#A Rome, fais comme les Romains

 Utolsó nap: kedd: 

Találtam az interpalson egy rómait és persze le is szólítottam azzal a titkos céllal, hogy kicsalok belőle titkos helyeket, amiket szeretnek a rómaiak - meg persze, hogy gyakoroljam az olaszt. 

Persze az lett belőle, hogy a kisolasz nem nagyon írt (inkább tőmondatokat) és persze biztosan nem jól kérdeztem, mert is nem nagyon tanácsolt semmit. Aztán egyszer nagy bátran mondtam neki, hogy megyek Rómába holnap :). Vissza is írt, hogy: miért nem szóltam előbb????????? :D :D és, hogy hol szálltam meg. Hát ezen annyira kellett nevetni, hogy visszaírtam, hogy természeten a Ritzben, mert nem vagyok hajlandó a Four Seasons-ben aludni, mint a parasztok :D. Ezután be is állt pár nap levelezési szünet :D :D. 

Na de a lényeg, hogy hétfő délután egy irtó cuki is étteremben ettünk egy (szerintem ) irtó finom risottót és egy igazán nagyon gyönyörűszép sajttortát és mert annyira jó volt a hangulat, hát kértem hozzá camparit is. 

Ez aztán annyira felbátorított, hogy nekiálltam gondolkodni azon, hogy akár találkozhatnánk is a rómaival (előtte írt egy kávézási meghívást, ha Tivoliban járunk - oda sajnos nem jutottunk el.. ). Zsül is arra gondolt, hogy ez milyen jó ötlet, hogy Rómában dumálgatunk egy rómaival aztán lett belőle üzenet, hogy ha ráér az utolsó napunkon, bármikor (merthogy ő dolgozik, csak mi nyaralunk :D), akkor max. 10 percre, de barátkozzunk! 

Este aztán visszaírt, hogy nagyon be van táblázva sajnos és hogy majd meglátjuk, va bene? Zsül vissza is írta neki, hogy : va bene :D

Aztán másnap reggel nekiállt kérdezősködni, hogy mikor/hogyan? és bemennénk -e a munkahelyére? Természetesen nemet írtam: absoluttamente NEM! akartam zavarni a munkahelyén (ekkor még azt sem tudtam pontosan mit is jelent az, hogy ő a kormánynak dolgozik...... )

Szóval írtam egy konkrét nemet (szerintem) és elmentünk egy körre valami irtó külvárosba, merthogy azt is ő ajánlotta azzal, hogy szerinte nekem tetszeni fog.

Hát az előző esténél valami történhetett, mert alighogy nekiindultunk a hosszú utazásunknak, nekiállt fájni mindenem és nagyon mérges lettem, hogy nem fogom sokáig bírni a sétát, pedig én akartam az istenháta mögé menni  :(. 

Pechemre azt találtam ki, hogy nézegetem, hogy esetleg írt-e valamit és látom ám, hogy nemcsak írt, de! felkiáltójelekkel megtűzdelt CAPSLOCK-os mondatokat, hogy mivanmá???? holvagyok??? meg hogy miért nem akarok találkozni???? és akkó miért nem mondom meg, hogy nem akarok találkozni ???... és miért nem akarom a kis ajándékot, amivel készült????? 

Na ezen aztán sikerült úgy felcsinálnom magam, hogy ha addig nem is voltam benne biztos, hogy találkozzunk -e, akkor már Zsül sem tudott lebeszélni róla: eldöntöttem, hogy odamegyek és bemosok neki!

Zsül többször is rámszólt, hogy netegyem. És, hogy ő nem jön... és ne tegyem. Aztán megsajnált. 

Megírtam a rómainak 3 pontban, hogy :

1. úgy írtad, hogy nem érsz rá. 

2. úgy írtam vissza, hogy sajnos, de nem baj, talán máskor és dolgozz. 

3. most visszamegyek a centro-ba és találkozzunk 2 perc-re (úgy éreztem, hogy annyi elég a bemosáshoz és még talán valameddig el is tudok utána futni :). 

