Régóta nézegettem már ezt a csodaszép érmet a Facebookon, csak amiatt nem jutott eszembe nevezni rá, mert utána hétre már beneveztem a BSI futásra (félmaratonmánia).
Valahogy Zsül szóvátette, hogy meg kellene nézni a Balatont és vakmerészen befizettem :).
A terv: csütörtökön indulunk már Balatonolni, pénteken átvesszük a csomagot és szombat futás.
Minden közbejött, ami csak jöhetett és észrevettem, hogy Budaörsön is át lehet venni a rajtcsomagot, így maradt a péntek a leindulásra.
A rajtcsomag átvétel annyira belelkesített, hogy már 11:45-re ott voltam: az átvétel 12 órától volt :). A szervező nem hajtott el, sőt! megkaptam az érmet is előre, mert időre beért a befizetésem :) - na ettől teljesen feldobódtam :). Meg is beszéltük Zsüllel, hogy akkor nem bontom ki, hanem majd a befutás után ő teszi a nyakamba :).
Csütörtökön még munka volt, pénteken indultunk. Későn sikerült mindent elintézni, így a tésztaparti pizzázás lett a Manna Miában, ahol Zsül olyan jól megtalálta a hangot "Manuel"-el, hogy 9 után sem raktak ki minket, de értettünk azért a szóból, hogy nincs még főszezon és inkább becsomagoltattuk a fél pizzánkat és leindultunk megnézni a Balatont közelről is az esti fényben. (Addig csak távolról néztünk rá gyakrabban, hogy megvan e még).
Jó későn sikerült beájulni és reggel már irtó korán (9 óra ) felkeltem és nekiláttam a zsezsegésnek :).
A tervkovácsolás végeredménye az lett, hogy fél 2 körül elindulunk, Szántódon parkolunk, átkompolunk, futunk 1 kört, Zsül érmet akaszt a nyakamba és jövünk vissza.
Nagyon fel voltam lelkesedve és még a kitartó dörgések, villámlások sem tudtak lehangolni, bár Zsül felvetésén, hogy ha már itt az érem a kezében, akkor talán neki sem kellene indulni - el tudtam gondolkodni kicsit.......
Ahogy Szántódra értünk, rögtön megvettük a jegyeket és már jött is a komp: szerencsére nem kellett várni 40 percet. A rövid kis úton végig villámlott a túlsó parton, inkább nem is néztem arra fele.
Leszálltunk és megkerestük a versenyközpontot. Ekkor már volt fél 2 így beálltam a sorba a lányok mögé.
Az indítás szakaszos volt, csak akkor még sokan a helyszíni nevezők közül visszavoltak, csúsztunk a 15 órával :(.
Ráadásul a rajtban amúgy is alig volt hely, de az 5 km-esek biztos ami biztos beálltak jobbra balra... így lett igazi heringhangulat...
Nagyon meleg is volt, néztem, hogy az előttem álló összes neonzöld pólós pasi pólóján csak úgy hemzsegtek a fekete bogarak.
Kb. 15:25 körül elindulhattam én is. Erősen néztem a jobb oldalt és sikerült is elfutni Zsül mellett :)
Emlékeztem rá, hogy 3 km körül lesz az első frissítés - így gondoltam addig hátradőlök és lesz ami lesz.
Egy idő után a hátam mögött összegyűltek a beszélgetős fiúk, akik nekiálltak mondani, hogy hatalmas zuhi lesz és inkább elfutnak Füredig és hazamennek :)
Végig néztem az eget, hogy ugyan hol lesz itt zuhi, amikor a következő kanyarnál..... hát földig érő esőfelhők bukkantak ki a fák közül... Gondoltam, hogy sebaj, kicsit esik, aztán majdcsak eláll.
Aztán nem állt.
Mögöttem a fiúk már megszavazták, hogy beállnak valami fa alá és inkább várnak - akkor már úgy gondoltam, hogy beállok melléjük én is.
Aztán jött szemben egy kislány agyonázva és sírva és visszaindult a rajtba... Alig futottunk 2 km-t.
3 km-nél frissítés volt - nem nagyon állt meg senki. :)
Mögöttem megint rákezdtek, hogy milyen vacak érzés cuppogó cipőben futni, akkor még teljesen büszke voltam magamra, hogy az esőcipőmet vettem fel, aztán szépen lassan rádöbbentem, hogy az én cipőm is cuppog.
Ami miatt utána teljesen mély apátiába kerültem: a kezemben lévő papírzsebkendő a temérdek víztől szabályosan szétmállott, a kis csuklózsebemben az aprópénzek nekiálltak csörögni... (ami azt jelentette, hogy amibe az aprópénzeket csomagoltam papírzsebkendők is szétáztak... )
Próbáltam kérdezni az egyik lányt, hogy van -e esetleg száraz zsebkendője, de ahogy nézett rám, rájöttem, hogy ez egy nagyon nem jó kérdés volt ebben a folyamatosan tartó esőben :)
Aztán magam is meglepve sikerült kifutni a dombot, amin sétálni akartam. Ettike azért megelőzött és annyira feldobta a hangulatom, hogy már csak a turistabusz tudta azt letörni a hegytetőn, ahol a sofőr nem tudta pontosan hogy előre vagy hátra tolasson és addig álltam a mezőnnyel a futóverseny kellős közepén.. a buszból kivigyorgó fényképezős turistákra nem tudtam igazán őszintén mosolyogni... sőt...
Aztán amikor már azt hittem jobban nem folyhat az orrom, rámkiabált Zsül :) akkorra már annyira úgy éreztem magam, mint min. egy könnygázbomba támadás után, úgyhogy intettem és épphogy nem futottam tovább :)
Aztán kapcsoltam, hogy legalább zsebkendőt kérek Zsültől, aztán mentem tovább. Lefele a dombon már épp kezdtem elengedni magam, és amikor már éreztem úgy magam, mintha repülnék hallom ám a hátam mögött, hogy balról!!!!!!! - erre nem felrúg egy gyorslábú pasi jobbról???? Na akkor belőlem is kicsúszott hangosan a ?&@!??? meg a cifrázása...
Leértem és kezdődött a második kör. Eső már nem esett, de a domb kezdett meredekebbnek érződni.
Ráadásul kezdtem meghallani a "szurkolók" kommentjeit is: " A sok hülye pestinek pont ide kellett lejönnie futni Tihanyba????"
Zsül még azt is hallotta, hogy az autósok, meg a "fontos" kisvasúton hogyan káromkodtak a minden bizonnyal "helyi", tözsgyökeres tihanyi lakosok..
Na de felértem szerencsére a dombtetőre és indultam le a belső tó körre. A frissítőponton a víz pont elfogyott, a terepről teljesen Lajvér ugrott be - csúszott, sáros volt, és egyáltalán nem látszott a vége...
Aztán elfutottam pár csacsi meg egy csapat marha mellett.... aztán leszólított egy lány, hogy jó a Borvidékes szemüvegem :).
Már csak az az egy kérdésem volt, hogy vajon lesz -e még frissítő?
A lány azt mondta, hogy nem létezik, de hirtelen megpillantottam előttünk, egy nagy asztalt !! mondtam is a lánynak, hogy csak jöjjön.
Ott persze mondták, hogy max. 1 pohárral vehetünk, már az sem zavart, alig vártam, hogy megihassam :)
Innen már tényleg csak a befutás volt hátra - nehezítve a "helyi szülők" által a mezőnybe bezavart pár gyerekkel a cél előtt pár méterrel, akik aztán rohangáltak összevissza a lábam alatt ...
Na de beértem.
Leadtam a chipet, és megkerestem Zsült, hogy menjünk haza.
A kompon még végignéztem, hogy hogy fürödnek a vagány emberek a Balatonban, aztán siettünk grillelni :)
Aztán jött szemben egy kislány agyonázva és sírva és visszaindult a rajtba... Alig futottunk 2 km-t.
