2014. november 28., péntek

- pulzuspánt -

Na a mai nap igazi futkosósra sikeredett... de sikerült belepasszírozni 45 perc futópadot. :)
Amekkora nagy lelkesedéssel mentem oda, 10 perc után minden energiám elfogyott :(. Nem jó a 2 hét kihagyás :(. 

A kilátás irtószép volt - a tetőről grandtotálban néztem, ahogy jön a 4-6os a körúton, - és már épp kezdtem azon bambulni, hogy abbahagyom mégis, amikor pikk-pakk leállt a futópad. Kirajzolt a kijelzőn egy nagy vörös keretes szövegdobozt (mint a nod32 vírusriasztása :D) , amiben benne volt, hogy na 170-es a pulzusom, és akkor most itt a vége a futásnak :D 
A futópad beállítás elején még teljesen az eszemben volt, hogy miért nem írja ki a pulzust, ha már van rajtam mellkaspánt, de persze símán megfeledkeztem róla. A pad persze nem hagyta magát :D még akkor sem, amikor a mellkaspánt már csak 25-öt írt ki :D 
Biztos azt hitte szegény újraélesztettek :D

Azért kár, mert most jól kiderült, hogy vennem kell egy új pulzuspántot .... pont karácsonykor, amikor amúgy is annyi mindent kell venni az embernek ... 
grrrr :)

2014. november 24., hétfő

- vers mindenkinek -

Köszönöm...

Furcsa világ ez…
én már fölülről nézzem?
Emberek báván vonulnak –
teli tárcával, üres szívvel
lelketlen krözusok; nincstelen-
koldusszegényen.

Itt hagynám ugyan néha, maradni
ugyan minek? Lábtörlőül
néhány rongy-kis senkinek?
Mennék, de valami itt maraszt:
néhány tiszta lelkű ember,
s hogy remélve várok tavaszt.
Tavaszt: a lelkek új tavaszát
mikor a nyomorultat az,
ki duskodik, nem lépi át,

Lehajolni a nyomorulthoz
néha minden, bár szinte semmi
Teljesített kötelesség: embernek lenni!
Vers volna ez… vagy csak
valamiféle köszönöm?
Boldogság, ha véletlen néha
EMBERBE ütközöm...


innen: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/szivszorito-verssel-mondott-koszonetet-egy-hajlektalan/

2014. november 16., vasárnap

- 11. Balaton maraton és félmaraton -

Az utolsó előtti legutolsó pillanatban gondoltam meg magam és neveztem.
 Nem tudtam mostanában egy igazán jót futni - a tempóm is romlott elég durván, de azért egy szezonzáró bulit nem szívesen hagyunk ki, főleg ha le is visznek is szép autóval :)
Nagyon izgultam :)
 Azt mondták a nevező kislányok, hogy lesz olyan, hogy esemény ajándéktárgya, de persze nem tudják mi az. Arra gondoltam elsőnek, hogy ha nem érem, akkor végül is itt az idő kipróbálni a félmaratont egyben lefutni, hisz veszíteni valóm sincs.Már épp lealkudtam a kislányokkal, hogy ha akkor 3 óra körül futom a félmaratont, akkor ugye még nem zárnak ki? Elég sokat nevettek rajtam, de azt mondák oké. 
Azért a mostani kevés/pocsék futásaimnak köszönhető nagy bizonytalankodásom közepette azért gtalkon addig zaklattam Zsült, amíg csak megbeszéltük, hogy marad a félmaraton 2 részletben: 14 km délelőtt és még 7 km ugyanaznap délután. 
Aztán ahogy leadtam a nevezésem, kiderült, hogy érem az ajándéktárgy...... Annyira örültem, hogy nem reckíroztam mégsem, hogy ez az örömködés egészen szombat reggelig ki is tartott. 
Aztán megint beijedtem. 
Jó is, hogy nem nagyon korán értünk oda, aztán vagy 1 órát kellett sorba állni a női WC-nél, így épphogy kirohantam már álltam is be a rajtterületre. 
Éééééés jött a kérdés: 'Hányadik Balaton maraton ez???? 11... 10.... 8... .7... 6... 5... 4.... 3.... 2.... 1... 
benyomtam az endót és vártunk.... mert persze nem indult az eleje ... 
mellettem már morogtak a kisöcsik, hogy 'mi lesz már ?????' de aztán sikerült elindulni.

