- 34. hét képekben -

Aug. 20 

- délután elugrottunk húgomék nyaralójába - lángost sütött :) - és olyan kilátásuk van a tetőről, hogy le sem akartam jönni onnan :)

este persze már nem tudtunk enni semmit és még jó is, hogy lett a tüzijáték - addig sem csak ültünk és sóhajtoztunk fokhagymásosokat :)

Persze a kilátás annyira tetszett, hogy leimádkozni sem nagyon lehetett a tetőről és másnap már kicsit éreztem is ... elég rendesen fújt az a fránya szél ... 

Aug. 21 -
Zsül kitalálta, hogy menjünk Tihanyolni.

 Az idő nagyon durván hideg volt, alig 22 fok, így kicsit nekiálltam nyöszörögni, hogy én inkább alszom, meg különbenis :)
Aztán jött a következő ötlet, hogy nézzük meg a halastót - amiről már vagy 5x mondtam, hogy nem létezik, hogy nem lehet körbejárni és ami mindig valahogy elmaradt... Persze Zsülnek volt igaza - megint - nem lehetett körbejárni, sőt... a töltés mellett akkora bokáig érő lábmosó volt, amit teljesen nem volt kedvünk megugrani, ráadásul egy bizonyos lejáró azért akadt az egész tó körül, ami persze jó szokás szerint le volt drótkerítésezve, duplalakatolva... (lehalászva)... 

Így maradt a Balatonolás.
Nagyon fújt a szél, jól ki is locsolta a vizet a partra, így felmentünk a zászlós kilátóba melegedni a napsütésben :) A pad nagyon tetszett - annyira ferdén állt, hogy ráfeküdni persze nem tudtam, de abszolút senkinek nem volt kedve kipróbálni, így aztán melegedhettem amíg csak meg nem untam :)

Este végre grilleltünk :) Már nagyon hiányzott :D És ami a lényeg! teljesen meggyógyultam tőle :). Így aztán jött:

 Aug. 22: nem volt több kifogás - mentünk Tihanyba. 

A terv az volt, hogy átkompolunk gyalogosan, aztán megmásszuk a hegyet, megnézzük az apátságot, a levendulás fagyizót (hátha van még kenyérfagyi az aug. 20-ai termésből :)), beülünk a totáljókilátásos cukrászdába és irány hazafele.

A hegy nemsemmi volt ... sosem szokom meg Zsül tempóját.... úgy persze neki könnyű, ha 1900m-es hegyeken gyakorol, amit max. 2 óra alatt kell megmászni ... :). Kicsit azért melegebb volt, így szerencsére nem futott nagyon előttem. Meglepett milyen gyorsan felértünk még így is :).

és!!!! és!!!!!
volt kenyérfagyi :) meglepődtem.... Zsül muskotályost kért és így cseréltünk inkább ... na jó bevallom, hogy a kenyérfagyinál nem arra gondoltam elsőnek, hogy az édes lesz ... Zsül nevetett is rajtam, hogy mégis miért arra számítottam, hogy hagymás zsíros kenyér íze lesz egy fagyinak?????
Na de a már jól bevált gorgonzolás gombócot azt már sikerült egyedül elnyalni :).
Lett is akkora kedvünk egyből, hogy meg sem álltunk az apátság után egészen a következő hegyig. Ahol kiderült, hogy van egy kálváriadomb is :). 

Itt kicsit végignéztük a vállalkozó szellemű emberkéket, akik majdhogynem lebontották a hegyet (kerestek valami elrejtett dolgot a kövek között), aztán ledöcögtünk a 14 stáció között.

Tihany lassan belefullad a levendulába  :)
http://velvet.hu/blogok/balaton/2014/06/25/tihany_tulporogte_a_levendulat/

Ezt - ahogy a linken látszik - nem én találtam ki, de teljesen át tudtam adni magam a hangulatnak, amikor Zsül kitalálta, hogy nézzünk már be egy kisboltba valami vásárfiáért :)
Aztán el is neveztem a vásárfiát Tihanyi Tihamérnak :) A kiülős cukrászdánkban szigorúan levendulás limonádét ittunk (650Ft volt egy pohár ... ) és levendulás, bodzás álomsütit ettünk, majd nekiduráltuk magunkat a hazafele útnak. 

A legjobb lefele az volt, hogy találtunk egy rövidebb utat az erdőn át és így a kompig végig a Balatonparton botorkáltunk visszafele :). 

Az utolsó napunkon végig pont akkor zúdított rá az eső, amikor épp nekiindultunk volna a búcsúsétánknak... de lehet így jobb volt azért eljönni, mint úgy, hogy még mindig nagyon süt és vizitornáznak a Balatonban az emberek ...