3 km-nél frissítés volt - nem nagyon állt meg senki. :)
Mögöttem megint rákezdtek, hogy milyen vacak érzés cuppogó cipőben futni, akkor még teljesen büszke voltam magamra, hogy az esőcipőmet vettem fel, aztán szépen lassan rádöbbentem, hogy az én cipőm is cuppog.
Ami miatt utána teljesen mély apátiába kerültem: a kezemben lévő papírzsebkendő a temérdek víztől szabályosan szétmállott, a kis csuklózsebemben az aprópénzek nekiálltak csörögni... (ami azt jelentette, hogy amibe az aprópénzeket csomagoltam papírzsebkendők is szétáztak... )
Próbáltam kérdezni az egyik lányt, hogy van -e esetleg száraz zsebkendője, de ahogy nézett rám, rájöttem, hogy ez egy nagyon nem jó kérdés volt ebben a folyamatosan tartó esőben :)
Aztán magam is meglepve sikerült kifutni a dombot, amin sétálni akartam. Ettike azért megelőzött és annyira feldobta a hangulatom, hogy már csak a turistabusz tudta azt letörni a hegytetőn, ahol a sofőr nem tudta pontosan hogy előre vagy hátra tolasson és addig álltam a mezőnnyel a futóverseny kellős közepén.. a buszból kivigyorgó fényképezős turistákra nem tudtam igazán őszintén mosolyogni... sőt...
Aztán amikor már azt hittem jobban nem folyhat az orrom, rámkiabált Zsül :) akkorra már annyira úgy éreztem magam, mint min. egy könnygázbomba támadás után, úgyhogy intettem és épphogy nem futottam tovább :)
Aztán kapcsoltam, hogy legalább zsebkendőt kérek Zsültől, aztán mentem tovább. Lefele a dombon már épp kezdtem elengedni magam, és amikor már éreztem úgy magam, mintha repülnék hallom ám a hátam mögött, hogy balról!!!!!!! - erre nem felrúg egy gyorslábú pasi jobbról???? Na akkor belőlem is kicsúszott hangosan a ?&@!??? meg a cifrázása...
Leértem és kezdődött a második kör. Eső már nem esett, de a domb kezdett meredekebbnek érződni.
Ráadásul kezdtem meghallani a "szurkolók" kommentjeit is: " A sok hülye pestinek pont ide kellett lejönnie futni Tihanyba????"
Zsül még azt is hallotta, hogy az autósok, meg a "fontos" kisvasúton hogyan káromkodtak a minden bizonnyal "helyi", tözsgyökeres tihanyi lakosok..
Na de felértem szerencsére a dombtetőre és indultam le a belső tó körre. A frissítőponton a víz pont elfogyott, a terepről teljesen Lajvér ugrott be - csúszott, sáros volt, és egyáltalán nem látszott a vége...
Aztán elfutottam pár csacsi meg egy csapat marha mellett.... aztán leszólított egy lány, hogy jó a Borvidékes szemüvegem :).
Már csak az az egy kérdésem volt, hogy vajon lesz -e még frissítő?
A lány azt mondta, hogy nem létezik, de hirtelen megpillantottam előttünk, egy nagy asztalt !! mondtam is a lánynak, hogy csak jöjjön.
Ott persze mondták, hogy max. 1 pohárral vehetünk, már az sem zavart, alig vártam, hogy megihassam :)
Innen már tényleg csak a befutás volt hátra - nehezítve a "helyi szülők" által a mezőnybe bezavart pár gyerekkel a cél előtt pár méterrel, akik aztán rohangáltak összevissza a lábam alatt ...
Na de beértem.
Leadtam a chipet, és megkerestem Zsült, hogy menjünk haza.
A kompon még végignéztem, hogy hogy fürödnek a vagány emberek a Balatonban, aztán siettünk grillelni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése