokat a rajtba. 
Direkt két papír zsebkendőt tettem a kabátom zsebébe, annyi mindig elég szokott lenni egész napra, hát most telesírdogáltam mind a kettőt :D











Aztán lesétáltunk a partra kávézni a napsütésben.
Útközben lefényképeztük az Arcot, a rákot, majd elmentünk a Starbucks-ba, ahol kinéztem a legalmásabb sütit Zsülnek és meghallgattam a Google fordítóban, hogy hogyan kell nagyjából kimondani :D


Ahogy Timike mondta: a pincérfiúk tényleg teljesen hozzá vannak szokva a hülye turistákhoz, amikor kitaláltam, hogy a sütit mégiscsak inkább paperbag :D-ban vinném ki a partra take away, szó nélkül átpakolta egy papírdobozba, de a villát meg a tálcát nem vette el, vihettem magammal. :)
Zsül így tudta enni a sütikéjét a víz mellett :D

Végignéztük rohanva Timikével az üzleteket, majd menni is kellett vissza, Sziszó már be is ért a célba (1:32 alatt :)))
Hamar beértek a többiek is, megvártunk mindenkit, fényképezkedtünk, majd a többiek kitalálták, hogy lemennek a vízhez, mi meg visszasétáltunk átöltözni a sétához (nagyon beöltöztem ám Barcelonába... :( )
Kimaradt a hegy még előző napról a rosszullétem miatt, így vakmerészen nekimentünk busszal. (Buszon általában többször vagyok rosszul, mint nem, így elővigyázatosan háttal ültem az ablaknak, Zsül mesélte csak nagyjából, hogy merre keverünk és mit is láthatnék :))

Sokáig tartott felérni és megnéztük a Castellot :). Kicsit félve mentem a mirador felé, de nem volt baj.
A kastélyba aztán mégsem akartam bemenni (pedig 15 órától vasárnap még ingyenes is volt), inkább megbeszéltük, hogy lesétálunk és lesz, ami lesz.
Megint nagyon meleg volt a flaszteron, betévedtünk egy tökéletesen zárt játszótérbe is, ahonnan ki kellett jönni ugyanazon a bejáraton, mert nem volt más kiút :)
Megnéztük a zárt Miró kiállítást (vasárnap délután hogyan lehet zárva egy múzeum???? ), aztán kicsit gyanakodva, de bementünk a Macska kertbe, ahol aztán mindenki sétáltatta a kutyáit :)
Itt is sok magyar kiabált, igyekeztünk arra sem nézni, aztán láttam dos gatost egy kerítésen :D 
Hát a macska kút egy macskafej volt konkrétan (nem nagyon látszott) és volt mellette gomb, amit ha megnyomtunk jött kis csordogáló víz a macska szájában lévő rozsdás csőből ... :D

Zsül felfele a buszon kiszúrta az 1992-es olimpia szimbólumát, mindenáron le akartuk fényképezni apukájának, aztán valahogy úgy csatangoltunk, hogy kiértünk a Szépművészeti Múzeumhoz (MNAC).
Magamtól símán feladom (semmiképpen nem akartam még 1 kört menni a falujáró busszal :D), aztán kicsit mentünk még és lám! látszott a torony, megindultunk felé.
Hát ez az olimpiai falu, meg a stadion azért nem volt semmi. Még engem is meglepett :), nagy terek, nem stadion kinézetű stadion, kevés turista, mediterrán táj a várossal ellentétes oldalon.
Jó volt, hogy elmentünk arra.
Lassan vége lett a napnak és mert annyira mondták a többiek, hogy mennyire finom a Sangria és mert annyira megdöbbentem egyik nap, hogy a sima lidlis paradicsom is mennyire paradicsomízű, így minden Tisana keresgélésem ellenére is belementem, hogy igyunk Sangriát.
Ki is találtuk, hogy a videoblogos l'Atelierbe megyünk, amit sok-sok gyaloglás után meg is találtunk és zárva is volt. :)
Zsül megmakacsolta magát és beültünk a legközelebbi kiskocsmába, ahol a pincér mutatta, hogy van Sangria 1 liter, meg poharas is, mire Zsül kapásból az 1 litert kérte. Mondta is a pincér, hogy perfetto. 
Megkóstoltuk a tapasokat és épp mondtam volna, hogy ez a Sangria nem is üt, amikor  ...... :D nekiálltam mosolyogni erősen és csak magyaráztam, meg magyaráztam, amíg el nem fogyott minden :D
Vidám hangulatban értünk vissza a szállásra :D (de tény, hogy eddig még ilyen finom Sangriát soha életemben nem ittam :))