Annyi hely tervben volt idénre, hogy a végére maradt a Balaton :)
Sok volt a munka, kitaláltam, hogy készülni fogok a futásaimra, így aztán a külföld valahogy mindig utolsó pillanatra maradt, amikor már minden foglalásról is lecsúsztunk.
De nem utálom én a Balatont :). Földváron van a legmenőbb futóút - kár, hogy ezt nem lehet bevezetni minden faluba a környéken, vagy legalább a déli oldalon :).
Nagyon jól megterveztünk mindent. Volt túra, sok futás, és még bringázás is.
A túra nagyon durvára sikerült.
Zsül kitalálta, hogy átkompolunk Tihanyra, aztán megkeressük a túrautat és felsétálunk egészen az új kilátóig.
Nagyon korán kellett kelni, mert előtte lévő nap direkt azért fújtunk visszavonulót, mert 10 órára már nagyon tűzött a nap.
Így abból lett egy kis laza séta Zamárdiban a hosszú sétányon, ami tetszett. Lángost ettünk, megmértük, hogy kb. 4 km a sétány oda vissza, fényképezkedtünk a Balaton Szíve téren :), megittuk az ajándék repisörünket, amiből a visszaúton kaptunk még 1-et, aztán a fagyit halasztottuk estére, mert nagyon gyorsan elment a nap.
Másnap aztán korán felkerekedtünk és átkompoltunk Tihanyra. Némi betájolás után nekifutottunk a hegynek fel, amikor Zsül rájött, hogy nem erre lesz a túraút, így visszagyalogoltunk a Yacht klubig, ahol aztán a portástól megtudtuk, hogy igen - igen, menjünk csak be a sorompón, aztán végig a klubon, majd 1xcsak találni fogunk egy kerítést, ahol le van szedve az ajtó és ott lesz a turistaút.
Így aztán átsétáltunk a sorompón, a parkolón, a teniszpályákon, a nyaralókon, a parton, az éttermet kihagytuk :D, majd visszafele kanyarodva megtaláltuk a leszedett ajtót.
Iszonyú meredek földesút kanyarodott felfele a sárga turistajelzéses fa mellett... én meg irtósokat reggeliztem...
Hát felfele párszor meg kellett állítanom Zsült, hogy kicsit lassabban, mert jön a róka .. :D
Aztán lett kis lejtés.. aztán megint róka... kezdtem picit behisztizni :(.
Aztán jött egy elágazó és Zsül azt mondta, hogy van annyira naptűzés, hogy ne menjünk a sima úton a szőlőtőkéken keresztül, hanem inkább az árnyékban de továbbra is erdőben. (ha tudtam volna... ).
Az erdő maradt, de időnként a dombok is. Ami 1x aztán akkora kövekbe torkollott, hogy tökéletesen kiborultam. Állandóan izzadtam, csúszott a kezem, rá is léptem a kezemre, a cipőm is csúszott és el nem tudtam képzelni, hogy vannak ennyire hülye emberek, akik ahelyett, hogy kocsival 5 perc alatt felérnének a kilátóba inkább 3 órán keresztül bolyonganak, meg hányingert nyomnak le és másznak a kezükön, meg esnek el folyamatosan, csak hogy azt mondhassák, hogy túráztak???
Szegény Zsült is sikerült annyira kiborítani, hogy éppen itt a csúcs hegyen - nem fényképeztünk semmit.
Aztán jött velünk szembe pár izomgyerek, akik ugyanígy ki voltak borulva és anyáztak, amíg minket meg nem láttak, és akkor legalább nem éreztem magam annyira durván szőke nőnek :D
Persze elértünk a kilátóig és tény, hogy szép volt fentről a kilátás, bár minden részéért meg kellett küzdeni az üvöltözős, rohangálós, evős gyerekekkel..
Lefele menet lefejeltem a vasbetonnak érződő fát a kilátó alján.
Kicsit elbőgtem magam.
Így aztán Zsül nem mondta, hogy menjünk visszafele is az erdőnek, nekiiramodtunk hát a szőlősnek.
Durván tűzött a nap, sikerült egy akkorát taknyolni a poros földön, hogy az alsó lábszáramon vagy 20 vérző csík is megjelent (és ki is tartott vagy 3 hétig utána is), és még örülhettem is, hogy nem a lószarba csúsztam bele, amivel szintén tele volt az utunk.
Innen aztán tökéletes közönybe estem. Semmi nem érdekelt, csak hogy legyünk túl a napon :).
Tihanyba beérve kiharcoltam fagyit, karkötőt, meg még háromféle rétest is, és így felpakolva indultunk lefele a kompig. (2x 7,5km).
Másnapra pihenőnapot terveztünk, aztán ismét Tihany - trombitás hangverseny volt az apátságban és naná hogy meg akartam nézni:)
Fel is vettem a szép ruhámat a csíkos lábamhoz :D és tényleg - az előadás nagyon tetszett :).
Akkor már valahogy minden tetszett.
Jó volt, hogy autóval mentünk, jó volt hogy hazafele megkerültük a tót az autóval, igaz majdnem elaludtunk mind a ketten :D és persze semmit, de abszolút semmit nem láttunk a sötétben, de tetszett :).
Zsül születésnapja alkalmából a következő túra Tapolcára lett tervezve, hogy megnézzük a tavasbarlangot, meg csónakázunk, meg elugrunk még Sümegre is, ha már az is ott van.
A tavasbarlangtól irtóra beijedtem :).
Addig tök jól elvoltam, hogy hallgattuk a kis román idegenvezető minden részletekre alaposan kiterjedő kiselőadását, amit persze a külföldi gyerekek is csak hatalmas ordibálással díjaztak, aztán megnéztünk némi tudományosságot 3D-ben, aztán ...
A csónakázás felé alaposan belémbújt a frász. Jöttek a hatalmas bádogcsónakok, meg mondták is, hogy figyeljünk a fejünkre, meg hogy ne illegessük a csónakot, meg ki is volt írva, hogy csak úszóknak. ...
Sikerült valahogy beszállni a csónakba és onnantól kezdve meg sem mertem moccanni.
Valahányszor Zsül hátrafordult, sikonyálni kezdtem, hogy ne mozogjon, mert nem tudok vele szinkronban mozogni és be voltam tojva egészen odáig, míg fel nem fogtam magamtól, hogy a víz érhet vagy térdig alattunk :D
Meg persze iszonyúan rövidke kis kör volt, előttünk is sokan voltak, mögöttünk is nyomultak, hogy menjünk már, így aztán ahogy beleültünk, szállhattunk is ki a csónakból :)
Utólag belegondolva lehetett vagy 50 méter a kör :D. Még jó, hogy csak a legelejét vesztegettem el a halálfélelmemmel:).
Túl gyorsan végeztünk, így Zsül kitalálta, hogy menjünk még 1 kört a Malom tó körül. Ez egy szép kis tavacska Tapolca közepén, de itt csak fényképezni tudtunk. Kár, hogy itt már nem volt csónak, ezt is Zsül mondta, hogy szívesen ment volna még 1 kört benne :).
Innen aztán nekiiramodtunk Sümegnek.
A vár aljáról igen impozáns lépcsők, meg nagy terméskővel lerakott hosszú út vezetett fel a várig, el nem tudtam képzelni, hogy ezek után én még meg tudom mászni ezt is, de meglepő módon nem volt hosszú az út.
A vár maga sem volt annyira nagy, mint lentről az útról látszott, nagyon hamar körbejártuk.
Zsül levideózott egy íjászversenyt, meg megnéztük a hatalmas sort a kürtöskalácsosnál, aztán leindultunk ebédelni a Várkert Étterembe, ami sajnos nem a várban volt.
Az étteremben aztán mind a ketten levest kértünk, Zsül halászlét, én tárkonyos levest, amit picike bográcsban hoztak ki és nagyon finom volt. Meg is ettünk mindent, amiért a hazafele úton kicsit rosszul is lettünk mind a ketten :D.
Persze azért Badacsonyba még felugrottunk némi Szürkebarátért, de a kilátást éppen hogy csak picit néztem meg, annyira mehetnékem volt tovább :)
A Balaton déli oldalára érve még beugrottunk a szülinapi tortaszeletért (2017-es mogyoróhabos országtorta) és aznap is már elég rendesen sötétben értünk haza aludni.
Másnap még tartott a lendület, így kitaláltuk, hogy bringázzunk.
Nem ám egy kört a faluban, elmentünk Lelléig a Lidli-be mákosrétesért :).
Az idő nem volt annyira meleg már, valahogy az út is hosszúnak tűnt, párszor le is keveredtünk a Balatonkerülő bringaútról, de Lelléig elértünk, sőt a Lidliben is felvásárolta Zsül a mákosréteskészletet :)).
Hazafele sokat fényképezkedtünk a Szemesi bringásúton (erdős, árnyékos, tetszetős térköves út :)), aztán hazamentünk. (40km).
Másnapra sajnos Zsül belázasodott, így a szülinapozást elhalasztottuk.
Máig nem értem mi lehetett a levegőben, amit én nem kaptam el, bár a torkom azért nekem is fájt.
Érdekes is volt így torokfájósan lefutni hazafele a Visit Szekszárdot, még jó, hogy a hagyományoknak megfelelően aznapra lett vagy 30 fok, folyamatos napsütés, ami a 15 órás indulásnak megfelelően kitartott egészen este 6-ig, amíg beértem a célba :D
Jó kis nyár volt ez az idei..
