Tegnap néztem egy olyan tévéműsort, amiben megmutatták, hogy mit kell megtennie egy nőnek ahhoz, hogy elégedett legyen önmagával, és jobbá (!) tegye az életét:
- botox,
- heti arckezelés,
- heti fodrász,
- szemhéj és hasplasztika ....
Kicsit meg is döbbentem, hogy a szilikon meg miért maradt ki ....(?)
Rá is olvastam gyorsan kis Sofi Oksanent, ahonnan aztán mindenre fény derült: tökéletessé kell lenni bármi áron ....
Persze a sztori alapvetően biztosan nem az anorexiás, bulimiás lányról szól(na), csak valahogy ebből volt több.
Az ősök élete jobban tetszett. Megértem, hogy ma már ma van, és örülni kell, hogy nem "küldenek ki Szibériába", de nem hiszem, hogy az lehet egy életcél: örökké tetszeni a férfiaknak.
Minden nő fogyókúrázik, és mindenki pontosan tisztában van azzal, ha van rajta súlyfelesleg, nem kell őket emlékeztetni. De azt elvárni, hogy dolgozzon 8 órában (nehogymár a férj tartsa el a nejét ... ), gondozza a gyerekeit (nehogy már a férfinak is házimunkáznia kelljen), legyen mindig vacsora az asztalon a szegény dolgozó/nem dolgozó férjének, és oldja meg akárhogy azt is, hogy még véletlenül se menjen 50 kg fölé ....
Nem úgy lenne a tisztességes, ha már szül az ember lánya egy gyereket, akkor a szülési utáni korrekciót vállalja a gyerek apja? Vagy ha már lecseréli öregecske nőjét egy 18éves nagyobb mellűre, akkor legalább vesz a régi meguntnak egy lakást, ahol békésen bulimiázhat?
így legalább nem lenne minden második ember elvált :)
Na meg, hogy miért gondolom még mindig azt, hogy a fogyókúra (meg a divatos depresszió) is a lakásos nők luxusa ... :)
Na mind1. A többi - ami nem a jelenben élő, magával mit kezdeni nem tudó, anorexiás, bulimiás lányról szól - tetszett. Még akkor is, ha nem vagyok benne biztos, hogy nem egy továbbköltött verzió... Persze igazságmorzsákra építve ...
meg hogy Sztálin tehene tényleg kecske? .... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése