- vizit Szekszárd -

Na ez volt az a buli, amiről azt hittem, hogy kapásból elvérzek :D 

A versenykiírás szerint a menete: a "már jól ismert" dugóka, amit különböző pontokon érvényesíteni kell és ha az általad vállalt összes ponton "bedugtad", akkor kapsz oklevelet, hogy elvégezted az idegenvezetői gyorstalpaló tanfolyamot :)

A rajtban megkaptuk a térképet (utcanevek nemigazán voltak rajta - vagyis csak pár darab és igen pici betűvel :)).
http://fut.as/versenyeink/visit-szekszard-on-foot-by-bike/terkep/

Elég durván messzi pontokat jelöltek be a kis körön is- itt 6 pont volt, a nagy körön 13, a bringásoknak meg még +2 pont, ami aztán tényleg a város két legszélén volt. Első ránézésre el is szédültem ... 

Persze sikerült azért addig rinyálni, hogy lett 2 segítő is :) Zsül rábeszélte haverját, hogy kísérjen el az egyik legmesszebb pontig (Kápolna tér), ő meg ott várt a másik legmagasabb pontnál (Cenci néni keresztje). 

Érdekes, de nagyon élveztem :) a Kápolna tér előtt még elvitt a tömeg a Mézeskalács házba, aztán amikor felértem annyira belelkesedtem, hogy már alig vártam, hogy menjünk tovább :). Akkor döbbentem csak meg picit, amikor a szembejövők kérdezték, hogy be is kellett futni a kápolnába? Na ott leesett, hogy kápolnát nem is láttam ... :). Aztán jött Cenci néni keresztje. Volt egy akkora hegy, hogy amikor beindultak utánam a futók bevallottam nekik, hogy  nem tudom ám merre megyek :) Viszont a Szüret utcába azért sikerült befutni (oda pont nem kellett volna) és mikor telefonon hívtak, h na mi van már hol vagyok, kifakadtam, hogy fogalmam sincs mennyire vagyok a kereszttől, és teljesen elámultam, amikor a szemben futó lány odakiáltotta nekem, hogy: "csak egyenesen, nincs már messze" :)

Ráadásul megláttam Zsült :) Ő talált egy olyan jó kis lépcsős lejárót, amivel sztem min. 1 km-et és min. fél órát spóroltam :). Itt már megvolt 3 pontom, az utolsó meg a célban volt, így az alsó 2 pont már tényleg nem volt annyira kihívás (múzeum, Energia park). Bár azért az Energia parkot egyedül szerintem azért nem ennyire könnyen találtam volna meg :).

A célegyenesben megint ott volt Zsül, a haverjától megkaptam, hogy na húzzak már bele :D, és jött a cél! 

Bemondták a nevem, és hogy Budapest. Öcsinek kicsit kikerekedett a szeme és rákérdezett, hogy kik segítettek? :D 

Nem mertem bevallani :D motyogtam valamit arról, hogy mentem a szekszárdiak után (amit símán nem hittek el :D), de megkaptam az érmet, és innentől vigyorogtam csak igazán :)

A verseny után megnéztük a borkutat (teljesen olyan volt, mint egy szökőkút csak ebből piros bor folyt :)), aztán végignéztük a kiállításokat és amikor már nagyon sötét lett hazadöcögtünk. 

Ez a verseny nagyon tetszett. 

Ha megterveztük volna tutti nem jött volna ilyen jól ki :)

Köszönöm Attila és Zsül! :)








"Szinte minden versenyen legfeljebb néhány versenyző reménykedhet komolyan abban, hogy első lehet. A többi versenyző valójában nem azért fut, hogy nyerjen. Hanem azért, mert verseny van. Verseny van a futók számára és mivel én futó vagyok ott a helyem. Futok a legjobb tudásom szerint, mintha akár győzhetnék is, de valahol a lelkem mélyén nem veszem igazán komolyan ezt az álmot, bele is rokkannék. Minden versenyen valakinek utolsónak is kell lennie - de még a legutolsó is elmondhatja magáról, hogy ott volt a pályán. Továbbra is futónak tekintheti magát. A verseny igazi vesztesei azok, akik ki sem jutottak a pályára."

Mérő László pszichológus és matematikus.