- az első félmaratonom -

Ott kezdődött, hogy valami ritka durva legmelegebb napra virradtunk ... 

Már szombaton is tűzött erősen, a ráhangolós 20 percet is 8 perc/km felett tudtam lefutni, ráadásul akkor még az Árpád hídon kellemes szél volt.... (legalábbis a pólómat nyakig fel tudta fújni  :)).

Nem voltam túl nyugodt az esti tésztapartinkon sem (pedig a tésztából 2x is ettem), aztán reggel már képes voltam fél 7 -kor felkelni. 

Egész jó időben mentünk kifele - néha a szelet is éreztük a villamosig, aztán  a Városligetben már azért a napon érződött a "katlan". 

Mentünk kört, aztán sorban állás a nők mögött és beállás a rajtba. 

Annyira durván tűzött a Dózsa György úton a nap, hogy a második km-nél már erősen kétségbe estem :). Mindig néztem az órát és a hőmérsékletet, hát ... a napon volt 42 fok is :) 

Ami tényleg jó volt:

- hogy elkísért Zsül :)

- hogy mindig jó helyen, jó időben bukkant fel, és mindig volt nála hűtött víz is :)

- hogy tényleg voltak zuhanyok, vályúk, viz, iso,banán szőlőcukor, spriccelős emberek 

na és persze az, hogy a végén meglett az érem :).

Amitől nagyon beijedtem, az a 7. km-en volt, hogy na még 2 ugyanilyen kör van vissza és már nagyon melegem van. 
A másik izgis pillanat az volt, amikor megelőzött egy motor, sárga villogókkal, és a sofőr visszafordult és nézett. Azt hittem ő a zárómotor (mert a busz az túl meleg ebben a hőségben :)) és ... ahogy Zsül mondta, elfehéredtem..... :D

Ahogy Zsülnek az elején mondtam, az első kör biztos menni fog, a második már nyögvenyelősen, de hogy mi lesz a harmadikon????? Na azt el nem tudtam képzelni.

Így lett az, hogy valahogy átverekedtem magam az első két körön, a harmadikon meg voltak belesétálások .... ahogy utána olvastam többeknél is jött a fal. Az első helyezett fiú meg még el is ájult .....
 

Nekem utána jött a harmadik ijedelem: láttam a mentőautót és benne egy pácienst, aki körül csak úgy sürögtek - forogtak, és mondták, hogy: na, sikerült észhez téríteni? 

De szerencsére innen már tényleg nem volt messze a vége - előtte még kihúzkodták előttem a műanyag elterelő szalagot, aminél nagyon tiltakoztam, hogy én nem vagyok az első, hogy tépkedjem és még be sem futottam, de mondták, hogy azért csak tartsak jobbra, mert itt most lezárják az utat :)))

A célban bemondták a nevem - megkaptam az érmem és már jött is Zsül, hogy akkor markoljuk fel a befutócsomagot, meg a sört és elbotorkáltunk hazafele.

Itthon lepihentünk pár órácskát és utána láttuk, hogy a nap is eltűnt.... csak addig erőltette a vakítást, amíg futottunk :)