Tátottam hát erősen a szám a dobhártyaszaggató zenében, és próbáltam valahogy beerőltetni magam a gazdagék közé, hogy lássak én is csodát.
Nem tetszett :)
Vagy öregszem erősen, vagy Marni kár belém, mert a sok furán 60-as beütésű ruhákban abszolút semmi olyant nem láttam, amiért aztán bármit megadtam volna (pedig .... ). Cipőben meg pláne 60s-t keresek most, hogy már végre tisztult a tél ...
Így maradt a hiányérzet, és bár fizetés ugyan még seholsem, elhatároztam, hogy hazafele márpedig veszek magamnak virágot. Mert én is nő vagyok. Vagy mi.
Aztán bementem dolgozni, és kaptam virágot :) Leesett az állam, mert elsőre még azt sem hittem el, hogy biztos nekem akarták adni ? :o
Nanáhogy végigdicsekedtem mindenkinek, akit csak elértem, mert végre elfeledhettem a témát, magamról, hogy vajon mikor szülök, és hány hónapos terhes lehetek ....
Aztán - előretartva a metrón, mint a fáklyát , és peckesen járva - hazahoztam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése