2009. szeptember 26., szombat

- 61-es -

A nagy nyomorban ami a feltűnik: egy pejhedző 20-as meredt szemű erősen gúvadva figyel, és akkor sem hagyja abba, amikor a háta mögé tornázom magam (utánamfordul). Szerencsére a következő megálló a MOM, ahol újabb látványosságok kerülnek a gülüszemei elé (egy csapat 18év körüli nagymellű, vígan csivitelő lánycsapat személyeiben). Egyikük le is merészkedik a meredtünk mellé, és bár a fülét bedugta, a fiú addig mutogat, meg tapogat, hogy a lány kihúzza a fülbevalót, és udvarias rákérdezés után (mivan?), hangosabban kéri fel, hogy hagyja már békén.
Ám a fiú nem tágít. Tapogat,amit csak elér a lányon: hajat simogat, majd a sok szóbeli, valamint hangos ellenállás hatására lekurváz.
Eddig olyant láttam, hogy ilyen ócska kommunikációval csak a vén trottyok élnek, természetesen a matatást ráfogva a szédülésükre, a közlekedésre, a rossz lábukra, vakságukra.
Vajon 20 év alatt fiúk mire foghatnák? A kábítószer rossz minőségére?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése