Igen, a vége nagyot ütött.
És akkor leírom azt is, hogy még a közepe előtt kicsit szüneteltettem :) Pedig a Sofi könyveket nagyon szeretem - szépek, ezen a könyvön azt hiszem Bosch festményből van részlet - az utolsó ítéletből :) Érdekes párhuzam is a belső tartalommal :) és igen gyorsan lesznek izgalmasak is....
Most kicsit olyan Hrabalos érzésem volt a sok sok végtelen betűvel telenyomott oldallal, sehol egy párbeszéd megszakítás, egy külső szemlélő, vagy valami kapaszkodó írásjel és még a könyv alakja is olyan széles, szétfolyós :)
Furcsa volt Roland belső monológja, a - még önmagát is - kicsit darabosnak mondott tanyasi főhős szájából elhangzott egyáltalán nem annyira hazafias, de helytálló események, miközben féltő módon óvja unokatestvérét a veszélytől és naplót vezet, a jövőre gondolva, hogy tudja meg a nagyvilág milyen is igazából egy világháború....
A naplónak aztán persze jelentősége lesz, még úgy is, hogy neveket direkt nem említ benne.
Furcsa volt egy hatalomhű író (Edgár) könyve, amiben hamar kiderül, hogy a könyve főhőse Roland és a naplója - ráadásul természetesen egyáltalán nem úgy, és nem azt adva vissza, ami benne van... mondhatnám azt is, hogy a mindenkori aktualitásoknak megfelelve tálalva ...
A legutálatosabb része a könyvnek persze ez, hogy van aki más életét felhasználva, más hátán felkapaszkodva égeti úgy a hidakat maga mögött, hogy mindent bemocskol és átjavítgat az aktuális nagyobb hatalom szája ízére... akár egy naplót.... és ha nincs olyan tulajdonsága, ami mocskolódásra hajlamosít? Hát leírja azt, amit ő tett/tesz... mint egy ruhát... áthúzva a szerencsétlen másikra ... aki még védekezni sem tud... (hiszen ő nem ezt írta és nem tudja, hogy javított verzió is van belőle)
És persze furcsa az egyetlen főszereplő nő is Juudit, akinek elvileg csak annyi a bűne, hogy nyugodtan akar élni és úgy, ahogy neki tetszik, nem ahogy mondják neki ....így persze belekeveredik mindenbe. Az ő - látszólag - szabadsága nagyjából mindenkit iriggyé tesz és a végén ott végzi, ahol minden könyvbéli nagymama ....
(v.ö. : pl. a sztori a szegény nagymamáról, aki hirtelen elfelejtett oroszul beszélni (az orosz megszállás alatt) - csak franciául beszélt azt viszont folyamatosan hivatkozva a szép szál legény cárokra, csodaszép cárkisasszonyokra ....)
Hát ennyi :). A vége pedig üt. Nem kell extra dolgokra számítani azért, mert az ajánlókban odaírják, hogy az olvasó fejében állnak össze a dolgok -> leír Sofi mindent. Lehet ezért is ment neki ennyire egy ilyen furcsa nőalak bemutatása. Azt hiszem, ha nem ebben a - mindent kimondós, nyíltan vállalós - világban élne, lehet már nem tudna több ilyen könyvet írni :)
