Mert most megy a tévében, és mert szeretem az operákat :)
"Egy erdő közepén áll egy hatalmas világkőris,
koronája az égig , gyökerei az alvilágig nyúlnak.
Tövénél egy forrás fakad, az örök bölcsesség forrása. A föld mélyében
alszik Erda
a földanya, a világ legbölcsebb asszonya.
A fáról
aláereszkedik Wotan,
a főisten. Iszik a forrás vizéből, és így hatalmas tudásra és hatalomra
tesz szert. Letöri a világkőris egyik ágát és egy dárdát farag belőle,
amely az új világrend szimbóluma lesz, hiszen rúnákat vés bele, a saját
törvényeit, amelyekkel uralni akarja a világot.
Az ág letörésével
megsérül a világkőris, levelei hullani kezdenek, a forrás kiapad.
Wotan ezután megszerzi magának feleségül Frickát, a házasság istennőjét és szövetséget köt Logével, a vándorló félistennel, a tűz urával.
Fricka tehetetlenül szemléli, hogy férje a halandó nőket kívánja.
Megpróbálja, hogy egy új vár építésével új otthont teremtsen magának és
férjének. Wotan belegyezik az új vár építésébe, de nem otthonként tekint
rá, hanem az istenek új otthonaként és egyben az új világrend egyik
szimbólumaként.
Meggyőzi az óriásokat, Fasoltot és Fafnert, hogy építsék fel a várat, cserébe felajánlja nekik Freia a szép leánya kezét.
A Rajna mélyén három sellő
azt a kincset őrzi, amely birtokosának hatalmat ad az egész világ
felett. Alberich, a Nibelung, elragadja tőlük az aranyat, és föld alatti
birodalmába viszi.
Wotan palotája közben elkészült, de a főisten vonakodik az
óriásoknak odaadni kialkudott bérüket, a szép Freiát. A ravasz Loge
felhívja az óriások figyelmét a Rajna kincsére, és azok a kincs fejében
hajlandóak lemondani Freiáról.
Azért Wotan és Loge is leszállnak Nibelheimbe,
hogy megszerezzék a kincset. Alberich gyűrűt készíttetett az aranyból,
és annak segítségével rabszolgamunkára kényszeríti a nibelungok népét.
Loge cselével úrrá lesznek Alberichen, megkötözik és a felszínre
hurcolják. Szabadon bocsátása fejében megszerzik tőle a kincset.
Alberich így megátkozza a gyűrűt és jövendő birtokosait. Wotan bár sajátmaga is
megkívánja a gyűrűt, de Erdának, a föld istennőjének figyelmeztetése miatt inkább az óriásoknak adja.
Alberich átka mindjárt hat, a két
óriás összevész az aranyon, és Fafner megöli Fasoltot.
Wotant gondolatba ejti Erda megjelenése és
figyelmeztetése, ezért úgy dönt, hogy alászáll a mélybe a földanyához,
akitől megtudja, hogy szörnyű végzet várja. Wotan ellenáll és azonnal
cselekszik, szerelmi varázslattal sújtja Erdát, aki kilenc
leánygyermeket szül neki, a valkűröket. Az ő feladatuk, hogy a csatában
elesett hősöket a Walhallába vigyék.
Wotan ezáltal próbál maga köré
hadsereget kovácsolni, hogy ellenálljon Alberich támadásának.
Wotan
aggódik, hogy a gyűrű visszakerül a törpéhez. A varázsgyűrűt Fafner
őrzi, aki időközben félelmetes sárkánnyá változott és egy barlang mélyén
lakik. Egyetlen megoldás létezik: egy halandó fellázad ellene,
összetöri a hatalmát szimbolizáló dárdáját és ezáltal megtöri a
törvényes kötelezettségeket.
Egy földi asszony egy ikerpárt szül Wotannak:
Sieglindét és Siegmundot.
Wotan megjósolja Siegmundnak, akiből hőst
próbál nevelni, hogy majd rá fog találni egy varázskardra, a Nothungra.
Egy alkalommal, miután visszatértek a vadászatból, Wotan és Siegmund felégetve találják házukat.
Siegmund anyja halott,
Sieglindét elrabolták. Siegmund az erdőben marad, ott nevelkedik fel,
ott válik hőssé.
Sieglinde időközben Hunding felesége lesz, aki azok
közül való, akik felgyújtották a szülői házat. Nászéjszakáján
meglátogatja Wotan, vándornak álcázva. Kardját belevágja a ház közepén
álló kőris tövébe és megjövendöli, hogy csak azé lehet a fegyver, akinek
sikerül kihúznia a fából. Egy újabb támadás után Siegmund és apja útjai
különválnak. Wotan tudja, mire számíthat fiától, akit az utóbbi
esztendőkben az istenek ellen uszítva nevelt. Siegmund az emberek
világában él és megveti az isteneket. Siegmundnak a túlerő elől
menekülnie kell.
Hunding erdei kunyhójában egy üldözött férfi keres menedéket. A ház
asszonya szívesen fogadja. Hazaérkezik Hunding is. Kiderül, hogy az
idegen családja a házigazdáénak halálos ellensége, ezért Hunding a
jövevényt másnapra párviadalra hívja ki. A háziasszony és az idegen
fokozatosan ráébrednek arra, hogy ösztönös rokonszenvük nem véletlen:
testvérek ők: Siegmund és Sieglinde. Siegmund képes arra, amire senki
más: kihúzza a ház közepén álló fából a Nothungot, azt a kardot, amelyet
apjuk, Wotan hagyott rá.
Siegmund megszökteti Sieglindét. A
testvérek szerelme felháborítja Fricka istennőt, felszólítja férjét, a
főistent, Wotant, hogy a párviadalban Hundingot segítse.
Wotan – annak
ellenére, hogy a testvérek az ő gyermekei – végül meghátrál és
ráparancsol lányára, Brünnhildére, a valkűrre, hogy a harcban ne
Hundingot, hanem Siegmundot veszejtse el. Amikor azonban a valkűr
megismeri a szerelmeseket, ellenszegül a parancsnak, és Wotannak magának
kell beavatkoznia a harc kimenetelébe. Siegmund meghal, de elpusztul
Hunding is.
Brünnhilde a széttört Nothung darabjait Sieglindére bízza,
hogy majd születendő fiáé legyen. A főisten szigorúan megbünteti
engedetlen lányát: kitaszítja a valkűrök közül, egy lángoktól körülvett
sziklára viszi és álmot bocsát rá mindaddig, amíg majd egy bátor halandó
férfi fel nem ébreszti.
Sieglinde az erdőben bolyongva rátalál Mime
barlangjára. Mime, a törpe, Alberich testvére. Sieglinde megkéri, hogy
születendő fiát Siegfriednek nevezze el, és cserébe jóságáért átadja a
Nothung darabjait. Sieglinde rögtön szülés után meghal. Mime felneveli a
fiút azzal a gondolattal, hogy hőst nevel belőle, aki segít majd
megszerezni a Fafner által őrzött varázsgyűrűt. A felcseperedő Siegfried nem szereti mostohaapját, nem hallgat rá, inkább az erdőben csatangol.
Annak érdekében, hogy legyőzze Fafnert, Siegfriednek újra kell
kovácsolnia a Nothungot. Mime barlangjában egy vándor jelenik meg, Wotan
isten, aki elmondja, hogy a kardot csak maga Siegfried tudja
összekovácsolni. Így is történik. A hős elmegy Fafner, az óriás
barlangjához, aki sárkány képében őrzi a kincset, véres harcban megöli
és elveszi tőle a gyűrűt.
A sárkány vére Siegfried ajkára fröccsen és
csodát tesz vele, ettől fogva érti a madarak beszédét. Az erdei
madárkától tudja meg, hogy Mime meg akarja mérgezni. Siegfried
agyonsújtja kardjával nevelőjét. A madár vezeti el Brünnhildéhez is, aki
évtizedek óta alszik a lángok övezte sziklán. Wotan útját akarja állni,
de Siegfried kettétöri az isten dárdáját, áthatol a tűzön és csókjával
felébreszti Brünnhildét. A valkűr megajándékozza szerelmével
megmentőjét.
Siegfried új hősi kalandokra indul, Brünnhilde ottmarad a lángok övezte
sziklán. Siegfried a gibichungok földjére érkezik. Az uralkodót,
Gunthert, féltestvére, Hagen meggyőzi: egyedül Brünnhilde volna méltó
arra, hogy a felesége legyen.
Őt azonban csak Siegfried tudja elhozni a
szikláról. Hagen, aki Alberich fia és arra törekszik, hogy
visszaszerezze a gyűrűt, feledést hozó italt kínál a hősnek. Siegfried
nyomban beleszeret Gutrunéba, Gunther húgába, és varázssisakjának
segítségével, Gunter képében elhozza a gibichungok földjére Brünnhildét.
A valkűr elszörnyedve látja meg Siegfriedet Gutrune oldalán. Az
emlékezetét vesztett hős esküszik, hogy soha nem volt köze
Brünnhildéhez. Az asszony féltékenységében Hagennal szövetkezik,
elárulja neki, hogy Siegfried hol sebezhető.
Egy vadászaton Hagen olyan
italt ad Siegfriednek, amelytől visszatér az emlékezete. Amikor pedig a
hős Brünnhilde iránti szerelméről kezd mesélni, Hagen mint esküszegőt
leszúrja. Brünnhilde elégeti Siegfried holttestét, és maga is a tűzbe
ugrik. A lángok belekapnak az istenek várába, a Walhallába, és azt is
elpusztítják."
Zsül tegnap talált egy tökjó kis androidos alkalmazást, amiből aztán kiderült, hogy ma 6,1km-t teljesítettem 55:23 perc alatt, mert a progit nem akkor kapcsoltam le, amikor végeztem, így eshetett, hogy a legnagyobb sebességem 40,5 km/h volt :D... persze ekkor már leesett, hogy a buszt is beleszámolta, amivel hazafele zötyögtem :D 
