Az utolsó napunk igazából csak fél nap volt, mert este 8 órakor már jött visszafele a gép: 5 órára kint kellett lenni az Arlanda reptéren.
Már csak a városháza feltérképezése maradt. Oda idegenvezetős csoportokban lehetett bemenni, be is soroltunk egy angol nyelvű kiscsoportba egy pár kínai csoszogó lánnyal egy időben.
Az idegenvezető fiú fehér, 3 aranykoronás pólót, fekete keretes szemüveget, és nagyon szép angol kiejtést viselt, amit - bár hallottam, hogy nagyon érhető -, eleinte simán eleresztettem a fülem mellett a sok izgalmas látnivaló miatt.
A városháza első megállója a kék terem volt, ami nevéhez nem igazán méltó módon vörös téglákkal van kirakva és ahol nem a Nobel-díjakat adják át (bennem még mindig ez van beragadva :)) - azt Oslóban teszik - itt a Nobel díj utáni vacsorákat adják.
A sok termet nem tudom mind felsorolni ahol átmentünk, ami megmaradt:
- a tanácsterem: ahol jobbra
ült a közönség, balra a sajtó, és amely teremnek nem volt teteje - mármint át lehetett látni egészen a tetőig. A tetőn át ugyan nem lehetett kilátni az égre, de a belsejét égkékre festették azért, hogy amik itt bent elhangzottak, abban semmi titok ne lehessen - tehát minden ami itt elhangzik, kihallatsszon a nagyvilágba is,
- egy picike kis szoba, tele zsúfolásig festett vászonkárpittal, egy házasságkötő terem.
Bárki köthet itt házasságot, ha bejelentkezik, és visszajön 6 hónap múlva párral - annyira hosszú a várólista :)
- az aranyszoba! Ez a szoba tele van aranyfüsttel bevont mozaikkockákkal - 19 millió darab - amitől, ha teljesen kivilágítják, gyönyörű csillogást lehet látni és ami tele volt képekkel:
Shakespeare életvonala: amit Zsül a haláltól vett fel visszafele a kamerájával :), Államalapító Szent Erik, akit fej nélkül sikerült csak kirakni, mert rekordidő alatt kellett megcsinálni a szobát, és a gyors felrakás során pont a feje nem fért bele a falmagasságba :) De mert Szent Eriket úgyis lenyakazták: így maradt… :)
A szemben levő hatalmas falon pedig egy hatalmas Medúza látszik már messziről is - itt annyira érdekesen mesélte az idegenvezető fiú, hogy még az állam is leesett a hallgatása közben, ráadásul megértettem : ezért ide is írom, ami megmaradt:
a kép fő motívuma középen Medúza, a Mälaren tó királynője: jobb kezében a jogar, balban az országalma , szívéhez közel - a képen az ölében - a stockholmi városháza, a világ közepe, akinek New-York, Párizs, a másik oldalán az egzotikus kelet ajándékokkal kedveskednek.
A Wikipédián a kép címe: Stockholm Kelet és Nyugat hódolatában.
"Mälardrottningen, Stockholm hyllad av Österland och Västerland", magyarul: "Stockholm, a Mälaren királynője, Österland és Västerland hódolatában".
Ezután fel akartunk menni a városháza tornyába is, ahol külön kellett belépőt is fizetni és egy nagyon huzatos átjáróban kellett várakozni - nem engedtek
fel csoportokat, csak pontosan annyi embert, ahányan lejöttek.
Amikor ott álldogáltunk, valahogy senki nem akart lejönni, vagy félórás intenzív szeles helyen való fázás után meguntam, és elráncigáltam Zsült egy ajándékvásárlást befejező körútra.
Fájó szívvel csomagoltuk össze a bőröndünket és hagytuk el a szobánkat.
A reptérre vezető buszban meleg volt és mert láttam pár gombot, gondoltam azok biztos a levegőt szabályozzák, sikerült is megnyomni a leszállni akarok gombot, de szerencsére a buszvezető bácsi nem állt meg. :)
Zsül meg is jegyezte, hogy biztosan hozzászokott már a turisták nyomkodásaihoz .... :)
A programot közösen dolgoztuk ki, megvolt, hogy ki mit szeretne megnézni és azokon akkurátusan végig is mentünk, mégis maradtak ki látnivalók.
Láttunk a szobánkból messziről egy hatalmas fehér globus-t, amiről az maradt meg, hogy sportcsarnok lesz, így oda el sem mentünk. Csak otthon tudtuk meg, hogy ott még ráadásul panorámalift is közlekedik a külső gömb részen. Nem láttuk a városháza tornyából a kilátást (amikor fáztam :)), és a Lovagsziget templom is csak már hazafele ugrott be, hogy a királyi üvegkoporsókat, a falba temetett ősöket azért csak meg kellett volna nézni.