Nehéz lesz jövőre überelni :D Vagy csak, ha ..
el kéne nézni a Garda tóra :D
Ez meg már itt az atomfutás - de erről akkor majd a következőben :)
De nem utálom én a Balatont :). Földváron van a legmenőbb futóút - kár, hogy ezt nem lehet bevezetni minden faluba a környéken, vagy legalább a déli oldalon :).
Nagyon jól megterveztünk mindent. Volt túra, sok futás, és még bringázás is.
A túra nagyon durvára sikerült.
Zsül kitalálta, hogy átkompolunk Tihanyra, aztán megkeressük a túrautat és felsétálunk egészen az új kilátóig.
 |
| nagyon reggel van |
Nagyon korán kellett kelni, mert előtte lévő nap direkt azért fújtunk visszavonulót, mert 10 órára már nagyon tűzött a nap.
Így abból lett egy kis laza séta Zamárdiban a hosszú sétányon, ami tetszett. Lángost ettünk, megmértük, hogy kb. 4 km a sétány oda vissza, fényképezkedtünk a Balaton Szíve téren :), megittuk az ajándék repisörünket, amiből a visszaúton kaptunk még 1-et, aztán a fagyit halasztottuk estére, mert nagyon gyorsan elment a nap.
Másnap aztán korán felkerekedtünk és átkompoltunk Tihanyra. Némi betájolás után nekifutottunk a hegynek fel, amikor Zsül rájött, hogy nem erre lesz a túraút, így visszagyalogoltunk a Yacht klubig, ahol aztán a portástól megtudtuk, hogy igen - igen, menjünk csak be a sorompón, aztán végig a klubon, majd 1xcsak találni fogunk egy kerítést, ahol le van szedve az ajtó és ott lesz a turistaút.
Így aztán átsétáltunk a sorompón, a parkolón, a teniszpályákon, a nyaralókon, a parton, az éttermet kihagytuk :D, majd visszafele kanyarodva megtaláltuk a leszedett ajtót.
Iszonyú meredek földesút kanyarodott felfele a sárga turistajelzéses fa mellett... én meg irtósokat reggeliztem...
Hát felfele párszor meg kellett állítanom Zsült, hogy kicsit lassabban, mert jön a róka .. :D
Aztán lett kis lejtés.. aztán megint róka... kezdtem picit behisztizni :(.
Aztán jött egy elágazó és Zsül azt mondta, hogy van annyira naptűzés, hogy ne menjünk a sima úton a szőlőtőkéken keresztül, hanem inkább az árnyékban de továbbra is erdőben. (ha tudtam volna... ).
Az erdő maradt, de időnként a dombok is. Ami 1x aztán akkora kövekbe torkollott, hogy tökéletesen kiborultam. Állandóan izzadtam, csúszott a kezem, rá is léptem a kezemre, a cipőm is csúszott és el nem tudtam képzelni, hogy vannak ennyire hülye emberek, akik ahelyett, hogy kocsival 5 perc alatt felérnének a kilátóba inkább 3 órán keresztül bolyonganak, meg hányingert nyomnak le és másznak a kezükön, meg esnek el folyamatosan, csak hogy azt mondhassák, hogy túráztak???
Szegény Zsült is sikerült annyira kiborítani, hogy éppen itt a csúcs hegyen - nem fényképeztünk semmit.
 |
| itt még rendben a fejem :) |
Persze elértünk a kilátóig és tény, hogy szép volt fentről a kilátás, bár minden részéért meg kellett küzdeni az üvöltözős, rohangálós, evős gyerekekkel..
Lefele menet lefejeltem a vasbetonnak érződő fát a kilátó alján.
Kicsit elbőgtem magam.
Így aztán Zsül nem mondta, hogy menjünk visszafele is az erdőnek, nekiiramodtunk hát a szőlősnek.
Durván tűzött a nap, sikerült egy akkorát taknyolni a poros földön, hogy az alsó lábszáramon vagy 20 vérző csík is megjelent (és ki is tartott vagy 3 hétig utána is), és még örülhettem is, hogy nem a lószarba csúsztam bele, amivel szintén tele volt az utunk.
Innen aztán tökéletes közönybe estem. Semmi nem érdekelt, csak hogy legyünk túl a napon :).
Tihanyba beérve kiharcoltam fagyit, karkötőt, meg még háromféle rétest is, és így felpakolva indultunk lefele a kompig. (2x 7,5km).
Másnapra pihenőnapot terveztünk, aztán ismét Tihany - trombitás hangverseny volt az apátságban és naná hogy meg akartam nézni:)
Fel is vettem a szép ruhámat a csíkos lábamhoz :D és tényleg - az előadás nagyon tetszett :).
Akkor már valahogy minden tetszett.
