- a füredi Anna-bálon -

Még sosem voltam :) Mármint persze a helyszínen igen, de a nagyszabású eseményről csak húgomtól vagyok jól értesült, mert ő már volt ott szépségkirálynő. 

Meg is beszéltük jól, hogy akkoriban még pénzt kapott a nyertes (bár ki tudja most mit tettek a Herendi porcelánba ugye), meg hogy most már biztos válság is lehet, merthogy: 

nézem a Blikkben, hogy  megjelent ám számos nagy név is a bálon, mert biztos fellépők (vajon nekik is ki kell fizetni a 70ezres belépődíjat? ), vagy csak épp arra jártak ...

Húgom régebben azt mesélte, hogy ott aztán bárkit megválasztanak ám királynőnek, akiért ugye letesznek egy bizonyos összeget. 

És hogy mégsem került be egy kishazánkból persze elszármazott nagy producerével kísért nő az első 3 -ba? :o

Eszembe jut húgom, ahogy mondja, hogy biztosan ott is válság van már ...

Mondjuk azért Damuexe(29) mint fedetlen:) előéletű elsőbálozós kislány... hát ... de hogy az Avelin miért nem lett még ott sosem szépségkirálynő? azt hiszem ez a nap kérdése :)

- reklám -

Olvasom a facebookon, hogy mióta a szegény pécsi lány meghalt,mennyi fiatal lány tűnik el napról napra. Biztosan régebben is voltak, de mostanában szinte naponta látok vagy 5 felhívást, hogy keresnek egy 18-tól huszonéves korú lányt, aki egyszercsak nem ment haza ... 
Huszonévesen egyszercsak én sem mentem haza .... rossz belegondolni, hogy mi is történhetett volna .... És nem vagyok benne biztos, hogy ilyesmire előre fel lehet készülni, vagy készíteni valakit is .... mert:

attól még, hogy felvásárolják az anyukák a lányaiknak a városban található összes önvédelmi gázsprét, még nem biztos, hogy a probléma letudva. Ugyanis egyelőre használni nem lehet. Mert mi történik, ha a "szegény" támadót véletlenül úgy lesprézed, hogy légúti megbetegedései lesznek????? Hát bezárnak, és aztán bizonyíthatod ahogy tudod, hogy téged kérlek megtámadtak ... Még ha sérüléseid vannak is lehet azt mondani ugye, hogy rá akarod varrni a kisebbségre az otthoni problémáidat .... (bár kérdés, hogy ki is a kisebbség)... 

Na de amiről apuval beszéltünk: múltkor valamelyik habkönnyű kis nyári filmben láttam, hogy egy szőkenő szájsprét vitt magával, és a sötét helyen, amikor ismeretlenek fogdosták, hát azt használta. Elvileg azzal itt is lehetne védekezni büntetlenül, de. Mi van, ha nem találsz bele a sötétben támadó szemébe? merthát képes, és nem áll meg úgy, mint ahogy az a forgatókönyvben meg volt írva ...

Akkor úgy jársz, mint a reklámban, hogy:

"na ma milyen sprét használnak ellenünk baszkikáim, ami elsősorban tisztít? .....  "

- ajándék könyv -

Ma kaptam egy 1912-es könyvet ajándékba (selejtezésre került), és elmerengtem azon, amiért végülis kaptam: a könyvet nem akarták kidobni, csak ahogy a csaj mondta körülbelül:
"Nem akartam hazavinni, mert ilyenkor eltűnödöm azon, hogy ha én most nem is dobom ki, sőt összegyűjtögetem magamnak a régi könyveket, akkor majd a gyerekeim dobják ki a szemétbe.... ". 

Hát nekem még gyerekeim sincsenek. Vajon mi lesz a könyvgyűjteményemmel, ha én már nem leszek? (pedig olyan jó kis könyveket gyűjtögettem össze :))

Na de a könyv: Mikszáth Kálmán: Urak és parasztok. 

És annyira sikerült belemerülni (szeretem a klasszikusokat), hogy kb. a harmadik sztorinál esett le, hogy ezek novellák :) 

A kedvenc eddig a vonatos! bár mindegyik nagyon magyar (erre mondta azt Zsül, hogy azért Mikszáth ha úgy nézzük eléggé magyar azért... :))

Megpróbálom pár sorban leírni felcsigázásnak:

Adott egy falu, ahol a falusiak nem szeretnek utazgatni. Volt ugyan egy ember akiről az a monda járta, hogy 1x  - úgy 100 éve - mintha lett volna Prágában (:)), így rajta is maradt a nemzettségen a "prágai Nagy-ok"-jelző :). 

Annyira nem akartak utazni, hogy amikor a falusi főember kapott kitűntetést, amiért Bécsbe kellett volna elmenni: képes volt inkább lemondani róla.

Aztán jött a haladás szele - egy a falun áthaladó vasúti vonal kiépítésében. Csúcs Mikszáthtól ahogy leírja, hogy mennyire kinevetik a kalauzokat, a mozdonyvezetőt a falusiak, hogy na ezt aztán húzhatják ők saját maguk, mert hogy nem fog elindulni ló nélkül az tuti. Aztán mikor mégiscsak elindul márpedig a vonat dérrel durral, akkor meg azon megy a tanakodás, hogy biztosan a házakon (vagonok :)) belül vannak a lovak, amikkel tud haladni a "német falu" (az egymás után csatolt vagonokat házikóknak nézik :)). 

Persze a dicsőséges vonatáthaladást pont az nem látja, aki az egész mellett kiállt, hogy jó az, ha van vasút a faluban, mert majd felveri a búza árát, haladást hoz a faluba, meg különben is.: pont ő lesz beteg ezen a napon,  az orvosok felparancsolják a budai császárfürdőbe, aztán másnap meg is hal is. 

 Kitalálják hát a falusiak, hogy majd akkor vonattal fogják a falusi főember koporsóját a temetőbe vinni. Ki is megy a temetésre az egész falu, és várnak. Aztán várnak. Még mindig várnak ... 

Szegény főtisztelendő nem győz sopánkodni, hogy pont most kell elkésnie a temetéséről annak, aki világéletében pontos volt (vonat nélkül ugye :))

Aztán nem jön 3 nap múlva sem. Negyedik napon pedig kiderül, hogy nem elég, hogy a vonat igen  nagy késéssel indult el végülis, még rossz vonathoz is csatolták is, és így esett a nagy eset, hogy a főember, aki jogosan volt büszke arra, hogy életében soha nem utazott sehova - a koporsójával 1 hétig utazgatott valahol Ausztriában - a halála után. 

Kicsit ismerős a sztori, nem teljesen olyan, mint a mostani vonatozás? :)

- a Nibelungok gyűrűje -

Mert most megy a tévében, és mert szeretem az operákat :)

http://hu.wikipedia.org/wiki/A_Nibelung_gy%C5%B1r%C5%B1je#A_sz.C3.B6vegk.C3.B6nyv_megsz.C3.BClet.C3.A9se

"Egy erdő közepén áll egy hatalmas világkőris, koronája az égig , gyökerei az alvilágig nyúlnak. Tövénél egy forrás fakad, az örök bölcsesség forrása. A föld mélyében alszik Erda a földanya, a világ legbölcsebb asszonya.
A fáról aláereszkedik Wotan, a főisten. Iszik a forrás vizéből, és így hatalmas tudásra és hatalomra tesz szert. Letöri a világkőris egyik ágát és egy dárdát farag belőle, amely az új világrend szimbóluma lesz, hiszen rúnákat vés bele, a saját törvényeit, amelyekkel uralni akarja a világot.
Az ág letörésével megsérül a világkőris, levelei hullani kezdenek, a forrás kiapad.

Wotan ezután megszerzi magának feleségül Frickát, a házasság istennőjét és szövetséget köt Logével, a vándorló félistennel, a tűz urával.
Fricka tehetetlenül szemléli, hogy férje a halandó nőket kívánja. Megpróbálja, hogy egy új vár építésével új otthont teremtsen magának és férjének. Wotan belegyezik az új vár építésébe, de nem otthonként tekint rá, hanem az istenek új otthonaként és egyben az új világrend egyik szimbólumaként.
Meggyőzi az óriásokat, Fasoltot és Fafnert, hogy építsék fel a várat, cserébe felajánlja nekik Freia a szép leánya kezét.
A Rajna mélyén három sellő azt a kincset őrzi, amely birtokosának hatalmat ad az egész világ felett. Alberich, a Nibelung, elragadja tőlük az aranyat, és föld alatti birodalmába viszi.

Wotan palotája közben elkészült, de a főisten vonakodik az óriásoknak odaadni kialkudott bérüket, a szép Freiát. A ravasz Loge felhívja az óriások figyelmét a Rajna kincsére, és azok a kincs fejében hajlandóak lemondani Freiáról.
Azért Wotan és Loge is leszállnak Nibelheimbe, hogy megszerezzék a kincset. Alberich gyűrűt készíttetett az aranyból, és annak segítségével rabszolgamunkára kényszeríti a nibelungok népét. Loge cselével úrrá lesznek Alberichen, megkötözik és a felszínre hurcolják. Szabadon bocsátása fejében megszerzik tőle a kincset.
Alberich így megátkozza a gyűrűt és jövendő birtokosait. Wotan bár sajátmaga is megkívánja a gyűrűt, de Erdának, a föld istennőjének figyelmeztetése  miatt inkább az óriásoknak adja.

Alberich átka mindjárt hat, a két óriás összevész az aranyon, és Fafner megöli Fasoltot. 
Wotant gondolatba ejti Erda megjelenése és figyelmeztetése, ezért úgy dönt, hogy alászáll a mélybe a földanyához, akitől megtudja, hogy szörnyű végzet várja. Wotan ellenáll és azonnal cselekszik, szerelmi varázslattal sújtja Erdát, aki kilenc leánygyermeket szül neki, a valkűröket. Az ő feladatuk, hogy a csatában elesett hősöket a Walhallába vigyék.
Wotan ezáltal próbál maga köré hadsereget kovácsolni, hogy ellenálljon Alberich támadásának.

Wotan aggódik, hogy a gyűrű visszakerül a törpéhez. A varázsgyűrűt Fafner őrzi, aki időközben félelmetes sárkánnyá változott és egy barlang mélyén lakik. Egyetlen megoldás létezik: egy halandó fellázad ellene, összetöri a hatalmát szimbolizáló dárdáját és ezáltal megtöri a törvényes kötelezettségeket.
Egy földi asszony egy ikerpárt szül Wotannak: Sieglindét és Siegmundot.

Wotan megjósolja Siegmundnak, akiből hőst próbál nevelni, hogy majd rá fog találni egy varázskardra, a Nothungra. Egy alkalommal, miután visszatértek a vadászatból, Wotan és Siegmund felégetve találják házukat.
Siegmund anyja halott, Sieglindét elrabolták. Siegmund az erdőben marad, ott nevelkedik fel, ott válik hőssé.

Sieglinde időközben Hunding felesége lesz, aki azok közül való, akik felgyújtották a szülői házat. Nászéjszakáján meglátogatja Wotan, vándornak álcázva. Kardját belevágja a ház közepén álló kőris tövébe és megjövendöli, hogy csak azé lehet a fegyver, akinek sikerül kihúznia a fából. Egy újabb támadás után Siegmund és apja útjai különválnak. Wotan tudja, mire számíthat fiától, akit az utóbbi esztendőkben az istenek ellen uszítva nevelt. Siegmund az emberek világában él és megveti az isteneket. Siegmundnak a túlerő elől menekülnie kell.

Hunding erdei kunyhójában egy üldözött férfi keres menedéket. A ház asszonya szívesen fogadja. Hazaérkezik Hunding is. Kiderül, hogy az idegen családja a házigazdáénak halálos ellensége, ezért Hunding a jövevényt másnapra párviadalra hívja ki. A háziasszony és az idegen fokozatosan ráébrednek arra, hogy ösztönös rokonszenvük nem véletlen: testvérek ők: Siegmund és Sieglinde. Siegmund képes arra, amire senki más: kihúzza a ház közepén álló fából a Nothungot, azt a kardot, amelyet apjuk,  Wotan hagyott rá.

Siegmund megszökteti Sieglindét. A testvérek szerelme felháborítja Fricka istennőt, felszólítja férjét, a főistent, Wotant, hogy a párviadalban Hundingot segítse. 

Wotan – annak ellenére, hogy a testvérek az ő gyermekei – végül meghátrál és ráparancsol lányára, Brünnhildére, a valkűrre, hogy a harcban ne Hundingot, hanem Siegmundot veszejtse el. Amikor azonban a valkűr megismeri a szerelmeseket, ellenszegül a parancsnak, és Wotannak magának kell beavatkoznia a harc kimenetelébe. Siegmund meghal, de elpusztul Hunding is.

Brünnhilde a széttört Nothung darabjait Sieglindére bízza, hogy majd születendő fiáé legyen. A főisten szigorúan megbünteti engedetlen lányát: kitaszítja a valkűrök közül, egy lángoktól körülvett sziklára viszi és álmot bocsát rá mindaddig, amíg majd egy bátor halandó férfi fel nem ébreszti.

Sieglinde az erdőben bolyongva rátalál Mime barlangjára. Mime, a törpe, Alberich testvére. Sieglinde megkéri, hogy születendő fiát Siegfriednek nevezze el, és cserébe jóságáért átadja a Nothung darabjait. Sieglinde rögtön szülés után meghal. Mime felneveli a fiút azzal a gondolattal, hogy hőst nevel belőle, aki segít majd megszerezni a Fafner által őrzött varázsgyűrűt. A felcseperedő Siegfried nem szereti mostohaapját, nem hallgat rá, inkább az erdőben csatangol.

Annak érdekében, hogy legyőzze Fafnert, Siegfriednek újra kell kovácsolnia a Nothungot. Mime barlangjában egy vándor jelenik meg, Wotan isten, aki elmondja, hogy a kardot csak maga Siegfried tudja összekovácsolni. Így is történik. A hős elmegy Fafner, az óriás barlangjához, aki sárkány képében őrzi a kincset, véres harcban megöli és elveszi tőle a gyűrűt.

A sárkány vére Siegfried ajkára fröccsen és csodát tesz vele, ettől fogva érti a madarak beszédét. Az erdei madárkától tudja meg, hogy Mime meg akarja mérgezni. Siegfried agyonsújtja kardjával nevelőjét. A madár vezeti el Brünnhildéhez is, aki évtizedek óta alszik a lángok övezte sziklán. Wotan útját akarja állni, de Siegfried kettétöri az isten dárdáját, áthatol a tűzön és csókjával felébreszti Brünnhildét. A valkűr megajándékozza szerelmével megmentőjét.

Siegfried új hősi kalandokra indul, Brünnhilde ottmarad a lángok övezte sziklán. Siegfried a gibichungok földjére érkezik. Az uralkodót, Gunthert, féltestvére, Hagen meggyőzi: egyedül Brünnhilde volna méltó arra, hogy a felesége legyen.
Őt azonban csak Siegfried tudja elhozni a szikláról. Hagen, aki Alberich fia és arra törekszik, hogy visszaszerezze a gyűrűt, feledést hozó italt kínál a hősnek. Siegfried nyomban beleszeret Gutrunéba, Gunther húgába, és varázssisakjának segítségével, Gunter képében elhozza a gibichungok földjére Brünnhildét.

A valkűr elszörnyedve látja meg Siegfriedet Gutrune oldalán. Az emlékezetét vesztett hős esküszik, hogy soha nem volt köze Brünnhildéhez. Az asszony féltékenységében Hagennal szövetkezik, elárulja neki, hogy Siegfried hol sebezhető.

Egy vadászaton Hagen olyan italt ad Siegfriednek, amelytől visszatér az emlékezete. Amikor pedig a hős Brünnhilde iránti szerelméről kezd mesélni, Hagen mint esküszegőt leszúrja. Brünnhilde elégeti Siegfried holttestét, és maga is a tűzbe ugrik. A lángok belekapnak az istenek várába, a Walhallába, és azt is elpusztítják."

- A várban -

Biztosan menőnek számít, hogy most már nálunk is van őrségváltás, és nem szép tőlem, hogy kicsit olyan cikisnek érzem :) Persze a nagy csinnadrattáról lemaradtunk: az minden nap délben van, és óránként kisebb mozgolódások. A katonáink fekete napszemüvegsek (még Zsül is megjegyezte, hegy elég furán néznek így ki), és persze verik a lábukkal a díszt..... Lehet nem kellene párhuzamot vonni a svéd őrségváltással :) (vajon most kiket másoltunk ? :))

Persze a vár szép. Még úgy is, hogy vasárnap lévén mindent elleptek a turisták, és időnként nehéz volt elférni mellettük. Ami annyira magyar még: rossz angolsággal leszólítanak fűt/fát, hogy majd fényképeznek és persze tartják a markukat, meg ugye a kilátásért is fizetni kell.... Jójó, bennem is lehetett hiba, minek járkálok budapestes felíratos táskával :)

SzentKirályt csak azért fényképeztük, mert ha már lett hozzá szóló étterem... :)

Azért érdekes lenne azt is felmérni, vajon hányan szeretnek itt lakni .... Még így is, hogy vannak pedig szép helyek ...

- új szerzemény -

Csak nagy... (hátulról olyan, mint a próbababákon :)), de nem lehetett neki ellenállni ...
:)