Szóval kaptam címet. Kiderült, hogy a prefetturára ..... (ezen is vihogtam picit, hogy ha most kollégisták lennénk és megkérdeznék, hogy hova hova kislányok???? - mondhatnám azt, hogy hát a prefetturára :D : D)

Itt még mindig tartott a lendület, hogy sebaj.. azért is! Na meg az is beugrott, hogy vajon egy rendőr milyen petit ajándékot akarhat adni????? bilincset???????

Aztán beálltunk az ajtóba és jött is az üzenet, hogy várjunk.

Vártunk. 

És megjelent. Itt már biztosan leeshetett neki, hogy nem éppen a Ritzből jöttünk, de nem futamodott meg :).  Így aztán nagy lendülettel odaálltam elé és mondtam, hogy a nevem: Anett és akartam kezet fogni, aztán ő meg nagyon nem akart..... velem nem... de Zsül szimpi volt neki, mert tőle még azt is megkérdezte, hogy Sándornak hívják? Jól emlékszik? Zsül kiábrándította, hogy nem, de szerinte a Sándor az az ő neve lesz ... :D 

Aztán sokat sokat beszélt - leginkább angolul - és egyszersem nézett rám ... Megértettem persze elsőre, hogy nem rám számított (bár legalább bevallottam az oldalon, hogy 50 éves vagyok), és azt is megértettem, hogy én aztán semmit nem fogok tudni beletársalogni a folyamatos társalgásba... sem angolul,... sem olaszul... sem .. :D 

Így aztán hátradőltem és néztem, ahogy a fiúk barátkoznak.

Elnéztünk egy templomhoz kilátást nézni - itt lettek is vicces szelfik insieme - aztán elmentünk Róma második legjobb kapucsinóját inni egy kis helyre, ahol is megkaptam az első kérdést, hogy akkor most állunk, vagy leülünk?. Nyilván még tartott a keménykedésem, mondtam, hogy 2 percről volt szó és állunk. Zsül próbált teát kérni, de a rómaink felvetette, hogy a teának min. 10 perc kell, amíg elkészül :D . 

Szóval kifizette a rendelést, aztán mutatott nagyon szép kis akvarell festményeket, hogy akkor ez lenne az ajándék. Először azt hittem nem jól értettem, és leesett állal mindenesetre elkezdtem erősen rázni a fejem. Mutatta, hogy van benne Tivolis is, szőkőkúttal - ugyanúgy ráztam a fejem erősen így letette maga mellé egy asztalra a dossziét.

Megkaptuk a pultnál a kávékat és igaza volt, a kapucsinó tényleg nagyon finom volt - még cukrot sem kértem bele :). Láttam a szemem sarkából, hogy figyeli, hogy hogyan fogom a csészét, így aztán azért sem fogtam meg az csészealját és nekiálltam kétkézzel tartani, fújni és inni. 

Utána tovább beszélt, hogy olajfaültetvénye van, mutatott egy egész gázkannányi olajat (gondolom csak az lehetett benne) és Zsül kérdésére, hogy ő festette -e a képeket nemet mondott, és mondta, hogy Rómában ezeknek a festőknek nevük van. 

Megittuk a kávét és elindultunk kifelé, amikor megint felém nyújtotta a képeket és megint erősen tikkelni kezdett a fejem, mert sehogysem éreztem jónak, ha elfogadok bármit is .. Zsül rámszólt, hogy fogadjam el és ne legyek udvariatlan. Na így sikerülhetett, hogy nálam maradtak a képek, aztán la fin d'une histoire :). 

Innen aztán járni kellett egyet a városban, amúgy is az utolsó esténk volt. Kinéztem még a nyaralás elején egy irtócuki olasz táskát - azért mindenképpen el kellett menni, meg amúgy is csináltunk jó kis búcsúzós éjszakai képeket.

Zsül aztán összeadott a pakolás közben és .... sikerült annyit költenem, mint maga az olcsó utazás volt... :D :D :D 

Mert végülis azért mentünk Rómába, mert olcsó volt :D :D :D  

#római_vakáció folytatódik

 A következő három napot egybeírom, mert csak meg kellett nézni a kötelezőket is, így aztán már muszáj volt tervezni is. (Pedig arról már épp leszokóban voltam :D). 

Péntek: Elsőre elmentünk megnézni egy templomot (mert mindenki a templomokkal jött, hogy azok igazán szépek), a Chiesa di Sant'Ignazio di Loyola volt az első, ami útbaesett. Szép templom volt, veramente, de az igazi turistalátványosságot azért csak kihagytuk: volt a templomban egy hatalmas 45 fokban eldöntött tükör... Elsőre nem is értettem, hogy ez meg?????... Aztán Zsül felvilágosított, hogy ha úgy csinálsz szelfit, az már majdnem olyan, mintha a templomban egyedül lennél a freskókkal teletűzdelt mennyezettel.... Hm hm... 

Mentünk a Navonára, amin megint elcsodálkoztam, hogy hogyan lehetett ide belefullasztani egy papot az Angyalok és démonok filmben, még ha le is volt kötözve...  :) 

Elhaladtunk Pantheon előtt kígyózott sor előtt és jött az Angyalvár! Na ezt már nagyon nagyon meg akartam nézni :) Itt is nagyon sokan voltak, ráadásul azt teljesen elfelejtettem, hogy a vár az vár: kövek vannak és nyitott és sok a kő ... :D 

Azért körbejártunk mindenhol - találtunk egy szép termet is, de semmi titkos átjáró, ajtók ... hmhm.. Így aztán felmentünk a tetto-re kilátni.

 Lefényképeztem itt is a sirályokat :) - és megnéztük mennyire lehet messze a Vatikán - nem tűnt vészesnek, így arra is elsétáltunk, majd kicsit fáradtan azért odanéztünk a múzeóhoz, ahol a carabinierik mondták, hogy persze, menjünk csak be ... mi meg képesek voltunk megkérdezni, hogy ugye igaz-e, hogy holnap, vasárnap ingyen lehet bemenni? Azt mondták, hogy csertó! és azt is, hogy nem lesz vészes sor, vagy ha lesz is, gyorsan megy az ! .. megnyugodva metróval mentünk haza. 

Este nem volt kedvünk megint a La Stregában vacsorázni :D :D :D - így beültünk egy közelebbi helyre, ahol a pincérfiú megkérdezte, hogy hova valósiak vagyunk és mondta, hogy : "Köszönöm " :D :D :D (vajon hány nyelven tudhatta ezt a szót? :D :D : D)

Szombaton már nagyon vártam a spanyol lépcsőt- ezt sem igazán tudtam megmagyarázni, hogy miért, de persze itt is rengetegen voltak. A lépcső nagyon kicsi volt ekkora tömeghez :). Nem is nagyon sikerült jó képet csinálni.  

El is indultunk inkább a Villa Borghesehez. A lépcsőn Zsül nagyon rendesen segített egy anyukának felcipelni a km-es lépcsőkön egy babakocsit :). Nem is értettem anyukát 3 gyerekkel és egy babakocsival, hogy miért pont egy hegyre akart egyedül felmenni :). Na de felértünk és tényleg egy jó kis kilátásos kertre találtunk. Kerestük erősen a villát, amiről is kiderült, hogy az nem egy épület, hanem maga a hatalmas kert :). Volt ugyan egy gallerijá de oda csakis kizárólag előzetes bejelentkezéssel lehetett bejutni, így inkább lemondtuk róla.

Gyorsan eltelt a délután és megszavaztuk, hogy visszamegyünk a már bejáratott birreriánkba :), ahol is nem volt leves :D. Viszont Zsül ismét pastát: fettucinit! evett és teszett neki :D. Kifelé a kártyával fizettünk és mondtam, hogy noi paghiamo! Mondta, hogy ez már csak ilyen: ettünk, fizetünk :D :D - de felhívta a figyelmet, hogy a közelben van a Trevi kút, ha bedobunk pár pénzt, kívánhatunk, amit csak akarunk. Mentünk is és nem is árulom el, de én is azt kívántam, amit szerintem mindenki :D :D :D

 Vasárnap nagyon korán keltünk. Olvastuk, hogy ingyen is be lehet menni minden hónap utolsó vasárnapján, így gondoltuk, ha jó korán odaérünk, akkor nem lesz sor. Persze rajtunk kívül szerintem a 3/4 világ is ezt gondolta, mert minimum 3 km-es volt a sor és csak nőtt..... Hideg volt... mögöttem arabok voltak és a kínaiak állandóan dörgölőztek és nyilván elémvágtak és nyilván dörgölőztek... és voltak vagy 500an egy családban ... :)

Így hát kiálltunk a sorból és eldöntöttük, hogy akkor hétfőn lesz a vatikáni múzeum. Viszont hazafelé beálltunk egy másik sorba - ahol ugyan végigfütyültük az átvilágítókaput, de szegény carabiniérik már csak unottan hessegettek minket, hogy: "tovább!!"

Megnéztük a bazilikát belülről, ahol Zsülre állandóan rászóltak: (csak rá :D), hogy: "Szenyor! Sapkát le!" :D 

Ezután felnéztünk a kupolába és tényleg jó kis kilátásokat fényképeztünk:).

Nagyon sok időnk volt, így elsétáltunk a lépcsőmhöz (ami miatt párszor kiakasztottam Zsült - de itt készült az egyetlen jó kép rólam :D :D :D :D

Ezután elandalogtunk a Campo de Fiori felé - ahol végignéztem a szép virágokat, majd Zsül kitalálta, hogy együnk valamit - és!!!!! kiválasztott egy nápoli kajáldát!!!! :D :D :D  rögtön én is kértem valamit :D és tervben maradt, hogy még a sfogliatelle is kell! :D 

A hétfő a vatikáni múzeumról szólt. Nagyon sokan voltak :(. Hatalmas volt az épület és biztos vagyok benne, hogy egyszer látni kell, de amikor beszorultunk a sixtusi kápolnába, hát pánikrohamom lett :D. Próbáltam mindenkit kikerülni és kirohanni a teremből, de a teremőrök nem engedtek, hiába mutogattam, hogy izzadok, meg baj van - a kínai nyuszifülecskés rózsaszín kislányokat előreengedték, engem meg visszazavartak a sorba... azt hittem sosem érek ki .... 

Na de kint elkezdtük tervezgetni, hogy mi legyen az utolsó napunkkal. 

Legszívesebben Tivoliba mentem volna, vagy a tengerhez, aztán nem tudtam dönteni :D. ... és lett belőle..... : 

folyt.köv.

#római_vakáció

 Na de csak reggel lett - eldöntöttünk, hogy kérünk reggelit. Előző napon sikerült annyira elbénázni háromszor egymás után is az evéseket, hogy így tűnt a legbiztonságosabbnak, hogy legalább egy étkezésünk meglesz kényelmesen a szállodában és legalább gyakorlom a max. 2 évet tanult olaszomat: un cappuccino per favore! , ami kis mosollyal elegyítve egészen jól bevált a szakszemélyzetnél :). 

 A napi terv: Colosseum. 

Olvastuk, hogy ide nem kell előre venni jegyet, így odasétáltunk a biglietteria-hoz és már mehettünk is. Alapjegyet vettünk - és ahogy elkeveredtünk mindenhova - ki sem derült igazán, hogy mit lehetett volna még nézni a kiemelt áras jegyekkel ... Mindenesetre kinéztem egy nagyon menő colosseumos gyűrűt, de Zsül nem akarta megvenni sehogy ... una tragedia... így mentünk a Foro Romano-ba kilátást nézni. 

Nagyon meleg volt a telepakolt télikabátban és nagyon sokan voltak. Még így is, hogy nem is volt turistaszezon sem... Azért megjártunk mindent, kinéztünk mindenfelé és Zsül felfedezte, hogy a Vittorio Emmanuel II oldalán van üveglift! Ez az ötlet annyira megtetszett mind a kettőnknek, hogy felírtuk a bakancslistára :).

Megnéztük a Colosseot minden oldalról, aztán visszamentünk az üveglifthez és a tetton elhaló hangon bevallottam, hogy nekem ez volt a csúcs :) (Zsül meg bosszankodott, hogy 17 euró/fő volt az ára :))))

Ezután megszavaztuk, hogy kipróbáljuk az éttermet, amit a rómaink ajánlott :). 

Nagy hely volt és mert korán mentünk (5kor) nagyjából senki nem volt bent :). Gyakorolhattam az olaszomat és olaszul is válaszoltak vissza - ami igazán nagyon tetszett, nem tudtam abbahagyni a vigyorgást :). A falon az első amit megláttam a "forza e salute" volt, ami után aztán el sem akartam menni onnan :D :D 

Megbeszéltük, hogy ide mindenképpen visszanézünk még :)

#Anette à Rome

 Egy sűrű, sötét, havas, januári napon Zsül megkérdezte, hogy mi lenne, ha elugranánk Rómába. Utazásra nem mondunk nemet, így neki is álltam csomagolni :). De mert úgy érte meg az utazás, ha rögtön 8 napra megyünk, kicsit gondolkodóba estünk, hogy nem lesz az egy picit sok? Túl a kötelező látnivalókon túl, vajon mit fogunk csinálni?

Ráadásul semmit nem terveztem meg előre .... inkább "panaszkodtam" a francia Laurent-nak, hogy annyira az agyamra ment a franciatanulás :D, hogy az orvosok már Rómát írták fel receptre, amikor is kiderült, hogy neki olasz felmenői vannak - és kért képeket Rómáról :D. 

Na de a lényeg - elindultunk.

Persze a reptéren azonnal a másik irányban indult el a csomagom (csak az enyém) és a kis rendőrlány kérdésére, hogy mi van a táskámban, csak nem olló????? Nekiálltam mutatni a beszakadt körmöm, hogy : E! hát ezért KELL az olló! 

Mire megkért, hogy lépjek hátrébb és megkérdezte, hogy akkor a reszelő is????? Mondtam neki, hogy dehogy!!! reszelőt azt tudom, hogy nem szabad hozni kisneszeszerben a csomagban!!! Nem vagyok én hülye!!!! :D

Így aztán legyintett és mondta, hogy na húzzak. 

Zsül mondta is, hogy ha most nem is, visszafelé tuti el fogják venni a jó kis körömvágó ollómat és miért vagyok ennyire kezdő??? Nem repültem már többször??? Nem tudom, hogy ollót nem rejtünk el a csomagban, mert átvilágítás van?????

Hát már nem tudtam mit tenni - mentünk a repülőhöz és ott sikerült úgy ülni, hogy végig tudtunk egymással beszélni :).

A transzferbuszt elég gyorsan megtaláltuk és elég gyorsan be is értünk Rómába a szálláshoz, ahol is kiderült, hogy, mert délen vagyunk, itt igazán radiátoros fűtés januárban sincs. Vagyis van, de amolyan légkondiszerű, ami elsőre olyan hideget fújt, hogy még 50 fokban is fáztam volna tőle :).

Zsül megreklamálta a recepciósnál (akinek elrebegtem bejelentkezéskor, hogy enchantée Erika :))  és jött is ki egy szaki, aki mondta, hogy ezt nem kell nyomogatni erősen, csak piano, piano! és akkor nem lesz gond. Gond nem is volt, csak éjjel úgy elkezdett zúgni, hogy a repülőgép motor kiscica nyávogásnak tűnhetett volna mellette ..... Így aztán nem sikerült nagyon aludni, Zsül megint kirohant a recepcióshoz én meg reményvesztetten döbbentem rá, hogy így az egyszál pizsim nagyon gáz lesz még 7 napig :D 

A városba azért benéztünk picit, amíg a szervizelés folyt a szobában és Róma tényleg kezdett izgalmasnak tűnni :). Annyira, hogy a szoba már nem is érdekelt igazán, csak az, hogy dai!  dai!!!! - mi van még Rómában? :)

#romaeterna2

 

 

#+6 degrés, obscurité. il faisait plus clair quand il faisait -4 degrés :)

 

#lafind'unhistoire

 

#notreEiffelànous