Az első 10 km-ig annyira vígan voltam, hogy még pont azon filóztam, hogy lehet mégis le kellett volna futni egyben és legalább le lett volna tudva. 
Aztán 12 km után látványosan  lecsökkent a nagy örömködős futás tempóm :). Azért beértem a célba, de éreztem, hogy az utolsó 2 km kellett a kutyának sem :)
Utána indultunk az élményfürdőbe!. Annyira fáztam, hogy alig vártam, hogy minél melegebb helyen legyek. Elsőnek bele is ültem a legmelegebb medencébe röpke 1 órára, aztán már igen kevés idő maradt szaunázni is, de azért oda is benéztem :)
Utána kis banánevés, meg 2 kocka kávéscsoki - amitől kicsit megfájdult a hasam így megint sorbanállás következett, majd futás a rajthoz.
A mikulásruhás szpíker hangulatjavítónak bekiabálta, hogy na ki akar utolsó lenni????? Addig kiabáltam, hogy én!!! én !!!! én !!!, amíg Peti hátra nem fordult homlokráncolva, hogy na ne.....  
Ez a délutáni futás mindenkiből azt hozta ki, hogy hajrá, minél előbb legyünk túl rajta. Bemondták azt is, hogy elég erős sötétedés következik (a rajt 16 órakor volt) és akik nem érnek be sötétedés előtt, azokat elviszik a raptorok!!!
A 4.km-nél mondtam Zsülnek, hogy azt hiszem túl gyorsan futok (magamhoz képest) és hogy le kéne lassítani, ami nem kevés derültséget okozott a szurkolók között. 


Aztán a futó fiúk megszavaztak a legszebb szoknyában futóknak és mondták, hogy akkor várnak a versenyközpontban ahol megkapom a nyereményem. Bedurcáskodtam, mint az agresszív kismalac és mondtam, hogy nem megyek. Mert nem kell még 2 kör ajándékba. :)

5 km-nél tényleg elkezdett szürkülni, onnantól úgy nagyjából éreztem, hogy jó helyen lehetek, mert látni aztán semmit nem láttam :)
Ráadásul a visszaúton is hol volt lámpa, hol nem volt..... 
Na de a végére rástartoltam és beugrottam :) Utána még kicsit futottam lefele az éremsátorig és kicsit akadékoskodtam a lányokkal, hogy nekem nem maratonos érem kell, hanem félmaratonos, de azt mondták ez jár és kész. 
:)


Jó kis buli volt.
Ma meg esik az eső ... 
Azért remélem ma Peti nem ázik nagyon el ... (ő ma még 1 félmaratont fut, ha már 2 napos a buli :))

Eredmény itt:
a 2:18 nem rossz ... 
csak le kell futni egyben 1x.... :)

2014. november 9., vasárnap

- napos november -

Sütött a nap már reggel óta, így leugrottam megnézni a nagyon öreg fát, amiről olvastam tegnap, hogy igazi túlélőként még az 1838-as nagy jeges árvizet is átvészelte:

Kicsit várni kellett, hogy letudjam lefényképezni úgy, hogy ne csüggjenek fürtben rajta a román, jugó, német és egyéb gyerekek, kutyák, stb.-k.....

Ez az egyetlen gond azzal, ha túl jó az idő... olyankor aztán hiába akarsz a futószőnyegen futni ... azon is kutyák, gyerekek, bringások, sétálók, fényképezkedők szédelegnek és irtó nagy a tömeg :(


Mondjuk jövő hétvégére még lehetne kb. ugyanilyen napos  :) 

2014. november 1., szombat

- november 1-

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd 

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.