2018. március 31., szombat

- mi a húsvét? -

Idén ez a kedvenc:

Három szőkeség vár bebocsátásra a Mennyország kapujánál. Csöngetnek, és kijön Szent Péter. Azt mondja nekik, hogy ha egy egyszerű kérdésre tudnak válaszolni, akkor beléphetnek a kapun. Szent Péter megkérdezi az első szőkeséget:

- Mi az a Húsvét?

A szőkeség így válaszol:
- Ó, ez könnyű! Az, amikor este mindenféle tűzijátékokat lehet látni, és ekkor sütnek új kenyeret.
- Nem! Sajnos rossz! Az az állami ünnep. - mondja Szent Péter, és a második szőkeséghez fordul. Felteszi neki is ugyanazt a kérdést:
- Mi az a Húsvét?
A második így válaszol:
- A Húsvét egy ünnep decemberben, amikor egy nagy fát feldíszítünk, ajándékokat adunk egymásnak, megünnepelve ezzel Jézus születését.
- Sajnos ez sem a helyes válasz! Az a Karácsony. - mondja Szent Péter, majd kissé elkeseredetten a harmadik szőkeséghez fordul:
- Mi az a Húsvét?
A harmadik titokzatosan mosolyog, Szent Péter szemébe néz és így szól:
- A Húsvét egy Keresztény ünnep. Jézus és a tanítványai az utolsó vacsorát ették, majd nem sokkal ezután Jézust elárulta az egyik tanítványa, és a rómaiak kezére adta. A rómaiak elvitték, töviskoronát tűztek a fejére, kigúnyolták, majd egy hatalmas keresztre szögezték. Miután meghalt, egy közeli barlangba temették, amelyet egy hatalmas sziklával zártak el.
Szent Péter elégedetten mosolyog, és örül, hogy a nő tudja a választ, de a szőkeség ekkor így folytatja:
- Minden évben a sziklát elmozdítják a barlang elől, hogy Jézus ki tudjon jönni, és ha meglátja az árnyékát, az azt jelenti, hogy még nincs vége a télnek.

2018. március 25., vasárnap

- Alda Merini Naviglije -

Ez a bejegyzés annyira tetszik, hogy ide is beteszem :)És mert találtam hozzá tökéletesen passzoló képet:)

Forrás: Facebook: Itali, italiani, italinerie

"Aki látta Navigli születését és nyomorúságát, soha nem tudja megérteni Navigli gazdagságát. Szegény voltam, szegénységet láttam mindenütt, abban éltem: a mosónők, a szegények, a fáradt mosónők, a köd, ami mindenhova szétterjedt, az első bárok, ahol pult alatt adták a cigarettát, mert ez még bűn volt.
Navigliban születtem és mindent elvesztettem, amit szerettem benne. 
Navigliban születtem, innen mentem minden nap gyalog a városba.
A Galleria-ba, a Montenapoleone-ba, a Piazza del Duomo-ba, a temérdek üzlet mellett, végig az utcákon. 
Emberekkel találkoztam: Wally Toscaninival, (Arturo Toscanini - a karmerster lánya) , a Fontana nővérekkel (Sorella Fontana, Alta Moda SRL: olasz divatcég). 
Egy napon még Enrico Cuccia-val (bankár) is: „ Nézze Dottore, éhes vagyok! " mondtam neki. - "Jó jel" - válaszolta.
Milánó, ahol biztosítók születtek, biztosítók mindenhol: apám Nemo is ott dolgozott, a jólét jelei mutatkoztak a városban.
Jólét ... és polenta. A régi szép Navigli. Ma már csak kereskedők vannak, túl sok a kupec. És az építkezések: senki nem védett meg minket tőlük: a csákányaiktól, a darujuktól, ami teljesen úgy nézett ki, mint valami kínzóeszköz-, aztán lerombolták vele a szobám tetejét. Hiába volt minden. 
Most itt lett cserében ez a gyalogos sziget. Az autók nem mehetnek át rajta és így hozzám már nem jár senki, nem találnak már meg, csak a régi öregek.
Add vissza a "17. század"-omat, add vissza a szegénységemet! ... Nem szeretem, ami lett belőled, nem szeretem "ezt" a Naviglit. Nem szeretem ezt a várost, hogy mindig, mindenki, mindent kér, egyre többet, anélkül, hogy bármit visszaadnának.
Van bármi is, ami ideköt, erre a környékre? Semmi, nincs semmi.
Azt kérdezed: miért maradtál akkor ? Azért maradtam, mert itt éltem a férjemmel, itt írtam a verseimet. 
Csatornák, víz, csónakok? Mindent bezárnék, bezárnám az egész Navigli-t, egy nagy utat csinálnék a helyére, egy ősi Appiat, egy széles, gyönyörű, végtelen utat."

2018. március 17., szombat

- The Square -

2018.05.10.:

Erről most olvastam: Bebelplatz.

Kísértetiesen hasonlít a filmben lévő négyzet műalkotáshoz :)













2018.03.22: Bezzeg az olaszok David di Donatello (Oscar) -ja:

http://www.napolidavivere.it/2018/03/22/david-di-donatello-2018-premiati-4-film-partenopei/



  • Miglior film dell’Unione Europea –The Square di Ruben Östlund
Hát igen... 


"The Square is a sanctuary of trust and caring. Within it we all share equal rights and obligations."

Milyen egy svéd?
Ez a film - szerintem is - símán megkaphatta volna az Oscart... de miért nem lehet az újragondolt filmeknek egy külön Oscar díj?
Ha a 'Víz érintése' , mint a 'Kétéltű ember' modern kori átirata az Oscar II. díjat kapná meg, az Akadémia pont ugyanilyen meglepetést szerezne saját magának és az alkotóknak, mivel nagy valószínűséggel úgy ítélnek oda a díjat, hogy meg sem nézik, mire...
A döntőbírák és a jövőre szánt hatásuk... lehet ez is megérne egy blogbejegyzést :D
you have nothing

A film: nagyon jó volt, tetszett a téma, nagyon jók voltak a színészek.

Nem mindig jön be, ha minden színész pontosan olyan, amilyennek a szerepe szerint lennie kell. Értem én, hogy ez a film és a színészet lényege, de kicsit olyan bénának érzem magam, akit támogatni kell, hogy értsen mindent.

De az a 'ne legyél már ennyire svéd' mondat a bevándorlónak kinéző beosztottól, amit Christiannak mond- hát az azért elég beletaláló volt.

Nagyon életszerű volt az is, amikor egy 13 emeletes társasház (emeletenként 8 lakás) minden egyes postaládájába fenyegető levelet dobnak, hogy a tolvaj adja vissza, amit ellopott - és ugyan szinte azonnal visszakapja az ellopott pénzét, meg mobilját, de rögtön utána ketten is megfenyegetik, hogy feljelentik, mert ők nem tolvajok.

A bizalom és közöny, mint amolyan bosszantó probléma: bárhogyan is vagy öltözve és lehetsz egy a plázában lézengő emberek közül, ha segítséget kérsz, akkor ugyanúgy elmennek melletted, mint egy rimánkodó, földön fekvő, koszos hontalan mellett.


Kb. 10-15 másodperced van, hogy meglepd az embereket, utána már hiába minden. Elmennek melletted...

Az a rész a múzeumban, amikor beviszi a gyerekeket és le kell tenni a mobiltelefont, majd a felvetés: 'Érdekes lesz látni, hogy meglesznek -e kifelé menet....'.


Eleve az egész kiállítás maga nagyon jól nézett ki. Persze lehet rá mondani a magyar kritikában, hogy művészieskedő, de mégis milyen legyen egy modern kiállítás, ami nem magyar? ripacs? :)
Amúgy szerintem nem volt az. Hibátlanul hozta azt, amit az élet ad: a közönyt, már-már kínosan udvarias unottságot, a "műtárgy" takarítása közben felmerülő jogi kérdéseket és egyfajta bírálatot arról, hogy igazat úgyis csak a gyerekek mondanak mindig, mindenről.

Még egy érdekesség: amikor Christian elmeséli, hogy a nagyapának, ha gyerekként játszani akart Koppenhága utcáin, beleakasztottak egy táblát a nyakába a nevével és a címével, mert jobban bíztak a felnőttekben, hogy majd hazaviszik, mint a gyerekben, hogy hazatalál.  'Vajon most is bízunk a felnőttekben?'

További nagyon jellemző adalék a svédekről:
 - amikor Anne hozzáér Christianhez a múzeumban;
 - amikor Christian mondja a svéd kolléganőnek, hogy Anne úgysem ért svédül, nyugodtan beszélhet; 
 - amikor Anne beszél a kínosra sikerült előző esti szexükről és bezzeg a svéd múzeumőr néni előrehajol hogy végighallgassa az angol beszédet - mert attól még, hogy Anne nem tud svédül, még minden svéd tökéletesen beszéli az angolt.

Végül - bár ez nem annyira svéd - amikor egy fényűző vacsorán: 'welcome to the jungle '... vajon meddig lehet elmenni, hogy a jól öltözött, jól szituált embereket kizökkentsük a magukra öltött közönyükből? Csak azért, hogy saját maguknak ne essen bántódásuk és el tudjanak bújni a tömegben?

Azt mondanám, hogy az én élményem Stockholmról  tökéletes volt. Nem voltak előítéleteim, nem tudtam, mire számítsak - nem értettem igazán Zsült, hogy miért pont Stockholmba akar menni. Attól féltem egyedül, hogy nagyon hideg lesz és nem lesz kedvem még az utcára sem kimenni, de valahogy az, hogy közben milyenek az emberek, meg sem fordult a fejemben.
Aztán ott voltunk - augusztusban - és bár hatalmas meleg azért nem volt, de nem fáztam :). Az emberek nagyon kedvesek voltak (és volt bennük azért távolságtartás, de senki nem cigányozott le), valahogy mindenhova el tudtunk menni, ahova elterveztük és szerencsénkre semmiféle konfliktusba nem keveredtünk. Biztosan szerencsénk is volt, de tökéletesen jó élmények maradtak arról a másfél napról és szívesen visszamennék még (persze nem a hóban :)).

Ez a film tökéletesen visszaadja azt, hogy milyen a mai svéd: nem gyűlölködő, nem udvariatlan, nem ellenséges, nem buta. Ugyanakkor elvárás, hogy más se legyen vele erőszakos, nem hagyja magát, ha hülyének nézik, szüksége van a saját térre és figyel embertársaira, segít is nekik, ha nem tart attól, hogy utána állandóan rámásznak. 

Az is lehet, hogy ez nem kimondottan svéd jellemző. Lehet, hogy ez a 40-50-es korosztály szerves része, ami ugyanúgy eltűnőben van az életben, mint minden, amit nem lehet jobb életszínvonallá, hatalommá és több pénzzé váltani.

Érdekes lenne összegyűjteni filmeket, amik különféle nemzeteket jellemeznek... (tudom, tudom.. a Doktor Zsivágó nem orosz :D) .