A Borvidék félmaraton az, ahova muszáj menni :). Nemcsak a rajtcsomag miatt (amiben mindig van 1 üveg bor!), hanem mert az érmek itt a legeslegszebbek. Nem is csoda, hogy még a Lubics Szilvi is lejött érte..... :)
Teljesen időben értünk a kezdésre és megbeszéltük Zsüllel, hogy nem végig jön velem (már egyre szigorúbban veszik a kísérő bringásokat... idén már azt is beleírták a versenykiírásba, hogy nem lehet bringáskísérő). Így aztán Zsül elkísért az első kanyarig, majd a Béla térnél beszéltük meg a következő talit, ahol majd iszom sokat, mert úgy néztük, hogy utána elég sokára lesz a következő frissítő.
A hegyet nagyjából símán lefutottam, így még Zsült is sikerült meglepni, hogy 30 perc után már ott is voltam (4,5 km). Innen megint együtt mentünk a Kisbödő utca végén lévő emelkedőig, Zsül biztatott, hogy már csak majdnem ugyanennyi van vissza, aztán egyedül maradtam. Ezt a szurdikot már nem tudtam kifutni (meleg is volt, meredek is :)), így nekiálltam gyorsabban kapaszkodni gyalogosan felfelé és a végén ... jött a Csacska szurdik... ott aztán kezdődött a kapaszkodás előröl ...
Teljesen száraz volt a szám, és irtóra ittam volna már valamit, de a frissítés még min. 3 km-re volt, ráadásul mögöttem nekiállt zsezsegni a tömeg, hogy fényképész van előttünk! Be is álltak pózba, meg úgy tartották a karjukat, mintha futnának, nem kevés derültséget okozva a többiekben, így kicsit könnyebb volt a kapaszkodás tovább. (Persze én azért inkább elbújtam a többi fotogén háta mögé, mert nagyon nem volt őszinte a mosolyom :))
Jött egy irtó meredek lejtő - ahol még annyira sem tudtam haladni, mint hegynek fel és minden pincészetben - ahol hagyták magukat - beálltam a sorba inni :). A legjobban azok a bácsik tetszettek, akik mondták nekünk, hogy csak fussunk lefele, mert ők felsöpörték a telkük előtt a betont :)
Aztán leértem a kereszteződéshez, ahol jobbra kellett fordulni. Az autósokat épp feltartották a futók miatt (:)) és az első autós, aki a legjobban nézte, hogy na mi van, ő pont ismerős volt :) Be is köszöntem neki, de persze úgy köszönt vissza, hogy tökéletesen hallatszott, hogy nem tudja, ki vagyok ... utólag ugrott be, hogy kellett volna mondanom, hogy 42 :)
Aztán még nagyon sokáig futottunk, de szerencsére jött a hivatalos frissítő, ahol megittam a pohár vizemet és már-már boldog voltam, hogy tudok futni, amikor jött a Porkoláb völgy.... amit persze nem tudtam kifutni, mert emelkedett.... elég rendesen. 1 pasi el is futott bele a dűlőkbe, hiába kiabáltunk utána, hogy jobbra!!!!!! - aztán a hegy tetején hallottuk, hogy káromkodik,hogy miért nem szóltunk neki :D
Kicsit kerülgettem az előttem állókat és már megint kezdtem elképzelni, hogy jön a völgy, amikor én is kicsit kiborultam :) és kicsúszott, hogy "hogyaza....."
Sok-sok tábla volt felrakva a fák közé szem magasságban, hogy:
"Tudjuk mire gondolsz .... ", "Ne mondd ki amire gondolsz... ", meg hogy "Látjuk ám, hogy gyalogolsz " :D...
a kedvencem meg: " In vino veri klassz" :)))
A harmadik emelkedő után láttam, hogy balra fel még 1 emelkedő jön és akkor már megkérdeztem a sárga mellényes szervezőt, hogy akkor hol is van a Porkoláb völgy? Azt mondta, hogy az legalul volt ..... (kb. 3 km-rel ezelőtt :D).
Na de utána már csak egy újabb meredek lejtő maradt és szembe-futottam egy hőlégballonnal :) Ott már várt Zsül, aztán már csak kicsi volt vissza a célig. A célban bemondták a nevem, majd Márkus Öcsi állt és tárta szét a kezét, úgy, hogy azonnal eszembe jutott, amikor 1x az előttem lévő lánynak mondta, hogy: "Mi tartott eddig öreganyám????" - de szerencsére csak annyit mondott, hogy egyáltalán nem látszik rajtam, hogy futottam és hogy mintha látott volna múlt héten is gyakorolni a hegyeken :D Mondtam, hogy én is láttam ám már, és amikor csak látom integetek ám.... Mondta, hogy okok, akkor majd figyeljük egymást :D
Na ott már átadtam a helyem a következő befutónak: felmarkoltam az érmem, a vizem és megkerestem Zsült, majd hazaindultunk a hegyeknek fel :)
A ház előtt összefutottam pár nénivel, akik nordic walkingoltak erősen botokkal és mert megcsillant az érmemen a napfény, előreengedtek a lépcsőnél és megkérdezték, hogy én is voltam futni? Mondtam, hogy igen, de csak a 13 km-en. Teljesen elhűltek, hogy annál van hosszabb táv is??????
:)
A Balatonra vezető út nagyon tetszett - a sok eső után kicsit belendült a nap - és már képes voltam kis nyári ruhában (de azért még gumicsizmában) beülni az autóba:)
Lett nagytakarítás elsőre, majd a grill előkészítés és mert olyan kis ügyesek szoktunk lenni időügyben - símán este lett és már nagyjából csak az alvás maradt vissza az első napból.
Másnapra futást terveztem, Zsül meg főzést - így lett az, hogy futottam egy kört, majd a főzés végére becsatlakoztam és hatalmasat ebédeltünk :). Ebéd után nagyon jó idő volt még: napos, hűvöskés, de semmi viharos szellő, így kitaláltuk, hogy kószálunk körben a faluban és még az új kilátót is megnézzük hol tartanak az átadással.
