- oroszlán -

Már értem miért utáltam egész életemben az állatkertet ..

- Igor Morski -

Ezt a nevet meg kell jegyezni :)

Teljesen véletlenül találtam rá ezzel a képpel:

Annyira jól rajta van a modern családmodell, hogy akár még címet sem kell adni neki :D

- Vivicitta 2016 -

A félmaraton mániás érem miatt túl kellett esni a tavaszi versenyen is, így már elég korán beneveztem a Vivicittára.

Peti már annyira régóta mondta, hogy ide el kell jönni és tavaly sikerült is egészen 10 km-t lefutni :). Igaz akkor érmet nem kaptam, a ruhatárosokon is felizgattam magam rendesen. Elég hamar le is léptem.
Aztán nyáron, amikor sikerült életem első félmaratonja 40 fokban, a betonon, aztán az őszi, aztán a siófoki is, kicsit már nem értettem, hogy tavasszal miért csak a 10 km-re voltam képes :).

Na de tegnap lefutottam.

Zsül is jött a versenyre, így végképp muszáj volt végigmenni rajta :D 

9 órakor indult a mezőny, le  is sétáltunk 8 óra körül, hogy a tömegben legalább leérjünk. Jó sokan voltunk, de Petiéket simán ki tudtuk szúrni a tömegből :).
Peti mondta is, hogy az ezután következő Borvidék versenyen a 28 km-es az egyetlen értelmes táv, amin kicsit nevettem, mert hol vagyok én még attól :). Utána Zsolt is, hogy 1x majd csak úgy nekiáll esni az eső a Borvidékes versenyen, hogy valahol biztosan beleragadunk egy szurdikba, és akkor abból majd hogy jövünk ki :). 

Gyorsan múlt az idő - be kellett állni a rajtba. Szakaszos indítás volt,nekem a 4-es zónából csak 15 perc múlva sikerült átlépni a rajtot. 

Az elejére megint nagyon figyeltem, hogy el ne rohanjam a sok gyors lábúval, próbáltam nézelődni, de persze figyelni is kellett, hogy rám se ugráljanak meg én se fussak rá senkire a nagy izgalomban.
Voltak érdekes emberek, akik már a második km-nél nekiálltak sétálni. 

Sikerült mindig úgy helyezkedni, hogy mögöttem a hangulat nagyon jó volt :) - eleinte állandóan mondták, hogy húúúú de jó lenne már a Lánchídon lenni, de jó lenne már a rakparton, meg stb. aztán amikor előrébb jutottunk már csak a Davaj, davaj hallatszott - utolérték őket a Rebel Running pólós külföldiek. 

A Lánchídon átfutni tökéletes volt, még úgy is, hogy felfele kellett futni az elején :) - mindig azt hittem a hidak tök síkak, pedig ... :)

 Aztán jött egy kör a Várkert palotánál, ahol annyira jól elbambultam a Várkert óriásain (pedig megint domb jött felfelé) , hogy csak a hátam mögött lévő lányok hangos röhögésénél kapcsoltam, hogy egy rendőr erősen mutogat felfele egy sebesség kijelzőre - 9 km/h-val futottunk :).

A rakpartra vezető jobbkanyarban meg egy pap kiabálta, hogy hajrá szép lányok ! amin megint jól felderültünk

http://www.futanet.hu/galery/2700/ppic_01_felmaraton_0008.jpg



és! jött az alagút! - hát az csúcs volt :D 

Persze mentem már át alatta, de sosem gyalog, futva meg pláne nem :). 

Mindenki hirtelen visszaváltozott gyerekké - valaki az elején észrevette, hogy az alagút visszhangzik, így aztán akkora ordibálás, sikongatás lett végig, amíg futottunk benne, hogy mire kiértünk sem jött vissza a hallásom :)

A rakparton frissítés volt (innentől valahogy minden frissítésnél megálltam), majd irány a budai oldalon lefele. Erzsébet híd, Gellért tér. Közben is volt frissítés, de kezdtem kicsit lassulni és minden frissítés után csak a vízre tudtam gondolni, hogy mikor lesz már megint. 

Az egyik szurkoló gyerek már egészen közel a Lágymányosi hídhoz,  lekiabált, hogy már csak alig 300 méter és frissítés lesz, de nem lett... elég rendesen elszomorodtam és ezután inkább nem figyeltem egyáltalán a szurkolókra. 

Melegem volt az egy szál pólómban és a térdgatyámban (megfordult a fejemben, hogy kisgatyában kellene futni, de annyira hófehérnek látszott benne a lábam, hogy nem akartam kiégetni szegény turisták retináját :)). Párszor megfordult a fejemben a napos rakparton, hogy legközelebb lehet nem fog érdekelni :)

13 km-nél nagyon fáradtnak éreztem magam és megijedtem. Valahogy a szép ződ hídon való átfutás sem annyira dobott fel (pedig ezért is neveztem be...)

A futófotós képet most találtam :) Tényleg látszik ahogy támad a hullafáradtság :) 

A Fővám téri kockaköveken teljesen egyedül sikerült annyira megbotlanom, hogy nekilendült a pulzusom vagy 200-ra :D szerencsére nem estem el, de azon a kb. fél km-es részen egyáltalán nem sikerült normálisan futni.... 

Aztán jött megint a rakpart és a baloldalon, jobboldalon elájuló, habzó szájú futók látványa :(.
 Néztem az órát, hogy már 1:30 perce futottam, és ahogy számoltam, tudtam, hogy nem fogok beérni 2 óra alatt és először persze kicsit letörtem. Zsül annyira mondta, hogy 2 óra alatt érjek be és a Lánchíd alatt a 10 km-es ellenőrző ponton láttam, hogy az megvolt 1 óra alatt. 

Na de felbukkant Zsül :). Sokkal gyorsabban futott, mint én - itt is kicsit úgy éreztem, hogy leállok, bár azt is tudtam, hogy akkor nem biztos, hogy újra elkezdek futni, bármennyire is csak 2 km van vissza :)

Zsül is adott vizet, utána frissítés is volt, valahogy sikerült felbotorkálni a Margithídra.
 Jött az utolsó 1 km, igen, az amikor már azt hiszed, hogy nem létezik, hogy tudsz még többet futni. 

Mentő is járt a célban - próbáltunk ráadásul még nem útban lenni sem (Zsül látta, hogy sok futóban már az volt, hogy inkább kikerüli a mentőt, de most már nem áll le) , és 21 km után még mindig annyira messzinek látszott a célkapu, hogy még a hátam mögött lévő fiúk dohogását is végighallgattam, ahogy mondták, hogy már bőven elmúlt 2 óra és kicsit nem is érdekli őket az idő csak legyenek már túl az egészen :)

Aztán beértem :). 

Megkaptam az érmet és kérdeztem mindenkitől hol van a félmaraton mániás érem, de persze senki nem tudott semmit. Sem az éremosztó gyerek, sem a befutócsomagosok.

Aztán megláttam egy pasit ilyen éremmel a nyakában és leszólítottam :). A kezével mutatta az irányt, és mondta, h erősen nézzem, ha már nagyjából túl vagyok az embertömegen, mert ki lesz írva :)

Nanáhogy elhoztam a félmaraton mániás érmet is:)

A hazafele úton jött a BSI gratuláló sms: 2:13:11.

Ugyan a tavalyi Balaton maraton 2:12 volt, de azt hiszem nem bánkódom. Magamhoz és ahhoz képest, hogy hogy éreztem magam a 13. km-től - ez teljesen jó idő volt.

- Stirlitz -

Kislánykoromban nagyon néztem a sorozatot :)

Kicsit gyanús volt, hogy mindenki tisztafajú árja és északi típus, lehet az fekete hajú, kövér, vagy éppen nem oroszul beszélő is, meg persze minden levél cirill betűkkel van írva, még ha az Bormann-nak is megy.. de azért jó volt izgulni Stirlitzért :)

Emlékszem még Szásának is írtam róla, hogy milyen erősen néztem kislánykoromban - és vissza is írta, hogy lett is sok vicc belőle :)

Az egyik kedvencem:

"- Elégett néhány titkos iratunk - panaszkodott Bormann.

- Hazaszólhatok, biztos van az otthoniaknál másolat - nyugtatta Stirlitz.

Stirlitz ezúttal talán tényleg gyanúba keverte magát..."

:)

2.

