- szülinapi Badacsony -

Ezúton üzenem Zsülnek (és mindenkinek, aki szereti :)), hogy nem, a Balatont sohasem fogom megunni :)

Ráadásul vészesen közelgett egy bizonyos szülinap, azt meg hogy lehet máshol megünnepelni? Otthon pláne nem :)

Hamar kiderült, hogy Badacsony lesz a célpont, meg akkor már Szigliget és ami még az utunkba kerül. Badacsonyban csak a Laposa volt határozott elképzelés, Zsül megszavazta még a Kisfaludy házat, mert ott már régen volt. Kíváncsi lennék a régi fényképére, hogy milyen volt még gyerekkorában a hely :)

Hétfői napra terveztük az utazást, mert úgy volt, hogy kedden este vissza kell menni dolgozni. Aztán hétfőn reggel nekiállt esni és csak esett és esett. Le is hűlt rendesen, nem volt mese át kellett rakni a kirándulást keddre.

Újratervezés jött, kértem még 1 nap szabit (soha életemben nem voltam még 2 hétig folyamatosan szabadságon :)), és megterveztük, hogy akkor már reggel indulunk, Szigligetelünk, Badacsonyban is megyünk kört, majd visszafele beugrunk Balatonlellére 1-1 szelet országtortára, hogy ha már szülinap- ünnepeljünk is.

Nekiindultunk. 

Ismerős volt az útvonal, erre mentünk az Őrségbe is, aztán annyira szép bringásút, golfpálya került a szemünk elé útközben, hogy már épp meg akartuk szavazni, hogy visszafele itt megállunk fényképezni is :). Persze futószemmel néztem a terepet - előtte nap épp egy ismerős futó tett fel endós térképet, hogy ő itt futott - nagyon tetszett élőben. (betett az országtortaszeletről is képet, hogy 850Ft).

Aztán sitty sutty elértük Szigligetet, a Wazze fel is vitt a hegyre a vár parkolójáig, onnan meg mászás jött. A terep terméskövekkel volt kirakva, a cipőm kicsit csúszott is rajta, el nem tudtam képzelni esőben hogyan lehet ide felkapaszkodni. 

A jó időnek hála iszonyú sok ember lézengett mindenfele, ráadásul mintha mind ott akart pont összegyűlni ahol megálltam. Pedig a szél fújt, a kastély elég meredek helyen volt..... 

Zsül kicsit unta is a nyavalygásaim és inkább fényképezett amerre látott (és amerre azért látni lehetett valamit a tájból is, a sok képbe belemászó emberen kívül is).

Semmit nem olvastam utána, hogy a várnak mi is a története, este kénytelen voltam mindent utólagosan megnézni :). Az jött át, hogy a várnak igazán sosem volt igazi tulaja. Voltak ugyan akiknek a király odaajándékozta (miután a papoktól elvette), de azok vagy nem akartak itt lakni, vagy inkább szerették volna valami másik várra elcserélni. Nem lehetett könnyű élete a nemeseknek sem a régi időkben. Attól függően, hogy a királynak épp milyen napja volt, előfordulhatott, hogy másnap már nem ők voltak a tulajok. Aztán jött a török, közel volt a határ is, volt valami igen fura várfoglalás, mármint a törökök részéről.... Azért fura, mert a vár a falu közepén is van, meg azért elég magasan is... kicsit gyanús, hogy a falusiak unták már kicsit a sok várurat és megegyeztek a törökökkel :D

Na de a király megunta és odatette Magyar Bálintot várvédőnek, aki olyan jól csinálta a dolgát, hogy talán ő volt az egyetlen akinek az életében a török a várba nem tette be a lábát. Lett is róla szép faszobor a vár (rom)on belül. 

Sajnos a falu megnézése kimaradt, elég jól elidőztünk, Zsül még íjazott is párat :), így rohantunk tovább Badacsonyba. (most jöhetünk majd vissza megnézni Szigligetet is :))

Badacsonyba érve kitaláltuk, hogy megnézzük a Laposa birtokot, a Kisfaludy házat, aztán spontának leszünk és lesz ami lesz.

A Laposa birtokhoz viszonylag könnyen sikerült felmászni, és a kilátás!!!! na az kárpótolt mindenért. Annyira nagyon sajnálom, hogy úgy lefényképezni, ahogy láttuk nem sikerült persze, iszonyúan szép volt a kilátás, a Balaton mintha szemben is lett volna velünk, nem csak alattunk, és úgy fodrozódott a víz, mint amikor repültünk Kefalóniába és elsőre nem sikerült leszállni a repülőtérre :) (mintha betonfal lett volna mellettünk a repülőablakból teljesen úgy nézett ki a víz :)).

A nagy meleg ellenére - és dél is volt - nagyon sokan voltak bent a Laposa birtok asztalainál - mint megtudtuk a pincértől egy társaság volt (vagy 10 taggal), így asztalt nem tudtak adni csak a napon, eldöntöttük, hogy akkor inkább megyünk kört, és beugrunk visszafele. Kifelé menet fényképeztünk, csodáltuk a kilátást addig, amíg nagy hirtelen a társaság felkelt és elindult az asztaltól, így gyorsan visszamentünk egy pohár borra :). Rozét kértem, de Zsül Szürkebarátja jobban ízlett. .:)

A bor kicsit a fejembe szállt, vagányan neki is mentem a folytatólagos dombnak a Kisfaludy ház felé és ott is volt majdnem annyira szép kilátás, mint a Laposa birtokon. Zsül egyáltalán nem volt éhes, így kicsit még nézelődtünk, aztán kitaláltuk, hogy mászunk még picit felfele. 

Nagyon nem tudtuk mire is számítsunk, így én már a legelején elvéreztem :D 

Aztán jött még vagy 400 kőlépcső, amiből a fele hiányzott, volt ahol majdnem akkorát kellett lépni mint amilyen magas vagyok, és volt olyan is, ahol 1xűen nem volt semmi csak a meredek hegy. Úgy a felénél lehettünk a távnak, amikor tökéletesen kipurcantam. Zsül megkérdezett egy bottal közlekedő bácsit, hogy mennyi van még a kilátóig és a bácsi mondta, hogy hát kb. még ugyanennyi és ugyanilyen terepen. 

Teljesen elkeseredtem :). Nem hittem el magamról, hogy ennyire leharcolt állapotban lehetek. 

Zsül aztán rákérdezett, hogy forduljunk vissza? Amire meg végképp nem mertem igent mondani, mert akkor aztán állandóan azzal jött volna, hogy többet nem visz sehova. Ugyan a bor már régen kiment mindenhonnan belőlem, de továbbmentem a tökéletesen átizzadt lenge kis trikómban és csak reménykedtem benne, hogy 1x azért a lépcsőknek is vége lesz.

Hirtelen vége is lett. 

Még most sem értem miért szívatott meg ennyire minket az öreg, mozgáskorlátozott bácsi... teljesen nem úgy nézett ki, mint aki viccelt pedig..... 

Na de jött egy teljesen erdős, sima földes út, majd a végén hirtelen megjelent a kilátó.

Fém csigalépcső vezetett felfelé és tényleg mesés volt a kilátás, megérte felmenni. Még úgy is, hogy nagyon durván fújt fent a szél - az átizzadt trikómban úgy fáztam, mint a vadászkutyák :). Zsül adott egy pulcsit, és döngettem lefele a lépcsőn, hogy minél előbb megszáradjak a napon :).

Visszafele már sima utunk volt. Kicsit átgondoltuk, hogy menjük -e el a keresztig is - aztán megszavaztuk, hogy ezt is majd legközelebb és visszadöcögtünk a Rózsakő mellett a Kisfaludy házba ünnepi ebédelni. 

Zsül libamájat kért, zsírban születésnapi menüként :D pirított kenyeret kapott hozzá, hagymát, uborkát, erős paprikát bazalttányéron. 

Aztán kértem még 1 pohár szürkebarátot, ami után olyan kis duhajkodós hangulatom lett, hogy még egy liter muskotályos bort is képes voltam kérni, otthonra :D

Nagyon elment az idő közben, kicsit kétségesnek látszott, hogy Lellére odaérünk a cukrászda bezárás előtt, így megnéztük, hogy Keszthelyen hova tudnánk menni országtortát enni és találtunk is egy helyet : Korzó Café. 

Keszthelyen sem voltam még sosem :)

A cukrászdában Zsül még étlapot sem kért, rögtön mondtuk, hogy mi az országtortát kérjük (650Ft :)), aztán megszagoltam és ... abszolút semmi tökmagolaj illatot nem éreztem. Kicsit csalódtam, mert az őrségből amit hoztunk tökmagolajnak igazán jellegzetes illata volt. Persze arra emlékeztem, amikor a Batha portás néni mondta, hogy ez amit választottunk pirított és finomabb, mint a nyers, valahogy mégis azt éreztem, hogy illatának csak kellene legyen... 

Aztán Zsül is megkóstolta és neki a málnamagok akadtak állandóan a fogába. Kihallgattuk a pincérbácsit, ahogy mesélte az egyik vendégnek, hogy nem csak a receptet kapták meg, hanem még videót is, hogy hogyan kell a tortát csinálni, de valahogy a mandulalisztet sem tudtuk elhinni, hogy a torta alja abból van, meg olvastam is, hogy vannak cukrászok, akik úgy spórolnak a málnával, hogy a magokat is beleteszik térfogatnövelőnek... 

Meg is tanácskoztuk Zsüllel, hogy jó - jó, de.... 

Aztán elmentünk megnézni a Keszthelyi Festesics kastélyt tortalejárásnak. 

Bemenni persze már nem tudtunk - elég késő volt már, a belépőre is azt olvastuk, hogy 2500 Ft/fő, de az jó volt, hogy a kastélyudvar még nyitva volt - jókat bóklásztunk a szép kertben a lemenő nap fényében. 

Nagyon gyorsan véget ért a nap és indulni kellett visszafele.

Földváron még rácsodálkoztunk az új kilátóra sötétben - a fény váltakozó színű volt: sárga, zöld, kék, piros - Zsül fényképezett is kettőt :D - majd indultunk aludni.

- Őrség -

Elsőként Zsül vetette fel, hogy meg kellene nézni az Őrséget - ráadásul ott alvással. Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak: körbekérdeztem. Volt minden válasz, a döngölt padlótól a dunyháig (merthogy ott a nádtetős faházakban hideg van). Megijedtem persze és nem voltam annyira biztos benne, hogy biztosan akarom.... 

Aztán Zsül mondta, hogy tudunk menni Ausztriába és Szlovénba is, mert közel vannak az Őrséghez, így belementem :). (amióta láttam az Ízek, imák, szerelmeket, Ketuttal és a "világutazó vagy!" megjegyzésével, mindig ki akartam próbálni, hogy az milyen lehet.)

Nem írok meglepetést: a határjárás volt a kedvencem:).

Pedig a szállásunk kimondottan nem volt őrségi hangulatú. 

Őrszem fogadónak hívták a helyet, tetőtéri szobát vettünk ki. Meglepődtünk, hogy milyen nagy volt a szoba és a fürdő is :). A kilátás a Szala patakra nyílt az ablakból, igaz amennyire vagányul hangzik, annyira nem láttunk belőle semmit. Mármint a vízből. Még akkor sem, amikor pedig odamentünk teljesen közel, hogy megnézzük :).

Az odaúton beugrottunk a zalaegerszegi Decathlonba :), majd Őriszentpéteren az Ómama kávézójába, ahol kipróbáltuk a tökmagolajos vaníliafagyit (imádom!), Zsül még egy emeletes rétest is kért (azt is imádom :D), 

aztán kis sétát követően hatalmas szívdobogással mentünk inkább vissza az autóhoz. 
(Megkergetett két fekete nagydarab kutya :( ). Zsül szerint csak játszani akartak, de kb. úgy éreztem magam, mint amikor unokaöcsém éppen hogy nem öntött körömlakkos vizet apu számítógépébe, és amikor felvetettem, hogy el kellene zárni előle a gépet, az volt a válasz: " de csak gyerek...... "). - Véletlenül sem kergetett (merthogy csak 1 volt), egy hang nélkül futkosott körbe minket játékot keresve - de persze hoppon  maradt... (a szerk. :-)

Őriszentpéter után sikerült 13:45-re az Őrszem Fogadóhoz érni (hivatalosan 14 órától lehetett elfoglalni a szobát).  
Kaptunk wifi jelszót, pakolgattunk, és mert közben nekiállt esni az eső, (150 km-en keresztül, amíg odaértünk Balatonföldvárról Szalafőre irtó meleg volt) hát megvártuk, amíg kicsit eláll, majd Zsül vakmerészen beleugrott az autóba és megnéztük a Múltidéző Portát (ahova Zsül először akart menni, hogy rá tudjunk hangolódni), majd még a Hársas tóra is lementünk :). 
Felvettem a gumicsizmát, a zöld terepbeolvadós kabátomat és kattogtattunk, amíg csak nem kezdett sötétedni.

Visszaérve lementünk levesezni az étterembe. Betyárlevest kértem és  kakaós palacsintát. Zsül tökös-mákos rétese valahogy jobban ízlett :).

Másnap nekilendültünk Güssingbe. Ott a várat néztük meg, amihez fel kellett kapaszkodni a hegyre. Tetszett :). Bár a libegő nem ment, és a salzburgi vár óta picit tartottam attól, hogy seggen csúszva fogok menekülni a bejárati ajtótól visszafele:)).
Szép kilátás nyílt a tóra, sok kép volt, meg korabeli ruhák, fegyverek, faló :)), DDDr-es oklevelek a falon, és zöld festett levelekbe bújtatott kismajmok a női WC-ben :)
Ajándék bolt sehol nem volt, bár még kört is tettünk a kis faluban (valahogy mindenhonnan mintha kihaltak volna az emberek, amikor ott voltunk :)), így nekilendültünk a Termál 3000-nek Szlovénia irányába. 
Kicsit már késő is volt, kanyarogtak az egy autó méretű utak rendesen, a veszélyes kanyart követő táblák után azonnal egy 13-17%-os hegyre fel, aztán le, tábla jött, majd a 40-es sebességhatár, biztos ami biztos szorongattam erősen az ülés alatti párnát :)
Na de odaértünk :).
Hatalmas nagy golfpálya mellett parkoltunk és már kicsit Zsül is várta, hogy megmártózhassunk (ismét irtó melegen sütött a nap az egész úton).
A belépőt 3 órára kértük a németül beszélő portás bácsitól, kaptunk 2 mágneskártyát, amiből az egyiket a belépés után rögtöni első kanyarban el is nyelt egy kapuautomata..... 
kicsit elkámpicsorodott arccal néztem a kerítésen belüli Zsült, majd sikerült 2 pirosnacis béjvacsos fiút megkérni, hogy engedjék vissza, de a kártyát nem tudtuk visszaszerezni, bár még a bejáratnál lévő portásbácsit is megkérdeztük, hogy de ez warum???? 
Maradt 1 kártyánk, amit nagyon erősen szorongattam, amikor elindultunk a másik irányban a medencék felé.
A kabinoknál jött a második megtorpanás. Láttuk a sok karkötőben lógó kulccsal rendelkező szekrényt, de sehogy sem sikerült bezárni, bárhogy is nyomogattam bármit ahogy a Dagályban láttam. 
Zsül megkérdezett egy lézengő turistát, aki meglepetésemre angolul (tök jól érthetően) elmondta, hogy hova dugjuk a megmaradt kártyánkat és lám! sikerült bezárni a szekrényt :).
A sok-sok viszontagság után azonnal beleugrottam az első elém kerülő melegvizes medencébe és meglepődtem, mennyire magas a víz (1,25m).
De a víz meleg volt és imádtam. 
Zsül kicsit unta már a melegvizet és nekifutott a mélyebb (1,35m) medencének, aminek volt kijárata is a szabad levegőre. Aztán visszaúszkált és kicsábított engem is, mert épp aqua aerobic ment a külső medence legszélén. Persze nem tudtam ellenállni még a magasabb víz miatt sem :). Igaz, a gyakorlatokat végig lábujjhegyen próbáltam követni, de mérgelődni nem volt idő: a szlovén instruktor  kislány és a kisfiú helyet cserélt és !alulról végig beláttam a nadrágja alá :D Elsőre nem is értettem, miért lett hirtelen nagyon sok néni körülöttem, még úgy is, hogy végig a szemembe sütött a nap :D
Innentől élveztem ami csak elém került.
Zsül talált egy másik medencét is, ahol feküdni lehetett és időnként vízmasszázs jött ránk testszerte. Azon nagyon sokat nevettem, ahogy Zsül nadrágjából gejzírszerűen jött ki a víz és az én bikinibugyim is erősen kellett két kézzel tartani, hogy le ne repüljön rólam :)
 A 3 óra innentől nagyon hamar letelt, ráadásul hazafele sem akartunk nagyon sötétben érni, fél 7 körül elindultunk visszafele.

Este vacsorára nagyon emelkedett hangulatban vagányul 1 egész tál dödöllét kértünk (pedig a levesből is a fél adag volt az épp elég).
Ez volt a legdurvább vacsoránk.... Mind a ketten durván kidőltünk tőle, még úgy is, hogy utána kicsit sétáltunk a tökéletesen sötét faluban. 

Másnap, hogy a jó kis határjárós kiránduláson túl voltunk, annyira már nem fűlt a fogam a helyi kiránduláshoz, de azért megnéztük a pityerszeri skanzent. Sok-sok lerobbant házat lehetett látni és sok-sok karszalagos (800 Ft) program volt: hőkkön sütött perec menetének bemutatása, cicasimogatás. Ajándékbolt is volt, de annyira drága volt minden,hogy inkább lemondtam a táskáról.
Utólag vettük észre, hogy a belépésért is fizetni kellett volna, de akkor már nagyban úton voltunk visszafele.
A visszaúton megszavaztuk, hogy beugrunk a Batha portára tökmagolajért, apunak meglepetésért, aztán, hogy láttunk rétesházat, így oda is :)
Az volt a legjobb ötletünk :). A legjobban a tökös-mákos rétes ízlett (túrós-meggyes és diós-almás volt még), aztán a néni elszólta magát, hogy káposztás is szokott lenni, de az most nincs.
Meg is szavaztuk hazafele, hogy másnap visszamegyünk érte, hogy azt is megkóstoljuk. (főleg Zsül :)).

Elnéztünk a Hársas tóra világosban is. 
Megcsodáltuk a Tasnádi installációt a tó közepén...(a gémeskút)

„A Sziget. Az akkumuláció, a hódítás és. a fogyasztás fölöslegességéről...,. a halmozásról és a szükségtelenségről...,. a sokról és a többről...,."

(http://vaol.hu/szentgotthard/gemeskut-kerult-a-mariaujfalui-harsas-to-kozepere-ez-nem-trefa-muveszet-1778639)






Este pajtakoncertre mentünk.

Ez a program annyira kihagyhatatlannak látszott, hogy eszembe sem jutott, hogy ne menjünk el :). Muszorgszkij Egy kiállítás képei volt műsoron, egy 140 éves zongorán, Kisrákoson.
Sikerült időben odaérni, ahol is kijött a tanya tulaja, és azt mondta, hogy mi leszünk a B szektor, akik kint a ház kerítésén kívül fogjuk hallgatni a zongorát, mert annyira jó a hangja ám a zongorának... kicsit kételkedve fogadtuk amit mondott, és biztos ami biztos közelebb álltam a kerítéshez :)
Kijött egy kék hosszúujjú ingbe öltözött pasi, Zsül mondta is rögtön ő lesz a művész (fogalmam sincs hogyan, de eltalálta, pedig képet nem láttunk róla :))
Aztán bevezettek minket a füves udvaron keresztül a pajtába, ahol olyanban volt részem, amin még most is erősen csodálkozom! Magyarországon! A pajtába a műsorra a rohangáló gyerekek, kutyák, mérgelődő, maguknak mindent kikérő anyukák NEM jöhettek be! Nekik külön terítettek ki pokrócokat a pajta mellé a füves területre.
Aztán bejött a tulaj és elmondta, hogy ő Simon Attila, fotós, és tősgyökeres őrségi már egészen 13 éve :D - persze utánaolvastam a neten, újpesti volt és kitalálta, hogy ő az őrségben szeretne lakni. Le is foglalta a házat, szerencséjére örökölt is, így a fizetési határidőre ki is tudta fizetni. A pajtában talált egy 140 éves zongorát, amit bevizsgáltatott, és aminek zenei értéke sem nagyon van. Majd bemutatta a zongoristát: Tóth László. Ő annyit mondott még, hogy a zongorát ő találta meg, és közös volt az ötlet, csinálnak pajtakoncerteket ingyen. Ez csak azért volt érdekes számomra, mert Őriszentpéteren megtudtuk, hogy a portákra a belépés csakis karszalaggal volt lehetséges (800 Ft), valamint ha meg is akartál kóstolni még valamit, amit ott sütöttek, akkor persze azt is plusz árban lehetett, de! a kultúrális programok ingyenesek voltak. 
A műsor nem a darab lezongorázása volt, hanem a kiállítás képeit, a darab hátterét is bemutató előadás volt, valamint a művész úr Muszorgszkij vélt elképzeléseibe is belevilágított.
A kedvenc képem továbbra is az Ódon kastély, de nagyon tetszett, amikor elmondta, hogy szerinte Muszorgszkij miket érezhetett a tételek írása közben, és összehasonlította, hogy ha Liszt írta volna a Katakombák tételét (vagy rögtön az utána következő Holtakkal a holtak nyelvén darabját), akkor szerinte Lisztnek valószínűleg istenélménye lett volna. Az tetszett, hogy nem úgy mondta, hogy márpedig ezt és ezt gondolta a művész, hanem szerinte ezt gondolhatta, így érezhetett stb. 
Az öreg zongora ("jaj istenem, most akkor ezen hogy lehet játszani????" :)) sokszor berezonált, voltak hangok, amik emiatt nem is hallatszottak rendesen, de a darab nem állt le - ez is tetszett, hogy a művésznek nem voltak kirohanásai, még úgy sem, hogy az arcán azért látszott, hogy zavarja. 

Zsül kedvence a Promenade volt, a Kiscsibék tánca a tojásban és Baba Jaga kunyhója, meg persze az egész darab.

A közönségnek is tetszett. 
Vissza is tapsoltuk párszor :). 
Kaptunk még egy Debussy darabot: A lenhajú lányt, meg Mozart Török indulóját. 

Épp kezdtem ámulatba esni, hogy nem zavarnak ki bennünket a csudába, amikor vége lett, aztán a zongorista ellátott minket tanácsokkal, hogy mindenképpen hallgassuk meg a darabot egyben, valamint a Ravel feldolgozást is és elzavartak minket a csudába :)

Kiálltam a fűbe, vártam Zsült, aki kicsit még barátkozott a fotósokkal, aztán felcsendült a Für Elise. Gondoltam visszatapsolták a művészt, de visszafele mondták többen, hogy ne siessek, a kislány, aki beült, úgyis csak ezt az egy számot játssza és azt is fogja még vagy 5x.

Aztán Zsül is megunta és elindultunk hazafele.

Vacsorára direkt fél adagot kértem, de még így is sok volt a sörös bundás pulyka (az egyik hús nem volt teljesen átsütve :(), így Zsül söre után mást már nem kértem :)

Sétáltunk kicsit Csörgőszer felé, megmásztuk a gyerekkilátót (le kellett hajtani a fejünket, csodálkoztam is erősen, hogy az előttünk gyerekekkel fogócskázó apuka hogyan tudott ott fent futkározni a gyerekeivel... )
Elmentünk amíg csak a kutyaugatás és a közelgő sötét vissza nem zavart minket a biztonságos Őrszem fogadónkba aludni.

Másnap már korán keltünk - 10 óráig el kellett hagyni a szobánkat.
Bepakoltunk az autóba, majd elmentünk a rétesekért. A káposztásra még várni kellett, így mentünk kicsit a Batha porta felé a túraúton, majd megsimogattam a rétesházas cicát és a rétesekkel (is) felpakolva indultunk visszafele Földvárra.

A Vadása tó majdnem kimaradt. 
Zsülnek még jókor eszébe jutott, hogy az a híresebb tó, így hazafele azt is meg kellett nézni, ez a tó tényleg sokkal szebb volt.
A tó elején nem néztük meg tüzetesebben a táblát, de a rókaösvény túrát majdnem egészében végigjártuk :).
Benyomtam az Endomondot és végigsétáltunk a strand részen, majd a nyitott kapun át kilógtunk az erdős részre, átmentünk a hídon a másik oldalra , ott végig az erdőn, a gyökereken, a csúszós meredek ösvényen a tó végéig, és visszafordultunk. Kerek 8-ast gyalogoltunk le, így értünk vissza az autóig.
Nagyon szép kis tó ez a Vad ásta tó, jó, hogy végül nem maradt ki.

- micsoda buli -

valakinek nagyon örülünk 

Régen voltam már ilyen kis barátkozós hangulatban :)

Mióta megláttam a facebookon folyamatosan csak erről beszéltem: megyek a lányokkal futni :).

csoportkép Zenélőkúttal 

Ahogy odaértem rögtön nekiláttam zsezsegni a köszönés után, hogy de jó, hogy ilyen sokan vagyunk, mikor megyünk, aztán esett csak le, hogy mert nem vagyok azért sűrűn ilyen összejöveteleken (konkrétan ez volt az első) - nagyjából senki sem tudta, hogy pontosan ki is vagyok :D 

Ráadásul voltam annyira máshol agyilag, hogy eszembe sem jutott bemutatkozni .. még jó, hogy valakinek leeshetett, hogy én vagyok a Bagett, így maradhattam :)

Jó hangulatú kis futás kerekedett belőle és utána még jógáztunk is. 

A futás után kaptunk még érmet is: 

Mindenki mondta, hogy mennyire finom - Kirájlány híresen irtó jól tud sütni - de nem akartam megkóstolni - ahhoz túl jól néz ki :)

azt hittem jól elbújtam 

Azt hiszem ha lesz még mindenképpen megyek :)

állok, mint a cövek

köszi Robi! :D