- újévi fogadalom: január -

- ez a gép jobban tetszett :) -

- tévézés, sorozatok, reklám és egyéb érdekességek -

Bambulom a tévét... Elkezdődött a NewYorki helyszínelők és amin már meg sem lepődöm: 2 mondat közben ugye reklám.
Aztán !

reklám után folytatódik a Profilozókkal .... (érdekes volt Chloé a francia kriminológus rögtön a nújorki Chrysler building után ... )

és meglepődünk, ha a lányok a villanypóznát is Eiffel toronynak nézik? http://ninegag.eu:81//wp-content/uploads/zseni-a-csaj.jpg

mondjuk Perac őrnagy jó persze - írtam is a port.hu-ra, hogy ő nem kelhetne életre mint a barátok közös Tamás atyja? - 2 hete még halott volt ugye ...

- Cooper -teszt -

http://www.futas.net/cikkek/futas/cooper-teszt-futas.php

úgy számolom, hogy vagy gyenge átlagos, vagy erősen gyengén futok :D

- bkv reklám -

 

"Felhívjuk utasaink figyelmét, hogy a mai napon 24 óráig az időjárásra való tekintettel a bkv vonalán az utazás ingyenes" 

(és kb. annyi ellenőrt láttam ma, mint hókotrót télen ... Zsül azt mondta, hogy az ellenőrök dolga volt a tájékoztatás :))

- kis tavasz a holnapi hóra ... -

uncsi már a sok hó.. meg jegeseső .... meg úgy általában a tél ...

- leesett a hó -

Pont mikor kezdtem belejönni az endomondos szabadban lévő levegőzésbe ....

de mert ma annyira sikerült felhergelni magam, hogy vagy 2 hétre előre ugyanezt a havas időt írja a köpönyeg, így elnéztem futópadot próbálni. 

Kb. negyed órát elszutykoltam azzal, hogy próbáltam megállni a lábamon :) - aztán visszanyomkodni a gombokat, mert a betanítós kislány úgy beprogramozta, hogy félpercenként emelkedett meg süllyedt a padló alattam :) 

Na de utána ! trappoltam, mint a lovak :) 

Ami fura volt még : 7,4-re állítottam be a futási sebességet, így a végére (1 óra 3 perc) -re 450 kalóriát sikerült elégetni .. ( a margitszigeten 39 perc alatt ment le 488 kal....) na és a vége :) Amikor lelassultam és leálltam, és leszálltam a padról, majdnem faltól falig támaszkodva tudtam csak megállni az imbolygó lábaimon, mert picit futott a lábam alatt a ... :) Na de nincs mese.. amíg nincs hómentesítés a Margiton .... 

(ki kell próbálni legközelebb ott is az endomondot, hogy mit tesz gps-el, vagy anélkül - ha egyhelyben ugrálok :) 

péntek :)

- házidolgozat még a '80as évekből :) -

Persze nem ezt kerestem, sőt amikor meg kellett volna, nem találtam sehol :)

Na de akkor idemásolom mit képzeltem magamról, mi lesz belőlem, amikor majd nagy leszek. Amikor még kislány voltam sokkal jobban ment a hagyományos megközelítés :D

És csak azért, hogy védjem magam- abban az időben (és azon a helyen :)) az volt a bevett szokás, hogy megírták helyettünk a házidolgozatokat.... elég sokat kellett sorban állnom érte és nem is tetszett. De ... :)

'Előttem 35 szál gyertya, lassan közeledik a mutató a 10-es számhoz. Pontosan 35 évvel ezelőtt születtem. Milyen furcsa érzés így visszagondolni erre. Vajon mit gondolhatott, milyen érzések rohanhatták meg anyukámat, amikor a kórházban megmutattak neki? Egy pici, sivalkodó kis gyerek, akiből lehet primadonna, tudós, vagy akár egy egyszerű háziasszony is.

A nagyratörő reményekből mit sikerült megvalósítanom? Nézzük csak: az óvódában mindenki szerette a jókedvű, szőke hajú, piros masnis kislányt. Az iskolában olyan lett mint a többi: sem rosszabb, sem kiemelkedően jobb. Ezek az évek lassan, csöndesen folydogáltak.

Még jól emlékszem az első munkanapra a MOFÁ-ban. Itt, mint vegyésztechnikus helyezkedtem el. A munka mellett jött a nagy ő és következett a szokvány történet: fehér ruha, fátyol, vörös rózsákból csokor, násznép, lakodalom. Utána a hétköznapok szürkesége következett, munka és munka. És ismétlődik az élet: újra szülőszoba, gyereksivalkodás, de ez a kisgyerek már az enyém. Az orvos boldogan mutatta fel 3,5 kilós, makkegészséges fiamat. A szürke napokat ezután napfény ragyogta be, mert ki tudja mi is lesz belőle: lehet tudós, nagy művész, de bármi lesz is, nekem a legszebb, a legokosabb, az "én" fiam. 

Most 15 éves és leginkább a biológia érdekli. Már kicsi korában is orvosost játszott, talán egyszer híres sebész, vagy az AIDS ellenszerének feltalálója lesz.

Most már sokkal több időt töltünk együtt a családdal. Rengeteget küszködtünk mire felépült az otthonunk. Éppen születésnapi ajándékként sikerült az utolsó, a negyedik szobát is bebútorozni. A rokonok, a barátok, szüleim mind mind segítettek ebben. A férjem a házban minden munkát elvégzett: csempézett, parkettázott. A fiúnk sokéves szűkösködés után végre saját szobába költözhetett. Robinak megengedtük, hogy saját ízlése szerint rendezze be szobáját. 

A konyhát pedig én vehettem birtokba. A ház körüli parkosítást férjem és fiam végzik. 

Majd a kutya és a macska mellé szeretnénk egy lovat is, mivel Robi nagyon szereti az állatokat.

Egy pillanat alatt az ember így ünnepkor végiggondolja az egész életét, reménykedik, hogy a gyermekében megvalósulnak az ő maga be nem teljesült álmai, reményei. De azt hiszem ez így is van jól. Hiszen ugyanígy álmodtak rólunk szüleink, nagyszüleink, dédszüleink.'

..... 5-öst kaptam rá :)

És hogy mi teljesült belőle? :D

 

- endomondo -

Az első alkalom, hogy végre megállás nélkül sikerült :) 

 

http://www.endomondo.com/workouts/116544134?country=hu&lang=en&measure=metric&o=course&fb_action_ids=518940601460915&fb_action_types=fitness.runs&fb_source=timeline_og&action_object_map={%22518940601460915%22%3A316753461774804}&action_type_map={%22518940601460915%22%3A%22fitness.runs%22}&action_ref_map=[]

- különös szilveszter -

 Házibuliban utoljára szerintem általános iskolában voltam :) ezért aztán pontosan tudtam, hogyan is illik megjelenni: képen látszik is a mamusz, amiben áttomboltam a szilveszteri bulit :) 

a többi kép meg ... 

ja!

az est csúcspontja a gumimaci volt (pálinkával jól beáztatva), ami miatt aztán kicsit morcosan néztek a házigazdák, mert a gyerekeiket is elhozták (9-10 évesek), akik ugye körüldongták azért .. 

:)