Irtóra féltékeny hangulatban keltem - igenis miattad, Szása! :) -, mert ahogy félig nyílt szemmel a szkájpon olvastam a c новым годом után: ő még jan. 10-ig ünnepelhet (persze otthon) ...Micsoda mázli ott lakni... és ekkor még igyekeztem nem belegondolni abba, hogy a következő sora szerint náluk már -40 fok körül van... Ahogy ő írná: брррррр :)
Aztán persze nekicihelődtem, hegyet másztam :) és lám milyen emlékplakettet találtam (kép) .
Merthogy laminálva is volt, meg színesben is, így aztán a maradék ellenállásom is megdőlni látszott, hogy márpedig az új év első (vagyis harmadik) napja nem munkára való :)
De mintha még más is lett volna a levegőben: meglepetéssel vegyes döbbenettel hallgattam a telefonban, hogy szinte bocsánatkérően kérnek időpontokat az emberek! Sőt! Volt, aki még elnézést is kért, hogy zavar!
Azért nem kell megijedni: Pest még mindig ugyanaz, ami volt: hazafelé a bolt pénztáránál szinte rám mászott egy mobilozós tehén, merthogy neki sürgős. Mondani merészeltem, hogy talán engedje már meg, hogy a visszajárót elvehessem.
Rám mordult persze:
- Nekem te ne ordibálj, mert ma úgyis egész nap teljesen impulzív vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése