Ezzel a halastó vadászattal úgy elvagyok, hogy már más eszembe sem jut, hogy hova mehetnék még futni Himesen :). Na de tegnap bebizonyosodott, hogy vagy nincs már, vagy nem elérhető... 1xűen nem tudtam a közelébe kerülni... De persze gyanús, hogy nincs, mert az őzikék vidáman ugrándoztak a gazban és még nagy loccsanás sem hallatszott :)
(Ja! gyorsan megnyugtatok mindenkit! a nyuszi jól van és nagyon sokáig próbálta mutatni hogy fussak, de persze nem sikerült utolérnem :))
Az egész szombat valahogy a futásról szólt, mert persze Mohácson is kitaláltam, hogy csak le kellene mérni, hogy mekkora a park (kb 650m :)) és utána meg még kifutottam a virágoshoz is a pécsi útra, mert húgiék eredetileg oda tartottak. Zsül meg is írta, hogy akkor most jól kitaláltam, hogy Mohácsról futok Himesig a 40 fokban délben? :)
Himesen megmásztam egy vadászlest (végig szorítottam magamban, hogy a lépcsőfokok ne pont most találják ki, hogy na nem bírják tovább :)), próbáltam köhögéssel kicsit elriasztani az útról két nagyobbacska őzet (az egyik majdnem a nyakamig ért, és hirtelen el nem tudtam képzelni, hogy mit fogok csinálni, ha neadj' kitalálja, hogy akkor most jól nekem fut szemben :), és az autópálya melletti erdőben, a földes úton kitaláltam, hogy na akkor most felfutok a mároki elagázásig.
Na ez sem jött össze. Elsőnek majdnem elsüllyedtem egy sártócsában, ami jól eltakarva, teljesen láthatatlanul rejtőzött egy nagyobb fűcsomó alatt, aztán valami alagútszerűn bambultam el, amikor megállított egy elég magas (magasabb,mint én) vaskerítés.
Símán el tudtam képzelni, hogy akár áram is van benne, így inkább visszafordultam és teljesen abban maradtam, hogy ha az erdőben a fák között lett volna bátorságom még picit botorkálni, tuti pár perc és már kint is vagyok az elágazónál. Utána persze láttam a térképen, hogy azért volt még vissza akár 1 km is.... (jó, hogy nem botorkáltam bele az erdőbe :))
Na de legközelebb már tényleg másik irányban kezdem :) (csak ott nagyon nincs semmi árnyék ... meg szép viadukt sem ... )
Húgommal meg akkorákat beszélgettünk, hogy még aput is megleptük :) (1x már rá is kérdezett, hogy mióta is vagyunk ekkora barátnők? :D)
A titokra a nappaliban találtam rá egy régi naplómban: "- Nagyon tetszik a húgod, tudnál segíteni? - ez volt rá a válaszom: - Én nem. De próbáld meg a húgom, hátha ő tud." :)
Szóval húgom elmesélte a sok-sok régi pasit, akik mind - mind vele akartak járni, én meg elmeséltem, hogy merre is csatangoltam kislánykoromban reggeltől estig Himes környékén - bringával, gyalog, meg milyen jó kis hely volt az a halastó, meg mennyi béka brekegett benne és nem volt ennyi nyúl, őzike, róka, mint most, amikor pedig már halastó sincs, zaj is van a viadukton, meg feltételezett árammal töltött fémkerítések mindenfele ...
Húgom is akkora figyelemmel kísérte a beszámolóimat (amit teljesen megértettem, túl nagy volt a por :)), mint én az ő pasiügyeit :D, de tény, hogy elvoltunk :).
A nap végén határozottan sajnáltam, hogy vége lett :) (ilyenre is ritkán ragadtatom el magam azért :D).
De megmaradt a hangulat - ami Proustnál a Madeleine keksz, arra nekem Spiró hívta fel a figyelmem a Szakadék- kal, neki is estem azonnal ahogy a könyv közelébe értem :).
(talán még a Legenda film nyári része ilyen - a sok sok röpködő vattával, meg a picike házikóval az erdőben :)).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése