Milyen egy svéd?
Ez a film - szerintem is - símán megkaphatta volna az Oscart... de miért nem lehet az újragondolt filmeknek egy külön Oscar díj?
Ha a 'Víz érintése' , mint a 'Kétéltű ember' modern kori átirata az Oscar II. díjat kapná meg, az Akadémia pont ugyanilyen meglepetést szerezne saját magának és az alkotóknak, mivel nagy valószínűséggel úgy ítélnek oda a díjat, hogy meg sem nézik, mire...
A döntőbírák és a jövőre szánt hatásuk... lehet ez is megérne egy blogbejegyzést :D
 |
| you have nothing |
A film: nagyon jó volt, tetszett a téma, nagyon jók voltak a színészek.
Nem mindig jön be, ha minden színész pontosan olyan, amilyennek a szerepe szerint lennie kell. Értem én, hogy ez a film és a színészet lényege, de kicsit olyan bénának érzem magam, akit támogatni kell, hogy értsen mindent.
De az a 'ne legyél már ennyire svéd' mondat a bevándorlónak kinéző beosztottól, amit Christiannak mond- hát az azért elég beletaláló volt.
Nagyon életszerű volt az is, amikor egy 13 emeletes társasház (emeletenként 8 lakás) minden egyes postaládájába fenyegető levelet dobnak, hogy a tolvaj adja vissza, amit ellopott - és ugyan szinte azonnal visszakapja az ellopott pénzét, meg mobilját, de rögtön utána ketten is megfenyegetik, hogy feljelentik, mert ők nem tolvajok.
A bizalom és közöny, mint amolyan bosszantó probléma: bárhogyan is vagy öltözve és lehetsz egy a plázában lézengő emberek közül, ha segítséget kérsz, akkor ugyanúgy elmennek melletted, mint egy rimánkodó, földön fekvő, koszos hontalan mellett.
K
b. 10-15 másodperced van, hogy meglepd az embereket, utána már hiába minden. Elmennek melletted...
Az a rész a múzeumban, amikor beviszi a gyerekeket és le kell tenni a mobiltelefont, majd a felvetés: 'Érdekes lesz látni, hogy meglesznek -e kifelé menet....'.
Eleve az egész kiállítás maga nagyon jól nézett ki. Persze lehet rá mondani a magyar kritikában, hogy művészieskedő, de mégis milyen legyen egy modern kiállítás, ami nem magyar? ripacs? :)
Amúgy szerintem nem volt az. Hibátlanul hozta azt, amit az élet ad: a közönyt, már-már kínosan udvarias unottságot, a "műtárgy" takarítása közben felmerülő jogi kérdéseket és egyfajta bírálatot arról, hogy igazat úgyis csak a gyerekek mondanak mindig, mindenről.
Még egy érdekesség: amikor Christian elmeséli, hogy a nagyapának, ha gyerekként játszani akart Koppenhága utcáin, beleakasztottak egy táblát a nyakába a nevével és a címével, mert jobban bíztak a felnőttekben, hogy majd hazaviszik, mint a gyerekben, hogy hazatalál. 'Vajon most is bízunk a felnőttekben?'
További nagyon jellemző adalék a svédekről:
- amikor Anne hozzáér Christianhez a múzeumban;
- amikor Christian mondja a svéd kolléganőnek, hogy Anne úgysem ért svédül, nyugodtan beszélhet;
- amikor Anne beszél a kínosra sikerült előző esti szexükről és bezzeg a svéd múzeumőr néni előrehajol hogy végighallgassa az angol beszédet - mert attól még, hogy Anne nem tud svédül, még minden svéd tökéletesen beszéli az angolt.
Végül - bár ez nem annyira svéd - amikor egy fényűző vacsorán: 'welcome to the jungle '... vajon meddig lehet elmenni, hogy a jól öltözött, jól szituált embereket kizökkentsük a magukra öltött közönyükből? Csak azért, hogy saját maguknak ne essen bántódásuk és el tudjanak bújni a tömegben?
Azt mondanám, hogy az én élményem Stockholmról tökéletes volt. Nem voltak előítéleteim, nem tudtam, mire számítsak - nem értettem igazán Zsült, hogy miért pont Stockholmba akar menni. Attól féltem egyedül, hogy nagyon hideg lesz és nem lesz kedvem még az utcára sem kimenni, de valahogy az, hogy közben milyenek az emberek, meg sem fordult a fejemben.
Aztán ott voltunk - augusztusban - és bár hatalmas meleg azért nem volt, de nem fáztam :). Az emberek nagyon kedvesek voltak (és volt bennük azért távolságtartás, de senki nem cigányozott le), valahogy mindenhova el tudtunk menni, ahova elterveztük és szerencsénkre semmiféle konfliktusba nem keveredtünk. Biztosan szerencsénk is volt, de tökéletesen jó élmények maradtak arról a másfél napról és szívesen visszamennék még (persze nem a hóban :)).
Ez a film tökéletesen visszaadja azt, hogy milyen a mai svéd: nem gyűlölködő, nem udvariatlan, nem ellenséges, nem buta. Ugyanakkor elvárás, hogy más se legyen vele erőszakos, nem hagyja magát, ha hülyének nézik, szüksége van a saját térre és figyel embertársaira, segít is nekik, ha nem tart attól, hogy utána állandóan rámásznak.
Az is lehet, hogy ez nem kimondottan svéd jellemző. Lehet, hogy ez a 40-50-es korosztály szerves része, ami ugyanúgy eltűnőben van az életben, mint minden, amit nem lehet jobb életszínvonallá, hatalommá és több pénzzé váltani.
Érdekes lenne összegyűjteni filmeket, amik különféle nemzeteket jellemeznek... (tudom, tudom.. a Doktor Zsivágó nem orosz :D) .