Nincs mese. Stockholmba (legalább) még egyszer vissza kell menni. :)
Az idegenvezető fiú fehér, 3 aranykoronás pólót, fekete keretes szemüveget, és nagyon szép angol kiejtést viselt, amit - bár hallottam, hogy nagyon érhető -, eleinte simán eleresztettem a fülem mellett a sok izgalmas látnivaló miatt.
A városháza első megállója a kék terem volt, ami nevéhez nem igazán méltó módon vörös téglákkal van kirakva és ahol nem a Nobel-díjakat adják át (bennem még mindig ez van beragadva :)) - azt Oslóban teszik - itt a Nobel díj utáni vacsorákat adják.
A sok termet nem tudom mind felsorolni ahol átmentünk, ami megmaradt:
- a tanácsterem: ahol jobbra
ült a közönség, balra a sajtó, és amely teremnek nem volt teteje - mármint át lehetett látni egészen a tetőig. A tetőn át ugyan nem lehetett kilátni az égre, de a belsejét égkékre festették azért, hogy amik itt bent elhangzottak, abban semmi titok ne lehessen - tehát minden ami itt elhangzik, kihallatsszon a nagyvilágba is,- egy picike kis szoba, tele zsúfolásig festett vászonkárpittal, egy házasságkötő terem.
Bárki köthet itt házasságot, ha bejelentkezik, és visszajön 6 hónap múlva párral - annyira hosszú a várólista :)
- az aranyszoba! Ez a szoba tele van aranyfüsttel bevont mozaikkockákkal - 19 millió darab - amitől, ha teljesen kivilágítják, gyönyörű csillogást lehet látni és ami tele volt képekkel:
Shakespeare életvonala: amit Zsül a haláltól vett fel visszafele a kamerájával :), Államalapító Szent Erik, akit fej nélkül sikerült csak kirakni, mert rekordidő alatt kellett megcsinálni a szobát, és a gyors felrakás során pont a feje nem fért bele a falmagasságba :) De mert Szent Eriket úgyis lenyakazták: így maradt… :)
A szemben levő hatalmas falon pedig egy hatalmas Medúza látszik már messziről is - itt annyira érdekesen mesélte az idegenvezető fiú, hogy még az állam is leesett a hallgatása közben, ráadásul megértettem : ezért ide is írom, ami megmaradt:
a kép fő motívuma középen Medúza, a Mälaren tó királynője: jobb kezében a jogar, balban az országalma , szívéhez közel - a képen az ölében - a stockholmi városháza, a világ közepe, akinek New-York, Párizs, a másik oldalán az egzotikus kelet ajándékokkal kedveskednek.
A Wikipédián a kép címe: Stockholm Kelet és Nyugat hódolatában.
"Mälardrottningen, Stockholm hyllad av Österland och Västerland", magyarul: "Stockholm, a Mälaren királynője, Österland és Västerland hódolatában".
Ezután fel akartunk menni a városháza tornyába is, ahol külön kellett belépőt is fizetni és egy nagyon huzatos átjáróban kellett várakozni - nem engedtek
fel csoportokat, csak pontosan annyi embert, ahányan lejöttek. Amikor ott álldogáltunk, valahogy senki nem akart lejönni, vagy félórás intenzív szeles helyen való fázás után meguntam, és elráncigáltam Zsült egy ajándékvásárlást befejező körútra.
Fájó szívvel csomagoltuk össze a bőröndünket és hagytuk el a szobánkat.
A reptérre vezető buszban meleg volt és mert láttam pár gombot, gondoltam azok biztos a levegőt szabályozzák, sikerült is megnyomni a leszállni akarok gombot, de szerencsére a buszvezető bácsi nem állt meg. :)
Zsül meg is jegyezte, hogy biztosan hozzászokott már a turisták nyomkodásaihoz .... :)
A programot közösen dolgoztuk ki, megvolt, hogy ki mit szeretne megnézni és azokon akkurátusan végig is mentünk, mégis maradtak ki látnivalók.
Láttunk a szobánkból messziről egy hatalmas fehér globus-t, amiről az maradt meg, hogy sportcsarnok lesz, így oda el sem mentünk. Csak otthon tudtuk meg, hogy ott még ráadásul panorámalift is közlekedik a külső gömb részen. Nem láttuk a városháza tornyából a kilátást (amikor fáztam :)), és a Lovagsziget templom is csak már hazafele ugrott be, hogy a királyi üvegkoporsókat, a falba temetett ősöket azért csak meg kellett volna nézni.
Nincs mese. Stockholmba (legalább) még egyszer vissza kell menni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése