2016. július 15., péntek

Nem. Dehogy. Hisz ez improprius.

"Illúziódnak fátyolát ne lebbentsd
Fel, maradj örökké boldog álmodó, 
Mert szebb egy megvalósulhatatlan
Álom, mint egy át nem álmodható jövő."




http://index.hu/napirajz/2016/07/15/pengefeny/

-43-

43 éves lettem.
Annyira nem zavart elsőre, de így belegondolva....

Hagytam is magam elcsábítani a Bodri pincészetbe korfelejtő bulira :) Nem semmi volt a hely! - kis tó, lovak, hatalmas terasz, 3 féle halból is lehetett választani. Zsül még bort is ajánltatott magának, és volt is kis vigyorgás, hogy úgy jártunk, mint Kefalónián a Robolával :)
Tőkehalat ettem, Zsül lazacot, aztán fehérborokat :). A végére sikerült is akkora emelkedett hangulatba kerülni, hogy majdnem megfűztem,hogy vigyünk haza a borból egy üveggel is :D
Otthon még pezsgőztünk is kicsit, a többire nem emlékszem :D

Másnap Zsül elvitt Domboriba :). Régóta kíváncsi voltam milyen lehet, bár emlékeztem, hogy régebben sem tetszett nagyon - most sem :).

Mindenáron vizet akartam nézni, így először a strandra mentünk, majd a sok embertől megrémülve elindultunk a Duna irányában. Aztán a Dunaparton nem sikerült olyan helyet találni, ahol a víz közelébe kerülhettünk volna. Pedig nem tántoríthatott el semmi: csíptek a bogarak, tűzött a nap, egy lakókocsis odatáborozó, német zászlós csapat is igen furán nézett ránk, amikor elsétáltunk mellettük, de nem hagytuk magunkat. 


Még kamillákat is nekiálltam szedni :D
Zsül kicsit megelégelte a vadont, és megnéztük a kompkikötőt. Tetszett :). Leültünk a betonra, néztük a horgászt, aki a vízben állva dobálgatta a botját, fényképezgettünk és még talán annyi szúnyog sem volt, mint a susnyásban :)


Ezek után kíváncsi lennék milyen lehet Gemenc. 
Ott lehet még régebben voltam, mint Domboriban.