"Stirlitz es Müller gőzfürdőbe mennek. Vetkőzés közben Müller észrevette Stirlitz nagy vörös csillagokkal ékesített alsónadrágját. 

- Nahát Stirlitz, hol vette azt a gatyát? -kérdezte Müller. 

- A Gorkij fasorban - mondta Stirlitz. 

"Vajon nem fecsegtem túl sokat?" - tette hozzá gondolatban."

3.

Stirlitz benyit Müller irodájába. Egyenest odaáll Müller elé, és azt mondja neki:

"Obergruppenführer, nem állna be a Szovjet hírszerzéshez? Jó a fizetés!" 

Müller megdöbbenve mered Stirlitzre, aki folytatja:

"Bocsánat, nincs egy aszpirinje?"

Stirlitz tudta, hogy az emberek csak a beszélgetések végére emlékeznek.

:D

4.

"16:35 perc: Stirlitz kilépett a Gestapo épületéből. "Daszvidanyja" vetette oda lazán az őrnek.

Stirlitz rögtön tudta, hogy hibázott."

5.

A háború vége. A Reichstagban mindenki magába roskadt. Hitler kétségbeesetten bolyong az épületben, de rá se hederít senki. Belép Stirlitz dolgozószobájába. Stirlitz felugrik:

- Heil, Hitler!

Hitler fáradtan:

- Legalább te ne szórakozz velem, Makszimics!

:)

- gyerekszáj -

Ma egy 4-5 éve ismert hármasikrek Jázminja ezt mondta nekem:

- Figyúz! Pakold össze a ruháid egy bőröndbe, mert megy apa Prágába és te is mehetsz vele, ha akarsz. 

Hát első döbbenetemben csak annyit tudtam mormogni magam elé, hogy : hmmmm... Prága... 

Az anyuka arcát meg csak elképzelni lehet, leírni nem tudom  :)

- Oslóba 1x el kell menni -

http://www.origo.hu/utazas/europa/20160401-osloi-tura-jo-nesbo-harry-hole-sorozatanak-helyszinein.html

- Szálkán -

Annyira jó idő volt és annyira nagyon tó-t akartam nézni, hogy addig mentem Zsül agyára, amíg:

- Esőmanó futás -

Múlt héten olyan jó volt az esőmanó kocka, olyan jó érzéssel töltött el, hogy jó dolgot tettem,  hogy akkor már lejöttem ezen a héten futni is. 1 és 5 km-es táv volt, a hangulat annyira jó szokott lenni, hogy nem akartam kihagyni semmiképpen.

A rajt 15:00-kor az 1 km-esekkel kezdődött, aztán bemondták, hogy lehet bemelegíteni úgy is az 5 km-eseknek, hogy mennek az 1 km-esekkel is, így mentem és így lett összesen 5km-em :). 

Zsült teljesen megleptem, hogy 26 perc alatt beértem, de persze nekem is nagyon gyanús volt, hogy a nagy kör biztosan nem volt 5 km.

Az első szurdik után a kilátót már nem tudtam végigfutni de mindent megtettem ami csak tőlem telt :). A Béla téren már várt Zsül és innen már csak az éremátvétel volt vissza. 

Aztán indultam Zsülért és mit látok? Nőczivel van.... és nem is akart nagyon észrevenni, aztán mikor megálltam mellette megkérdezte, hogy:

- Ugye ismered Évikét? :)

A Levendula fagyizó ingyenes kóstolós sorába nem akaródzott beállni így mentünk a Mézesmadzag cukrászdába. Ott aztán szelfiztünk is párat, majd remek hangulatban megszavaztuk, hogy hegynek fel fogunk hazafele menni.

Jó kis nap volt. :)

- húsvét -

Tetszenek ezek a hosszú hétvégék, amikor azt lehet tenni ami csak az eszünkbe jut és még menni is lehet mindenfele  :)

Hétvégén voltunk apuzni - vittünk Esőmanó kockát (ami igazán emberes méretű csokikocka volt, ráadásul a tetején vastag kék fondant-al :)), utána lett is olyan jó kedvem, hogy még a jótékonykodási futásra is beneveztem :)

Zsül ráadásul pisztrángot sütött, amiből úgy degeszre sikerült enni magam, hogy még a hétvégi futás is csak nagyon lassan ment. :)