Jó volt, hogy autóval mentünk, jó volt hogy hazafele megkerültük a tót az autóval, igaz majdnem elaludtunk mind a ketten :D és persze semmit, de abszolút semmit nem láttunk a sötétben, de tetszett :).
Zsül születésnapja alkalmából a következő túra Tapolcára lett tervezve, hogy megnézzük a tavasbarlangot, meg csónakázunk, meg elugrunk még Sümegre is, ha már az is ott van.
Addig tök jól elvoltam, hogy hallgattuk a kis román idegenvezető minden részletekre alaposan kiterjedő kiselőadását, amit persze a külföldi gyerekek is csak hatalmas ordibálással díjaztak, aztán megnéztünk némi tudományosságot 3D-ben, aztán ...
A csónakázás felé alaposan belémbújt a frász. Jöttek a hatalmas bádogcsónakok, meg mondták is, hogy figyeljünk a fejünkre, meg hogy ne illegessük a csónakot, meg ki is volt írva, hogy csak úszóknak. ...
Sikerült valahogy beszállni a csónakba és onnantól kezdve meg sem mertem moccanni.
Valahányszor Zsül hátrafordult, sikonyálni kezdtem, hogy ne mozogjon, mert nem tudok vele szinkronban mozogni és be voltam tojva egészen odáig, míg fel nem fogtam magamtól, hogy a víz érhet vagy térdig alattunk :D
Meg persze iszonyúan rövidke kis kör volt, előttünk is sokan voltak, mögöttünk is nyomultak, hogy menjünk már, így aztán ahogy beleültünk, szállhattunk is ki a csónakból :)
Utólag belegondolva lehetett vagy 50 méter a kör :D. Még jó, hogy csak a legelejét vesztegettem el a halálfélelmemmel:).
Túl gyorsan végeztünk, így Zsül kitalálta, hogy menjünk még 1 kört a Malom tó körül. Ez egy szép kis tavacska Tapolca közepén, de itt csak fényképezni tudtunk. Kár, hogy itt már nem volt csónak, ezt is Zsül mondta, hogy szívesen ment volna még 1 kört benne :).
Innen aztán nekiiramodtunk Sümegnek.
A vár aljáról igen impozáns lépcsők, meg nagy terméskővel lerakott hosszú út vezetett fel a várig, el nem tudtam képzelni, hogy ezek után én még meg tudom mászni ezt is, de meglepő módon nem volt hosszú az út.
A vár maga sem volt annyira nagy, mint lentről az útról látszott, nagyon hamar körbejártuk.
Zsül levideózott egy íjászversenyt, meg megnéztük a hatalmas sort a kürtöskalácsosnál, aztán leindultunk ebédelni a Várkert Étterembe, ami sajnos nem a várban volt.Az étteremben aztán mind a ketten levest kértünk, Zsül halászlét, én tárkonyos levest, amit picike bográcsban hoztak ki és nagyon finom volt. Meg is ettünk mindent, amiért a hazafele úton kicsit rosszul is lettünk mind a ketten :D.
Persze azért Badacsonyba még felugrottunk némi Szürkebarátért, de a kilátást éppen hogy csak picit néztem meg, annyira mehetnékem volt tovább :)
A Balaton déli oldalára érve még beugrottunk a szülinapi tortaszeletért (2017-es mogyoróhabos országtorta) és aznap is már elég rendesen sötétben értünk haza aludni.
Másnap még tartott a lendület, így kitaláltuk, hogy bringázzunk.
Nem ám egy kört a faluban, elmentünk Lelléig a Lidli-be mákosrétesért :).
Az idő nem volt annyira meleg már, valahogy az út is hosszúnak tűnt, párszor le is keveredtünk a Balatonkerülő bringaútról, de Lelléig elértünk, sőt a Lidliben is felvásárolta Zsül a mákosréteskészletet :)).
Hazafele sokat fényképezkedtünk a Szemesi bringásúton (erdős, árnyékos, tetszetős térköves út :)), aztán hazamentünk. (40km).Másnapra sajnos Zsül belázasodott, így a szülinapozást elhalasztottuk.
Máig nem értem mi lehetett a levegőben, amit én nem kaptam el, bár a torkom azért nekem is fájt.
Érdekes is volt így torokfájósan lefutni hazafele a Visit Szekszárdot, még jó, hogy a hagyományoknak megfelelően aznapra lett vagy 30 fok, folyamatos napsütés, ami a 15 órás indulásnak megfelelően kitartott egészen este 6-ig, amíg beértem a célba :D
Jó kis nyár volt ez az idei..
Nehéz lesz jövőre überelni :D Vagy csak, ha ..
el kéne nézni a Garda tóra :D
Ez meg már itt az atomfutás - de erről akkor majd a következőben :)
