- testébresztő gif :) -

- fíling -

- kedvenc gyerekkori mesém -

Múltkor kíváncsiságból elolvastam, hogy mit árul el az emberről a kedvenc gyerekkori meséje... 

Érdekes, hogy megint előkerült:

"8 évesen úgy gondoltuk, hogy mi már nagyok vagyunk:  Ariel, aki egészen konkrétan 16 (!) éves a mesében, egyértelműen azt hiszi, elég nagy ahhoz, hogy fellázadjon apu ellen. És lássuk be, mindenféle fenntartások nélkül igazat adtunk neki ebben.

Sajnos azonban, bármennyire is szeretnénk, a mese üzenete mégsem az, hogy egy felnőtt nőnek is lehet önálló akarata, és nem kell, hogy férfiak döntsenek az élete fölött. 

Hanem az, hogy ha valakit meglátsz a tengerparton, és nagyon megtetszik, akkor nyugodtan fordulj szembe a családoddal, és áldozz fel mindent, hogy a közelébe kerülhess! Ha a pasinak például a lábak a gyengéi, akkor egy formás párért nem nagy áldozat odaadni a hangodat. 

Beszélned úgy sem kell majd. Elég, ha szépen mosolyogsz.

De ha már ezek ketten két külön világban éltek, és valakinek át kellett alakulni ahhoz, hogy a másikkal legyen, miért nem volt sohasem opció, hogy a királyfi legyen sellőfiú?"

http://www.bien.hu/otthon-kikapcsolodas/erdekessegek-nagyvilag/3-mese-a-gyerekkorunkbol-aminek-jobb-ha-sosem-vonjuk-le-a-tanulsagat/123664?page=3

- 7. Borvidék félmaraton -

Most már le merem írni, hogy megvolt a Borvidék félmaraton: először sikerült lefutni Szekszárdon a 21 km-t :) 

Na jó, a hegynek fel inkább terheléses EKG utáni "szörvájvör" túra volt, mint futás, de a hangulat mindenért kárpótolt. 
Annyira, hogy a végén már direkt sajnáltam, hogy nem tudok gyorsabban futni. A sebesség eddig tökéletesen hidegen hagyott - a túlélésre hajtottam :))), de most láttam, hogy az igazi jó hangulat mindig előttem volt :)

 Sok 2016/km/év csoporttaggal sikerült összefutni - már persze úgy, hogy átfutottak rajtam :) és addig visszahozták a maradék életkedvem, mert a domb(ok) nagyjából mindent mást kiszedtek belőlem.. És, hogy a felkapaszkodás se legyen túl felejtős, valahogy mindig olyankor ugrott ki egy bokorból egy fényképész, amikor épp az ájulásos leülést fontolgattam és akkor aztán bármennyire is gyorsnak gondolta az ember  a félreugrást... mondták is, hogy : "minden hiába.. már megvolt " :)

Egy idő után, a séta közben,  nekiláttam olvasgatni a táblákra kinyomtatott propaganda idézeteket: "próbálj gondolni arra, aki utánad jön... ", " a lélegzetvétel a fontos... " , majd mikor láttam, hogy utánam ugyan nem nagyon jönnek már, nekiálltam úgy tenni, mintha futnék. Persze ekkorra már egy szál fényképészt sem volt sehol :)

A hely, az idő csodaszép volt, a legmelegebb részen még az eső is szemetelt picit, hogy frissítsen.  A Porkoláb völgy ugyan hiányzott a manónak és még az is megfordult a fejemben, hogy pedig 1x már sikerült kifutni, most ebből is csak séta lett. 

Örültem mikor a Kápolna tér felé megláttam Zsült :). Onnan végigkísért a Béla király térig, majd csak a befutás maradt vissza... Öcsinek még el tudtam rebegni, hogy igen sokat emlegettük és még úgy is, hogy én csak a 21 km-t futottam le. :)

Az érem menő- pont passzolt a csoport pólóhoz, a kék szemüveg nagyon viccesen nézett ki, hazafele már csak a fagyizás volt vissza.

Hogy hogy fogom jövőre megcsinálni még nem tudom - de csak kellene annyit futni, hogy lássam végre a Bodri pincészetet is :)