Eltelt megint egy hónap, még mindig nem sikerült túltenni magam a felmondásomon és hol is rinyáljon az ember lánya, ha nem a blogjában :). Lassan a kiheverési idő tovább tart, mint az egész 3 hónap próbaidőm, amit ott porosodtam a cserepes szobanövény mellett az irodában.
Legjobb lenne elmenni egy fogatlan guruhoz Balira, ahogy azt Julia Roberts tette az "Ízek, imák, szerelmek"-ben, nekem maradt a kedvenc endokrinológusom Szekszárdon, aki ugyanúgy tudott okosságokat mondani, miután meggondolatlanul megkérdezte a vizsgálat végén, hogy "Egyéb kérdés, sóhaj? "
Túl sok pszichókönyvet olvasok a gyászidőszakban, az volt a legutolsó, hogy merjünk kérdezni és ha már a kilépés előtt nem voltam képes rákérdezni, hogy lehetnék-e valaha is informatikus ott...
Most bátor voltam és rákérdeztem, hogy a hosszan tartó depresszió lehet -e a betegség miatt?
Mire a Docteur (a mesémet türelmesen meghallgatta!) végigmért és azt mondta, hogy aki hülye az hülye, meg, hogy az élet vagy megoldja, vagy nem, de ez itt nem Amerika, nem ad hangulatjavítót és nem, nem a pajzsmirigyem tehet a depressziómról. (pont).
Nem tudom, hogy segített -e, bár ha azt nézem, hogy még mindig erről írogatok, akkor felteszem nem nagyon :).
Amitől kicsit azért jobb, találtam egy sorozatot: Severance a címe. Most nézem harmadszor :D.
Beillesztek ide három gif-et a három hónapról, amit ott átéltem :). Igaz az utolsó kép csak elképzelés, de az ottani Főnök annyira nem foglalkozott velem fikarcnyit sem, hogy csak a magam nyugtatására képzeltem ilyennek, hogy hátha táncikált a felmondásom után :).
A sorozat amúgy nagyon jó, ajánlom mindenkinek:).
És persze azt is, hogy aki kontrollingra megy és az a munkája, hogy félelmetes számokat kell kiválogatnia excelből - hát csinálja! Ki tudja, lehet belőle még a "Hónap finomítója" is :).
Akkor amit műveltem az Álmok Kórházában 3 hónap alatt (3 képben):
Jelentkezés:
2. Munkaköri:
3. Vége: (?)
