- prédikátor -

Mindig valami meglepetéssel vegyes csodálattal gondolok azokra, akik a hit érdekében mindent feláldoznak - aztán persze kiderül, hogy azért közben le is vezetnek mindent a hit leple alatt :) A Prédikátor egy ilyen szempontból nagyon tipikus feldolgozása a témának, de mert skandikrimi ...  bár ez mintha kicsit jobban húzott lett volna a maga 266 oldalával, mint a Vörösbegy, pedig az kétszer ilyen vastag könyv volt... (vagy a norvég focistának jobban bejön a fordítója :))

A legjobb a sztoriban a vége - aki el akarja olvasni a könyvet, az ne figyeljen  ide:

adott tehát egy ... vagyis inkább A Prédikátor, aki  annyira vallásos, hogy rosszabb mint a Kende könyv orvosai -> kitalálja hát a végére, hogy na kéremszépen ő most akkor újraéleszt egy  döglött galambot.  Itt már agydaganata is van, így végképp itt az ideje, hogy megmutassa a nagyvilágnak, és lám! addig addig piszkálgatja a döglött madarat, amíg annak 1xcsak megrezdül a lába, és huss ... elrepül. 

Közben persze az orvosai szemmel tartják kicsit az emeleti ablakokból (lévén ez skandi krimi :)), és meg is beszélik a nagy helyzetet ilyentén:

- Nini a dilis Prédikátorunk megint talált valami elfoglaltságot - de konkrétan mit is csinál ????

- Hát nem látod?? Most épp dobálgat egy döglött madarat az ég felé ..(nézz, nézz az ég felé .... ) de legalább az már megdöglött...

(Mert a madár előtt egy rakat fiatal lánnyal - még élő korukban kísérletezgetett ... )

- Hidegzóna -

Az a baj ezekkel a skandikrimikkel, hogy nem lehet őket megunni. Ami még mondjuk hagyján is, de kikényszeríti az agyalást ...  (és mind - mind olyan könyv/ek, ami(k)ben még képek sincsenek ... :))

Mindig a legutolsónak olvasott tetszik a legjobban, bár most a Hidegzóna van, de lehet mégis ott tartok, hogy a Vörösbegy (Jo Nesbo) volt eddig a legjobb. Abban rendes háború volt - itt (Hidegzóna) meg magukat irtó komolyan vevő ugribugri sihederek játszák a nagy Marxista- Engelista ideákat ..

A Vörösbegy kicsit rávesz arra, hogy átgondold: hogy is van ezzel az elégtétel dologgal?

Ha a háborúban megölsz egy dezertőrt, akkor gyilkos vagy, de ha az aktuális vezetőség rávesz arra, hogy meggyilkold a szüleid, meg a testvéred, akkor nemzeti hőssé válsz?

 Persze könnyű beszélni az "ezek csak végletek"-ről... de hogy az dönt arról mi a helyes, aki ott sem volt? vagy hogy is van ezzel? ki az aki megmondja (hatja) mikor hős egy ember, és mikor áruló? 

Van abban végülis valami ráció, hogy aki hithű (német) párttag volt, az lakjon is ott, és hogy aki ellenálló azt telepítsék be ide, de hogy ezt hogy lehetett eldönteni? kinek volt joga kitelepítésre  kényszeríteni családokat? és miért mentek? féltek, hogy ha maradnak megölik őket? 

Kérdések, amit lehet az, aki nem volt benne, nem tud felérni ésszel...ha azt mondom, hogy nekem Stockholm tetszik, azért csak nem fognak oda kitelepíteni, nem?

 Na meg az a rész, amikor a homlokon lőtt katona visszakerül a táborba ... Erre mondta Zsül, hogy ez csak egy regény :) Attól még csak beugrott a liptódi temető, ahol az egyik sírkövön lóg egy homlokán golyóütötte háborús fémsisak ....

 

 Rákérdeztem aputól, hogy hogy volt ez a betepülés a papáéknál. Néha az az érzésem, h a szülők megriadnak a gyerekeiktől :(. Mondjuk apu talán nem is gondol rá, azonnal mondta, hogy papáéknak az államnak ki kellett fizetni a házat - 10 éves hitelre. Ők nem kapták ajándékba....

Furcsák ezek a régi dolgok..

Úgy tudom az omát (dédi) idetelepítették Kisnyárádra - és most beugrik az, hogy egyetlen szót nem tudott magyarul. Amikor kicsi voltam, próbáltam tanítani rá :( Ki tudhatja már, milyen érzés lehetett ez neki ...  

"Amikor a világ még sokkal egyszerűbb volt, és a határvonalak élesebbek .. "

- Árnyak -

Vajon hány emberben merül fel a gondolat, hogy aki Nobel-díjat kap (irodalmit) az biztosan a saját írásáért  kapja? 

Miért nem furcsa az, hogy aki sosem volt olyan helyeken, amit megírt, az honnan tudhat meglepően pontos részleteket? Mert az igazság leírata fontos, és nem az út, ahogyan azt megszereztük?

Vajon hányan tudják azt, hogy ki tervezte az SS egyenruhát?

Miért tűnik az nagyon emberinek, (és egyáltalán nem tiszteletet parancsolónak) ahogy Karin Alvtegen leírja a felkapaszkodott - amúgy szegény családból származó - Nobel-díjas svéd írót - akinek még cselédje is van! és akinek a szülei amikor mennek hozzá látogatóba, csak a cseléddel tudnak jóízűt beszélgetni - a saját gyerekükkel meg kínosan érzik magukat és jóhogy nem kezet csókolnak neki!

Nagyon durva... 

A múltkor egy öregnő a villamoson (kicsit úgy látszott: direkt) leejtett egy rakat kisszatyrot - és figyelte, hogy ki szedegeti neki össze (merthogy ő már az ő korában ugye hajolni azt nem tud, meg idegbecsípődése is van).... aztán, ahogy fordult felé a figyelem, elkezdett elvékonyított hangon sipitozni, hogy micsoda világ van, hogy már nincsenek cselédek, akiket kiküldhetne a boltba, hogy hordják neki haza a cuccait ...

Na de mi a tennivaló, ha szorít a határidő és épp nincs más ötlet a pénzszerzésre, mint hogy Nobel -díjas könyvet kellene írni? Ilyenkor jó, ha a visszamenőleges tapasztalatokra alapozva elővesszük a "mindig beváló, ütős  megközelítéseket" (hogy miért nem témáKAT írtam?)

Miért van az, hogy ezek után még mindig elhisszük, hogy egyes emberek természetszerűleg felsőbbrendűek génjeik által ?
Talán ahogy Spiró mondta: "az embereknek szükségük van a mesékre" .....

- az ország cukormentese -

Iszonyúan édes :) Lehet mégiscsak igaza van az ugriNorbinak, hogy azért ez a torta azért nem annyira cukormentes, mint ahogy a neve azt sejtetné ... 

nem emlékszem: az Antónia meg is kóstolta is, vagy csak állt mellette, mint cukormentesreklám? :) (mert ettől lehet bekómáznak azért a cukrosok ... ) 

- Fonyód -

Nekem ugyan a cikkben az a sor tetszett, hogy: Badacsonyban nem csak inni lehet, de érdemes, viszont Zsül azt mondta: Fonyódon jobb lesz majd a kilátás..

Ami végülis tényleg nem volt rossz. Bár a kilátó iszonyúan mozgott.. nem is gondoltam volna :)

Aztán mentünk a mólóra, járkáltunk 1et a Balatonban, és megbeszéltük, hogy legközelebb most már igazán Badacsony jön! de tényleg !

Ma a vonat előtt benéztünk még Siófokra a víztorony kilátás miatt, háááát.. 

a lift nagyon sokat ment (Fonyódon nem volt lift , de 150Ft -ot szedtek) biztos ezért kellett fizetni  fejenként 800Ft-ot, de  nem volt olyan tutti kilátás mint Fonyódon ..

A kis lőrésszerű ablakok pont szemmagasság alatt voltak (a felnőtteknek így le kellett hajolni még úgy is ha volt ülőhely.. ), és bár nem volt nagy a hely , de persze volt kávézó ..  1 szinttel  lejjebb ki lehetett menni a teraszra, de az borzasztó alacsonynak tűnt :) (1 szinttel feljebb meg ugye a lőrések ... ). 

 

1szóval Fonyódon jobb volt a kilátó. Még úgyis, hogy csak az egyik kilátóba tudtunk csak felmenni - a másik előtt egy magánház épült, autóval körbekerülve a hegyet, meg nem volt hely a kb. 4 helyes parkolóban ...  biztos minden fonyódi hétvégén megy kilátót nézni :)

na de persze majd 1xcsak azt is megnézzük azért... 

kicsit hisztiztem, amikor vissza kellett jönni :)

- Tamásis hétvége -

A Tamásis hagyományőrzés idén elmaradt, de az időjárás nem:) Mellékelem a képet, h milyen idő volt a Balatonon :)