Tökéletes egyetértésben megszavaztuk, hogy a hosszú hétvégét Földváron kell átvészelni :), így leugrottunk Balatont nézni :)
Nagyon szép idő volt szombaton, bár a szél azért fújt annyira, hogy a nosztalgiás, romantikus ebédünkhöz a Véndiófában felvettem a nadrág alá a cicanacit is :). Zsül mondta, hogy már az első randinkon is meg akartam itt fagyni, és halványan fel is derengett a kályha, ahogy beléptünk és leültünk.
Persze a "randi"levesünk nem volt feltüntetve az étlapon, így Zsül rákérdezett, amire a válasz: "nincs" volt, de a pincér felajánlotta, hogy van tárkonyos csirkeleves cserében, ami ugyan az étlapon nem szerepel, de épp most főtt és ha szeretnénk.... ?
Azt kértük. Ki is hoztak egy akkora tányérral, hogy meg is rémültem elsőre :). Aztán azért kértem még egy gesztenyepürét is biztos ami biztos:)
Jó hangulatunk is kerekedett, tervet kovácsoltunk, aztán azt találtuk ki, hogy akkor panorámát fényképezünk a kilátóból az ebéd után.
Az új kilátót ugyan még nem adták át, a hipermodern játszótér lezárt kerítésén kívül levelekkel játszó gyerekek már gyanúsak is voltak kicsit, aztán elolvastuk a táblán, hogy itt mellesleg még hajókiállítás is lesz - ha kész lesz. (április végén). Nyáron megint elnézünk majd arra.
Sokan voltak ahhoz képest,hogy azért fújt a szél, sikerült mindig valakinek belelógni a panoráma fényképezésünkbe, de nem adtuk fel.
Járkáltunk még 1 kört a parton is, meg a kikötőt is megnéztük, meg a Galamb szigetet.
Estére lett is olyan pirospozsgás arcunk, mintha minimum 2-2 liter bort ittunk volna meg egyszerre :).
Aztán másnap annyira csodaszép napsütésre ébredtünk, hogy muszáj volt elmenni futni egy körre. De mert kulcsunk csak 1 volt - azt el kellett vinnem, így esett, hogy mire visszaértem Zsül már tűkön ült, hogy menjünk már bejárni. Járkáltunk is 9 km-t :)
A terv a Zamárdi kilátó volt. Akkora dombon sétáltunk fel, hogy teljesen elakadt a ... hát igen ... városi puhány vagyok, nincs mese...
Majd rátaláltunk egy Szamárkő nevű kis pihenőre, ahol aztán a kiírással szemben, akárhogy is néztem nem találtam a szamárpatát meg az újszülött lábnyomot... Pedig igazán sokáig nézegettem.
Így indultunk a következő hegyre fel és a kilátóra. Nagyon fújt a szél de a kilátás nem hazudott - hosszan el lehetett látni.
Zsül fel is vetette, hogy most már csak Tihanyban kellene felmászni az apátságig, amit aztán jól meg is bánt, mert innentől vagy 1 órát csak arról beszéltem, hogy akkor mikor megyünk? :)
Visszafele végigsétáltunk a parton - jó hosszan lehet sétálni a parton Zamárdiban - ez meglepett, teljesen olyan érzésem volt, mint amikor Siófokon a Balaton Félmaratont futjuk :).
Nagyon szépen sütött a nap, így próbáltuk húzni a sétát amíg csak tudtuk, az összes mólóra kimentünk, amit csak láttunk.
De persze vége lett.
Nagyon bántam volna, ha nem megyünk sehova és most kezdhetjük kovácsolni a húsvéti tervet :)
Sokan voltak ahhoz képest,hogy azért fújt a szél, sikerült mindig valakinek belelógni a panoráma fényképezésünkbe, de nem adtuk fel.
Járkáltunk még 1 kört a parton is, meg a kikötőt is megnéztük, meg a Galamb szigetet.Estére lett is olyan pirospozsgás arcunk, mintha minimum 2-2 liter bort ittunk volna meg egyszerre :).
Aztán másnap annyira csodaszép napsütésre ébredtünk, hogy muszáj volt elmenni futni egy körre. De mert kulcsunk csak 1 volt - azt el kellett vinnem, így esett, hogy mire visszaértem Zsül már tűkön ült, hogy menjünk már bejárni. Járkáltunk is 9 km-t :)
A terv a Zamárdi kilátó volt. Akkora dombon sétáltunk fel, hogy teljesen elakadt a ... hát igen ... városi puhány vagyok, nincs mese... Majd rátaláltunk egy Szamárkő nevű kis pihenőre, ahol aztán a kiírással szemben, akárhogy is néztem nem találtam a szamárpatát meg az újszülött lábnyomot... Pedig igazán sokáig nézegettem.
Így indultunk a következő hegyre fel és a kilátóra. Nagyon fújt a szél de a kilátás nem hazudott - hosszan el lehetett látni.
Zsül fel is vetette, hogy most már csak Tihanyban kellene felmászni az apátságig, amit aztán jól meg is bánt, mert innentől vagy 1 órát csak arról beszéltem, hogy akkor mikor megyünk? :)
Visszafele végigsétáltunk a parton - jó hosszan lehet sétálni a parton Zamárdiban - ez meglepett, teljesen olyan érzésem volt, mint amikor Siófokon a Balaton Félmaratont futjuk :).
Nagyon szépen sütött a nap, így próbáltuk húzni a sétát amíg csak tudtuk, az összes mólóra kimentünk, amit csak láttunk.
De persze vége lett.
Nagyon bántam volna, ha nem megyünk sehova és most kezdhetjük kovácsolni a húsvéti tervet :)
