Hétvégén véletlenül lefutottam a leghosszabb távot az életemben: majdnem 24 km-t. (23,8 :D).
Peti már 1 hete mondta, hogy csak le kellene nézni a BB24-re, igaz ő legalább beregisztrált (én még azt sem, mert épp kifutottam a határidőből), de úgy láttam, mindig szokott lenni helyszíni nevezés is...
Eleinte nagyon izgultam, hogy nem lesz helyünk a helyszíni nevezéskor, aztán Peti azt mondta azért csak lenézünk biztos ami biztos és mikor kiderült, hogy csak nyugodtan menjünk nevezni, utána már azért izgultam, hogy akkor most legyen az első egyéni futásom így a WizzAir után rögtön ? :)
Peti mellett nincs apelláta - símán le"gyávacenk"-ezi az embert, így aztán az első voltam aki önként és remegve, de beállt a nevezési sorba :)
Sok csoporttagot is láttunk, majd be is álltunk a rajtba és ...
Nem sokat tudtam futni Peti mellett, teljesen megrémített,hogy 5 perc körüli km-eket futott, így ahogy láttam a dombot, már lassultam is vissza erősen :).
Nem akartam nagyon túlfutni sem az elejét, meg kicsit gondoltam nézelődöm is, mégiscsak ez az első alkalom, hogy végigfutom a BB24-et, meg valahogy borult is erősen, gondoltam addig csak eláll, amíg lassítok :D
Egy idő után valahogy mindenki eltűnt előlem :). Tetszett kicsit, mert beszélgetni azért nem tudtam volna a magam kis 6:59-es tempójával sem, csak mikor odaértem Zsuzsiék frissítőpontjához és Bandi rámszólt, hogy mivan már, csak rám vártak és akkor én vagyok az utolsó? Na akkor döbbentem rá, hogy lehet a hátam mögött sincs nagyon senki :D
Zsülék is nevettek rajtam, hogy hogyan tudtam ekkora helyet csinálni magam körül, mert sem előttem, sem utánam sehol senki :D
Azt hittem a 12 km-ig tökéletesen virgoncul futok, mert valahogy nem éreztem, hogy fáradok, aztán a 12. km-nél nagyon erősen néztem a váltóponton, hogy van -e esetleg valaki aki le szeretne váltani :D - persze nem volt :)
Zsül szerint úgy látszott pedig, hogy nehezen ment, sokat is beszélgettem velük, ahányszor csak megálltak megkérdezni, hogy kell e valami (mindig kellett :D), mégis teljesen úgy éreztem, hogy 12 km után kezdtem igazán fáradni. Aztán eljött a 21 km és szabályosan leállt a lábam, hogy na akkor itt a vége :D
Ráadásul nekiállt keringeni körülöttem egy bringás, akitől végül megkérdeztem, hogy ő a záróbusz? :). Szegény annyira megdöbbent, hogy megkérdezte kérek e csokit :D. Aztán rájött, hogy nem ez a kérdés, így mondta, hogy dehogy, csak a barátnője itt fut mögöttem azért látom annyit :)
Peti közben megebédelt, így már csak a hazamenetel volt hátra.
Estére elég sokminden jött közbe, még apuzni sem tudtunk lemenni, így dolgozgattam, relaxáltam :), és nézegettem erősen a keményen megdolgozott érmem, amikor is Zsül feldobta, hogy ugyan már menjünk be picit megnézni milyen is idén a szüreti fesztivál :).
Nem mondhattam nemet ... :)
A megnézés szigorúan borospohárral a kézben történt (ahogyan a hosszú évek tapasztalata szerint szoktuk :)). Zsül talált egy szabad padot a borkút mellett és ott iszogattunk, beszélgettünk, amíg csak az üveg borunk el nem fogyott. Persze rendesen a fejünkbe szállt, így megkerestük a gezemicze lángosost, és azzal indultunk neki a hegynek hazafele, hogy a hegymászásban is tudjuk követni a szüreti fesztiválos hagyományokat :).
Jövőre kell vinni magunkkal hamuban sült pogácsát a borhoz, mert nagyon gyorsan ki tud ütni :).
