- ajándék könyv -

Ma kaptam egy 1912-es könyvet ajándékba (selejtezésre került), és elmerengtem azon, amiért végülis kaptam: a könyvet nem akarták kidobni, csak ahogy a csaj mondta körülbelül:
"Nem akartam hazavinni, mert ilyenkor eltűnödöm azon, hogy ha én most nem is dobom ki, sőt összegyűjtögetem magamnak a régi könyveket, akkor majd a gyerekeim dobják ki a szemétbe.... ". 

Hát nekem még gyerekeim sincsenek. Vajon mi lesz a könyvgyűjteményemmel, ha én már nem leszek? (pedig olyan jó kis könyveket gyűjtögettem össze :))

Na de a könyv: Mikszáth Kálmán: Urak és parasztok. 

És annyira sikerült belemerülni (szeretem a klasszikusokat), hogy kb. a harmadik sztorinál esett le, hogy ezek novellák :) 

A kedvenc eddig a vonatos! bár mindegyik nagyon magyar (erre mondta azt Zsül, hogy azért Mikszáth ha úgy nézzük eléggé magyar azért... :))

Megpróbálom pár sorban leírni felcsigázásnak:

Adott egy falu, ahol a falusiak nem szeretnek utazgatni. Volt ugyan egy ember akiről az a monda járta, hogy 1x  - úgy 100 éve - mintha lett volna Prágában (:)), így rajta is maradt a nemzettségen a "prágai Nagy-ok"-jelző :). 

Annyira nem akartak utazni, hogy amikor a falusi főember kapott kitűntetést, amiért Bécsbe kellett volna elmenni: képes volt inkább lemondani róla.

Aztán jött a haladás szele - egy a falun áthaladó vasúti vonal kiépítésében. Csúcs Mikszáthtól ahogy leírja, hogy mennyire kinevetik a kalauzokat, a mozdonyvezetőt a falusiak, hogy na ezt aztán húzhatják ők saját maguk, mert hogy nem fog elindulni ló nélkül az tuti. Aztán mikor mégiscsak elindul márpedig a vonat dérrel durral, akkor meg azon megy a tanakodás, hogy biztosan a házakon (vagonok :)) belül vannak a lovak, amikkel tud haladni a "német falu" (az egymás után csatolt vagonokat házikóknak nézik :)). 

Persze a dicsőséges vonatáthaladást pont az nem látja, aki az egész mellett kiállt, hogy jó az, ha van vasút a faluban, mert majd felveri a búza árát, haladást hoz a faluba, meg különben is.: pont ő lesz beteg ezen a napon,  az orvosok felparancsolják a budai császárfürdőbe, aztán másnap meg is hal is. 

 Kitalálják hát a falusiak, hogy majd akkor vonattal fogják a falusi főember koporsóját a temetőbe vinni. Ki is megy a temetésre az egész falu, és várnak. Aztán várnak. Még mindig várnak ... 

Szegény főtisztelendő nem győz sopánkodni, hogy pont most kell elkésnie a temetéséről annak, aki világéletében pontos volt (vonat nélkül ugye :))

Aztán nem jön 3 nap múlva sem. Negyedik napon pedig kiderül, hogy nem elég, hogy a vonat igen  nagy késéssel indult el végülis, még rossz vonathoz is csatolták is, és így esett a nagy eset, hogy a főember, aki jogosan volt büszke arra, hogy életében soha nem utazott sehova - a koporsójával 1 hétig utazgatott valahol Ausztriában - a halála után. 

Kicsit ismerős a sztori, nem teljesen olyan, mint a mostani vonatozás? :)