Aztán apuzás, majd a hagyományos határbejárás :)
Azt hiszem most azon vigyorogtam a legtöbbet, amikor Attila rám kérdezett, hogy ez mire jó? El is kezdtem neki mesélni Ádámtól meg Évától, hogy hova is fogom tenni majd a képeket, meg miért is jó a blogolás, amikor ránéztem, és leesett, hogy egy ősrégi, rozsdás kukoricadarálót talált, és arra kérdezett rá .... :D Biztos ő is gondolhatta magában, hogy ezek az öregek ..... :)
Na de találtam egy nagyon menő könyvet is:
A 44. gyermek.
Nagyon óvatosan kezdtem olvasni (ámerikai megközelítés a sztálini Szovjetúnióról, de amit most! 2015-ben Oroszországban betiltottak .. :o ). Kicsit örültem azért, hogy az író svéd anyától származik :)
Most kb. a felénél tartok és egyelőre nem csalódtam. Tudom, hogy örülni kell, hogy most élünk a mában, de időnként teljesen olyan, mintha minden ami volt megint előjönne. Mintha valahol megbújt volna ideig óráig, és csak előkúszna megint... csak ne így legyen....
A 44. gyermek.
Nagyon óvatosan kezdtem olvasni (ámerikai megközelítés a sztálini Szovjetúnióról, de amit most! 2015-ben Oroszországban betiltottak .. :o ). Kicsit örültem azért, hogy az író svéd anyától származik :)
Most kb. a felénél tartok és egyelőre nem csalódtam. Tudom, hogy örülni kell, hogy most élünk a mában, de időnként teljesen olyan, mintha minden ami volt megint előjönne. Mintha valahol megbújt volna ideig óráig, és csak előkúszna megint... csak ne így legyen....