- kiszedettem az anyajegyem -

ahogy apu mondta: ha akkora kötést kapok a fejemre, mintha minimum karamboloztam volna, akkor mondjam azt a gyerekeknek, hogy ők is így fognak járni, mire hazamennek :)

ami a legjobb volt:
(mert a műtét sitty-sutty kész lett 10 perc alatt): tök véres maradt a szám széle - de persze ezt ott nem vettem észre, és az öreg nénik(!) szóltak a villamoson, hogy üljek már le... na meg mindenki előre engedett :)


kiegészítés: ma (2011.03.08.) kiszedték a varratokat, és a szövettanon egy 7x6 mmes anyajegy volt ....  - ezért átírtam a bejegyzés címét :)

- metrósztori -

A metrózásról valahogy mindenkinek az jut eszébe , hogy:

1) az emberektől nem érdemes kérdezni semmit, mert ha ott is vannak a célpont mellett, azt mondják, hogy nem tudják, hol van.
2) általában nagy a tömeg, a lökdösődés (főleg az idősek tolakodnak ... )
3) sehol egy emberi hang, senki nem szól a másikhoz, mindenki hallgat, mereven bámul maga elé - kivéve a részeg hontalanok, vagy a vehemens káromkodók ...
És mert ez a tömeg, nem jó, ha kilógsz belőle...

Így aztán nem szeretem, ha a tömegben nyugisan (szigorúan robotmódra mereven magam elé nézve) üldögélve valaki pont engem néz ki, és egyenesen hozzám indul, átverekedve magát a tömegen. Például azzal a kérdéssel, hogy merre lehet eljutni a Nemzeti Múzeumhoz.

Kicsit magamba is voltam szállva, kicsit mérgelődtem is, hogy miért megint engem szúrnak ki, és persze nem is ugrott be elsőre, hogy hol van :) Abban sem voltam biztos, hogy melyik metrón ülök, így aztán csak néztem nagyon nagy kérdő szemekkel (valamint enyhén bután) felfele, majd körbe, minekután a bundás néni megkérdezte angolul is :D

Szerencsémre megsajnált a tömeg :) (van azért segítőkészség a "robotokban" is ... ) Többen - egymás szavába vágva - elmondták a néninek, hogy hol szálljon le, és milyen lehetőségei vannak még.
Néni nagyon szépen megköszönte - megintcsak nekem, aki ugye egy szót sem szólt :)

Aztán leszálláskor angolul is ...
:D

- a fekete hattyú hídja (waterloo bridge?)-

"A nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá."

Mit tennél akkor, ha tökéletes akarsz lenni más kedvéért?
Mit tennél akkor, ha tökéletes akarsz lenni önmagadért?

Kicsit szomorú, ha a nőnek kell lemondani mindenről - jobb esetben egy pasi kedvéért.
Abban biztos nincs sok pláne, ha végigéli az életét mindenféle izgalom nélkül, és simán eléri minden célját.... ilyen témájú Oscar-gyanús filmek nem nagyon vannak. Biztos azért, mert unalmas, ha túl öntudatos egy nő ... vagy gyanús :)
Vagy igazuk van azoknak, akik szerint valóvilágot is csak az néz, aki "életszerűt" akar látni, arra kíváncsi, amit ő (a tömeg) tenne egy bizonyos helyzetben. És mert a legnagyobb nézettsége a valóvilágos műsoroknak van ....

Az azért jó, ha lehet látni olyasvalakit, aki mindent megtesz azért, amiben hisz. És miért ne lehetne abban hinni, hogy tökéletesek is lehetünk? Vagy abban, hogy akár háború van, akár éhezés vagy nyomor, lehet tökéletes életünk is úgy egy kastélyban születő/lakó pasival, hogy még csak az udvarnak sem lettünk bemutatva :)

Az is lehet viszont, hogy ha már megvan minden, utána már nem marad semmi.
Megvan az elismerés - még a leggyűlöltebb ellenségtől is -, megvan a tudat is, hogy megtettünk mindent, de ezek után? A jutalom az, hogy le"kishercegnő"znek (téged is, mint egy x-edik sorszámú balerinát) -> te leszel a nap ünnepeltje, de ezután? Megvárod, amíg téged is lecserélnek?

Vagy kiderül a titok, ami miatt életben tudtál maradni a háború alatt?

Sophie túlélt. Nathan nem hitt Sophie szerencséjében, bár kiverni sem tudta belőle.
Biztos VV Évinek hitt volna első szóra ...

- érdekességek 2. -

Azért biztos vannak akik tudtak róla:

de így olvasásra érdekesnek tűnnek az akár ma is megnézhetős város alatti bunkerek, két metrózás között-> irány a Szabadság tér.
Mennyire egyértelműnek tűnik így visszanézve, hogy miért is csak metrót ásnának a munkások, ha lehet másra is befogni őket "államérdekben".
http://www.femina.hu/utazas/titkos_bunkerek_magyarorszagon_senki_nem_tudott_roluk

ami még érdekesség: (amit 1x már írtam, azért bocs, de még azóta sem láttam)
-cipők a dunaparton;
- sziklakórház;

ami annyira nem itthon van:
-Ketrzyn
http://www.globotreks.com/destinations/wolfs-lair-hitlers-bunker-poland/
(mert Kehlsteinhausban már voltam - még ha a belső falakon lógó muzeális képek ki is maradtak)

***

Ahova viszont soha nem mennék el, mert nem akarok Nathan lenni (v.ö.: Sophie választása):

- Auschwitz
- Srebrenica
- Katyn

Na meg; ugyan ki az, aki elhiszi, hogy csak azok bűnhődtek(-nek), akik megérdemlik ? ...

- Sophie választása -

Érdekes ötlet:
persze Amerikában találkozik
1)
egy lengyel (NEM zsidó) nő- aki mellesleg megjárta a koncentrációs tábort, akinek az apját a nácik lőtték le, az apját, aki írt pár cikket a "fölösleges zsidóságról", a "népáttelepítésről", a "végelbánásról"... És aki megírta a "Válaszolhat -e a lengyel zsidókérdésre a nemzetszocializmus? " -t... Akit lehet szentté is avattak volna a nácik, ha nem lett volna lengyel ... vagy ha kicsit is műveltebb SSxxxführereket küldtek volna Varsóba ...

2)
egy zsidóságát büszkén vállaló zsidó férfi aki még a közelében sem volt koncentrációs tábornak, de mert megmentett egy 38 kilós nőt, ezért sokkal több konkrét (ütős) elképzelése van róla, mint azoknak akik ott voltak ....

3) ja! és mindez egy olyan ember száj.. tollából, akinek az apja még néger rabszolgát tartott.

Elhiszem, hogy mindenki mást és mást olvas ki egy könyvből, de inkább egy Stirlitz képet rakok ide mint egy Rudolf Hösst
(vagy egy nagymellű tisztafajú árja Emanuelle-t)

- a tavasz első pillanata -

A kép a vonatról,


a dalszöveg meg eszembe jutott :

Семнадцать мгновений весны
Az idő soha, soha meg nem áll
Az órák róják szüntelen az útjukat
A pillanat úgy illan, tovaszáll
Mint gyors folyón suhanó hab, épp annyi csak
Csak fut velünk az idő, mely irigy
És holt volt napokat örökre eltemet
De nyomukat majd tovább őrzi a szív
És újra kél a múlt, ha emlékét pergeted
Sorsodat, melyet elfed vad homály
A játszmát, hol szabály, csak az mer, ki nyer
Amelyben rád bukás vagy győzelem vár
- Az életed a tét - röpke perc dönti el
A pillanat