- i giorni della merla -

Ma még aktuális, így gyorsan idemásolom a mesét a feketerigóról eredetiben:

Una merla, con uno splendido candido piumaggio, era perseguitata da Gennaio, mese freddo e ombroso, che si divertiva ad aspettare che la merla uscisse dal nido in cerca di cibo per gettare sulla terra freddo e gelo. 

Stanca delle continue persecuzioni la merla un anno decise di fare provviste sufficienti per un mese, e si rinchiuse nella sua tana, al riparo, per tutto il mese di Gennaio, che allora aveva solo 28 giorni. L’ultimo giorno del mese, la merla pensando di aver ingannato il cattivo Gennaio, uscì dal nascondiglio e si mise a cantare per sbeffeggiarlo. Gennaio si risentì talmente tanto che chiese in prestito tre giorni a Febbraio e si scatenò con bufere di neve, vento, gelo, pioggia. La merla si rifugiò alla chetichella in un camino, e lì restò al riparo per tre giorni. Quando la merla uscì, era sì, salva, ma il suo bel piumaggio si era annerito a causa del fumo e così rimase per sempre con le piume nere. 

(https://olaszultanulok.com/2012/02/07/i-giorni-della-merla-a-feketerigo-napjai/).

amit így ferdítettem le,  nagy- nagy beleéléssel:

A feketerigó nem volt ám mindig fekete, ragyogó hófehér tollai voltak, és unta már kicsit a januárt, már túl sokáig volt hideg, unta a beraktározott kajáját is, így nekiállt kicsit heccelni a januárt - január 28-án azzal, hogy fütyörészett erősen, hogy na, jöhet a tavasz.

2017.01.31. BRFK mellett

A január persze be is dühödött erősen, annyira, hogy kölcsön is kért a februártól 3 db napot (mert akkoriban még a január csak 28 napból állt), és azon a három napon aztán minden volt: hózivatar, jégeső, jéghideg... 

Szegény fehérrigó meg nem tudott mit tenni, belebújt a kéménybe és várta, hogy legyen már vége a dühöngésnek..  A várakozás során fekete lett a segge, így aztán mikor kirepült már feketerigó lett a neve is.... Per sempre... :) 

február elseje :) 

Persze ha jobban megy az olasz, majd még 1x nekifutok a fordításnak, de addig is nekiálltam terjeszteni a mesét, hátha így gyorsabban elmúlnak ezek az utolsó januári napok: elmondtam apunak, Zsülnek, még az olaszon is mindenkinek aki csak hajlandó volt végighallgatni.

Apu rögtön azonnal szóvá is tette, hogy akkor kérdezzek már rá a Tanárnénitől, hogy akkor miért piros a télapó?

Ha a Tanárnéni nem is, de a lányok az olaszon megfejtették:

- mert a feketerigó 3 napig csücsült egy helyben a kéményben,  a Télapónak meg egy este alatt kell kihordani - igaz a kéményen keresztül - az egész világ gyerekeinek az ajándékot;

- meg ugye közben hull a hó és hózik -....zik.. - zik.....  így aztán az a kis korom, amit a gyerekek szülei nem tisztogattak ki a kéményből a karácsonyi nagytakarítás során az símán leázik a Télapóról miközben megy a másik kéménybe... 

Apunak tetszett a megoldás. Rögtön neki is álltunk az olasznak a "motore fingatore" coniugazioni aggettivo- problémakörrel :D

- spártai vacsora Bodrinál -

A Bodri Pincészet már vagy 3 éve érdekel, amióta minden Borvidék félmaratonon a leghosszabb távon rajta lehet átfutni. 

Még soha nem futottam át rajta, de a képek, beszámolók nagyon pazarok voltak :)
Ahogy apu is kiszúrta a fényképekről: hatalmas boltívek, kis tavacska rajta híddal :), távol a várostól :).

Aztán szülinapomra kaptam egy Bodri vacsorát és azt hittem, már abszolút semmi meglepetést nem okozhat ( mert a hal nagyon finom volt :)).

Majd jöttek az ünnepek és Zsül talált hirdetést, hogy előszilveszter is lesz náluk, rákérdezés után, - hogy akkor akarom? - természetesen oda is el akartam menni :D. 

Nem voltunk túl sokan, a fele társaság ráadásul szállóvendég is volt (akik a vacsora után le is léptek azonnal), de rá lehetett venni Zsült, hogy táncoljunk és tetszett a hangulat, a vacsora is, na meg a helyszín :). Először mentünk be a hatalmas boltíves ajtón, ahol három helyiséges hatalmas csarnokba jutottunk. :). Igazán impozáns volt a látvány a téglafalakkal, a belmagassággal, a megvilágításokkal és nem fáztam! :)

Így aztán amikor megjelent a Facebookon, hogy Öcsinek lesz előadása a Sparthatlonos futásáról (246 km! Athén-Spárta), azonnal bejelöltem, hogy "Ott leszek" :). Ráadásnak valami extra gourmet vacsora is meg volt hirdetve az előadás után.

A Facebookon a futócsoport (aminek Öcsi is tagja) kicsit viccesen tárgyalta ki, hogy vajon mi a szöszt lehet mondani 1 órán keresztül a futásról, példálóztak azzal, hogy pl: aszfalton futás, kecskeösvényen futás, kecskebogyók, Leonidasz lába :)

Nekem is nevetnem kellett rajta, mert egyáltalán nem így képzeltem az előadást, így aztán vissza is írtam, hogy túl kevés Coelhót olvasnak, az a baj. :)

 Eljött a nagy nap: 2017. január 19. 18:00 és Zsülnek dolgoznia kellett. Mondjuk nekem is, mert épp csütörtök volt a nagy napon, így aztán délután még bőven Pesten voltunk mind a ketten.

Aztán eljött a délután és Zsül úgy látta, hogy talán befejezik az értekezletet és 4 óra körül indulni is tudunk a Déli pályaudvar magasságából. Döngettem is erősen, hogy nehogy nélkülem menjenek el, fél 4-re már oda is értem, aztán elkezdődött a várakozás. 

5 órakor tudtunk csak elindulni és még át is akartam öltözni.
Sikerült nem sokat késni, igaz az előadás már elkezdődött. Szerencsére Zsül lefoglalta az asztalt, nem zavartak ki a hóba, mint a rossz gyerekeket :)

Öcsi valahonnan nagyon az őskortól kezdte a futás ismertetését, aztán jöttek a híres emberek jellemzései, meg a még nagyobban híres barátai, meg a Sparthatlonos többi futóról ejtett pár szót. 

Tudom nem szép tőlem, de nekem a nagyon híres emberek közül elég sokan nem túl szimpatikusak, bármennyire is híresek... főleg úgy, hogy Öcsi előadására még csak oda sem jöttek... persze előfordulhat, hogy mindenkinek meg lett tiltva;  ahogy megtudtuk, magát az előadást sem Öcsi akarta, azért mégis.... 

Az utolsó szakaszban beszélt csak Öcsi kicsit magáról, nagyon viccesen, nagyon alázatosan, amit egy írótól tökéletesen megértek, de neki valahogy nem úgy állt, ahogy elképzeltem :).

Beszélt arról, hogy a nagyon híres barátja sms-t! írt neki a futás előtt (hm-hm) amiben benne volt, hogy mutassa meg, ki is ő valójában. 

Itt volt kis eszmefuttatása arról, hogy mikor és hogyan talált önmagára és tökéletesen lemerevedtem... mondhatni az állam is leesett... (én tök viccesnek szántam a "nem olvastok elég Coelhót, az a baj" soromat.... erre az akar kijönni, hogy Öcsi tényleg hisz benne???? )

(ezt csak úgy ide:  http://pszaboistvan.blog.hu/2015/07/18/osho_618)

Biztosan túl sok bort ittam :)

Az is tény, hogy sok skandi krimit is olvastam, szeretem megsaccolni, hogy milyenek is lehetnek az emberek igazi valójukban, nem úgy, ahogy magukat bemagyarázni próbálják másoknak, most valahogy mégis elcsodálkoztam. 

Nagyon kihangsúlyozta például, hogy a futók, bármilyen híresek is, ugyanolyan valódi hús vér emberek, mint mások. (De akkor miért a nagyon híres barátairól mesélt több, mint fél órát, miért nem magáról?)

De persze semmit nem vettem magamra :). Szerintem még soha senkit nem istenítettem annyira, hogy attól bárkinek is kínosan kellett volna éreznie magát 

(beleértve Oshót, a Jehovákat és Coelhót is :D).

Jött a vacsora, ami annyira tetszett, hogy a 4 fogásból 3-at végig is ettem :)

Öcsi körbejárkált az asztalokhoz, igazán nagyon barátságos volt mindenkivel, semmi gonosz dolgot nem lehetett róla feltételezni sem. Azután vége lett a vacsorának, második üveg korlátlan bort nem kértem :D és indultunk hazafele. A teremben abszolút semmi térerő sem volt, telefonálni sem lehetett, Facebook, Instagramm kilőve, így ahogy kiértünk, azonnal nyomkodni kezdtem a telefont, és csak arra kaptam fel a fejem, hogy először egy nyuszi, majd egy őzike ugrándozik át az úton előttünk a fehér fenekével, mire leesett, hogy el tudtunk tévedni a koromsötétben kifele menet a Bodri-tól:).

Tetszett az este, jó volt, hogy el tudtunk menni. 

A menü nagyon menő volt - simán el tudnám képzelni, ha tudnék főzni, csakis ilyesmiket készítgetnék magamnak :D

Öcsi beszéde is tetszett - már amikor magáról, a saját élményeiről beszélt, azt még úgy 1 órát simán elhallgattam volna, hátha akkor jobban meggyőz az önmagára megtalálásáról:).

Az meg persze az én bajom, hogy ha már előadásra megyek, akkor arról szeretnék hallani, akinek az előadására megyek, nem kell más, akinek nagy neve van. Mert ha az érdekelne, akkor oda mennék.