- spártai vacsora Bodrinál -

A Bodri Pincészet már vagy 3 éve érdekel, amióta minden Borvidék félmaratonon a leghosszabb távon rajta lehet átfutni. 

Még soha nem futottam át rajta, de a képek, beszámolók nagyon pazarok voltak :)
Ahogy apu is kiszúrta a fényképekről: hatalmas boltívek, kis tavacska rajta híddal :), távol a várostól :).

Aztán szülinapomra kaptam egy Bodri vacsorát és azt hittem, már abszolút semmi meglepetést nem okozhat ( mert a hal nagyon finom volt :)).

Majd jöttek az ünnepek és Zsül talált hirdetést, hogy előszilveszter is lesz náluk, rákérdezés után, - hogy akkor akarom? - természetesen oda is el akartam menni :D. 

Nem voltunk túl sokan, a fele társaság ráadásul szállóvendég is volt (akik a vacsora után le is léptek azonnal), de rá lehetett venni Zsült, hogy táncoljunk és tetszett a hangulat, a vacsora is, na meg a helyszín :). Először mentünk be a hatalmas boltíves ajtón, ahol három helyiséges hatalmas csarnokba jutottunk. :). Igazán impozáns volt a látvány a téglafalakkal, a belmagassággal, a megvilágításokkal és nem fáztam! :)

Így aztán amikor megjelent a Facebookon, hogy Öcsinek lesz előadása a Sparthatlonos futásáról (246 km! Athén-Spárta), azonnal bejelöltem, hogy "Ott leszek" :). Ráadásnak valami extra gourmet vacsora is meg volt hirdetve az előadás után.

A Facebookon a futócsoport (aminek Öcsi is tagja) kicsit viccesen tárgyalta ki, hogy vajon mi a szöszt lehet mondani 1 órán keresztül a futásról, példálóztak azzal, hogy pl: aszfalton futás, kecskeösvényen futás, kecskebogyók, Leonidasz lába :)

Nekem is nevetnem kellett rajta, mert egyáltalán nem így képzeltem az előadást, így aztán vissza is írtam, hogy túl kevés Coelhót olvasnak, az a baj. :)

 Eljött a nagy nap: 2017. január 19. 18:00 és Zsülnek dolgoznia kellett. Mondjuk nekem is, mert épp csütörtök volt a nagy napon, így aztán délután még bőven Pesten voltunk mind a ketten.

Aztán eljött a délután és Zsül úgy látta, hogy talán befejezik az értekezletet és 4 óra körül indulni is tudunk a Déli pályaudvar magasságából. Döngettem is erősen, hogy nehogy nélkülem menjenek el, fél 4-re már oda is értem, aztán elkezdődött a várakozás. 

5 órakor tudtunk csak elindulni és még át is akartam öltözni.
Sikerült nem sokat késni, igaz az előadás már elkezdődött. Szerencsére Zsül lefoglalta az asztalt, nem zavartak ki a hóba, mint a rossz gyerekeket :)

Öcsi valahonnan nagyon az őskortól kezdte a futás ismertetését, aztán jöttek a híres emberek jellemzései, meg a még nagyobban híres barátai, meg a Sparthatlonos többi futóról ejtett pár szót. 

Tudom nem szép tőlem, de nekem a nagyon híres emberek közül elég sokan nem túl szimpatikusak, bármennyire is híresek... főleg úgy, hogy Öcsi előadására még csak oda sem jöttek... persze előfordulhat, hogy mindenkinek meg lett tiltva;  ahogy megtudtuk, magát az előadást sem Öcsi akarta, azért mégis.... 

Az utolsó szakaszban beszélt csak Öcsi kicsit magáról, nagyon viccesen, nagyon alázatosan, amit egy írótól tökéletesen megértek, de neki valahogy nem úgy állt, ahogy elképzeltem :).

Beszélt arról, hogy a nagyon híres barátja sms-t! írt neki a futás előtt (hm-hm) amiben benne volt, hogy mutassa meg, ki is ő valójában. 

Itt volt kis eszmefuttatása arról, hogy mikor és hogyan talált önmagára és tökéletesen lemerevedtem... mondhatni az állam is leesett... (én tök viccesnek szántam a "nem olvastok elég Coelhót, az a baj" soromat.... erre az akar kijönni, hogy Öcsi tényleg hisz benne???? )

(ezt csak úgy ide:  http://pszaboistvan.blog.hu/2015/07/18/osho_618)

Biztosan túl sok bort ittam :)

Az is tény, hogy sok skandi krimit is olvastam, szeretem megsaccolni, hogy milyenek is lehetnek az emberek igazi valójukban, nem úgy, ahogy magukat bemagyarázni próbálják másoknak, most valahogy mégis elcsodálkoztam. 

Nagyon kihangsúlyozta például, hogy a futók, bármilyen híresek is, ugyanolyan valódi hús vér emberek, mint mások. (De akkor miért a nagyon híres barátairól mesélt több, mint fél órát, miért nem magáról?)

De persze semmit nem vettem magamra :). Szerintem még soha senkit nem istenítettem annyira, hogy attól bárkinek is kínosan kellett volna éreznie magát 

(beleértve Oshót, a Jehovákat és Coelhót is :D).

Jött a vacsora, ami annyira tetszett, hogy a 4 fogásból 3-at végig is ettem :)

Öcsi körbejárkált az asztalokhoz, igazán nagyon barátságos volt mindenkivel, semmi gonosz dolgot nem lehetett róla feltételezni sem. Azután vége lett a vacsorának, második üveg korlátlan bort nem kértem :D és indultunk hazafele. A teremben abszolút semmi térerő sem volt, telefonálni sem lehetett, Facebook, Instagramm kilőve, így ahogy kiértünk, azonnal nyomkodni kezdtem a telefont, és csak arra kaptam fel a fejem, hogy először egy nyuszi, majd egy őzike ugrándozik át az úton előttünk a fehér fenekével, mire leesett, hogy el tudtunk tévedni a koromsötétben kifele menet a Bodri-tól:).

Tetszett az este, jó volt, hogy el tudtunk menni. 

A menü nagyon menő volt - simán el tudnám képzelni, ha tudnék főzni, csakis ilyesmiket készítgetnék magamnak :D

Öcsi beszéde is tetszett - már amikor magáról, a saját élményeiről beszélt, azt még úgy 1 órát simán elhallgattam volna, hátha akkor jobban meggyőz az önmagára megtalálásáról:).

Az meg persze az én bajom, hogy ha már előadásra megyek, akkor arról szeretnék hallani, akinek az előadására megyek, nem kell más, akinek nagy neve van. Mert ha az érdekelne, akkor oda mennék.