- szülinapi Badacsony -

Ezúton üzenem Zsülnek (és mindenkinek, aki szereti :)), hogy nem, a Balatont sohasem fogom megunni :)

Ráadásul vészesen közelgett egy bizonyos szülinap, azt meg hogy lehet máshol megünnepelni? Otthon pláne nem :)

Hamar kiderült, hogy Badacsony lesz a célpont, meg akkor már Szigliget és ami még az utunkba kerül. Badacsonyban csak a Laposa volt határozott elképzelés, Zsül megszavazta még a Kisfaludy házat, mert ott már régen volt. Kíváncsi lennék a régi fényképére, hogy milyen volt még gyerekkorában a hely :)

Hétfői napra terveztük az utazást, mert úgy volt, hogy kedden este vissza kell menni dolgozni. Aztán hétfőn reggel nekiállt esni és csak esett és esett. Le is hűlt rendesen, nem volt mese át kellett rakni a kirándulást keddre.

Újratervezés jött, kértem még 1 nap szabit (soha életemben nem voltam még 2 hétig folyamatosan szabadságon :)), és megterveztük, hogy akkor már reggel indulunk, Szigligetelünk, Badacsonyban is megyünk kört, majd visszafele beugrunk Balatonlellére 1-1 szelet országtortára, hogy ha már szülinap- ünnepeljünk is.

Nekiindultunk. 

Ismerős volt az útvonal, erre mentünk az Őrségbe is, aztán annyira szép bringásút, golfpálya került a szemünk elé útközben, hogy már épp meg akartuk szavazni, hogy visszafele itt megállunk fényképezni is :). Persze futószemmel néztem a terepet - előtte nap épp egy ismerős futó tett fel endós térképet, hogy ő itt futott - nagyon tetszett élőben. (betett az országtortaszeletről is képet, hogy 850Ft).

Aztán sitty sutty elértük Szigligetet, a Wazze fel is vitt a hegyre a vár parkolójáig, onnan meg mászás jött. A terep terméskövekkel volt kirakva, a cipőm kicsit csúszott is rajta, el nem tudtam képzelni esőben hogyan lehet ide felkapaszkodni. 

A jó időnek hála iszonyú sok ember lézengett mindenfele, ráadásul mintha mind ott akart pont összegyűlni ahol megálltam. Pedig a szél fújt, a kastély elég meredek helyen volt..... 

Zsül kicsit unta is a nyavalygásaim és inkább fényképezett amerre látott (és amerre azért látni lehetett valamit a tájból is, a sok képbe belemászó emberen kívül is).

Semmit nem olvastam utána, hogy a várnak mi is a története, este kénytelen voltam mindent utólagosan megnézni :). Az jött át, hogy a várnak igazán sosem volt igazi tulaja. Voltak ugyan akiknek a király odaajándékozta (miután a papoktól elvette), de azok vagy nem akartak itt lakni, vagy inkább szerették volna valami másik várra elcserélni. Nem lehetett könnyű élete a nemeseknek sem a régi időkben. Attól függően, hogy a királynak épp milyen napja volt, előfordulhatott, hogy másnap már nem ők voltak a tulajok. Aztán jött a török, közel volt a határ is, volt valami igen fura várfoglalás, mármint a törökök részéről.... Azért fura, mert a vár a falu közepén is van, meg azért elég magasan is... kicsit gyanús, hogy a falusiak unták már kicsit a sok várurat és megegyeztek a törökökkel :D

Na de a király megunta és odatette Magyar Bálintot várvédőnek, aki olyan jól csinálta a dolgát, hogy talán ő volt az egyetlen akinek az életében a török a várba nem tette be a lábát. Lett is róla szép faszobor a vár (rom)on belül. 

Sajnos a falu megnézése kimaradt, elég jól elidőztünk, Zsül még íjazott is párat :), így rohantunk tovább Badacsonyba. (most jöhetünk majd vissza megnézni Szigligetet is :))

Badacsonyba érve kitaláltuk, hogy megnézzük a Laposa birtokot, a Kisfaludy házat, aztán spontának leszünk és lesz ami lesz.

A Laposa birtokhoz viszonylag könnyen sikerült felmászni, és a kilátás!!!! na az kárpótolt mindenért. Annyira nagyon sajnálom, hogy úgy lefényképezni, ahogy láttuk nem sikerült persze, iszonyúan szép volt a kilátás, a Balaton mintha szemben is lett volna velünk, nem csak alattunk, és úgy fodrozódott a víz, mint amikor repültünk Kefalóniába és elsőre nem sikerült leszállni a repülőtérre :) (mintha betonfal lett volna mellettünk a repülőablakból teljesen úgy nézett ki a víz :)).

A nagy meleg ellenére - és dél is volt - nagyon sokan voltak bent a Laposa birtok asztalainál - mint megtudtuk a pincértől egy társaság volt (vagy 10 taggal), így asztalt nem tudtak adni csak a napon, eldöntöttük, hogy akkor inkább megyünk kört, és beugrunk visszafele. Kifelé menet fényképeztünk, csodáltuk a kilátást addig, amíg nagy hirtelen a társaság felkelt és elindult az asztaltól, így gyorsan visszamentünk egy pohár borra :). Rozét kértem, de Zsül Szürkebarátja jobban ízlett. .:)

A bor kicsit a fejembe szállt, vagányan neki is mentem a folytatólagos dombnak a Kisfaludy ház felé és ott is volt majdnem annyira szép kilátás, mint a Laposa birtokon. Zsül egyáltalán nem volt éhes, így kicsit még nézelődtünk, aztán kitaláltuk, hogy mászunk még picit felfele. 

Nagyon nem tudtuk mire is számítsunk, így én már a legelején elvéreztem :D 

Aztán jött még vagy 400 kőlépcső, amiből a fele hiányzott, volt ahol majdnem akkorát kellett lépni mint amilyen magas vagyok, és volt olyan is, ahol 1xűen nem volt semmi csak a meredek hegy. Úgy a felénél lehettünk a távnak, amikor tökéletesen kipurcantam. Zsül megkérdezett egy bottal közlekedő bácsit, hogy mennyi van még a kilátóig és a bácsi mondta, hogy hát kb. még ugyanennyi és ugyanilyen terepen. 

Teljesen elkeseredtem :). Nem hittem el magamról, hogy ennyire leharcolt állapotban lehetek. 

Zsül aztán rákérdezett, hogy forduljunk vissza? Amire meg végképp nem mertem igent mondani, mert akkor aztán állandóan azzal jött volna, hogy többet nem visz sehova. Ugyan a bor már régen kiment mindenhonnan belőlem, de továbbmentem a tökéletesen átizzadt lenge kis trikómban és csak reménykedtem benne, hogy 1x azért a lépcsőknek is vége lesz.

Hirtelen vége is lett. 

Még most sem értem miért szívatott meg ennyire minket az öreg, mozgáskorlátozott bácsi... teljesen nem úgy nézett ki, mint aki viccelt pedig..... 

Na de jött egy teljesen erdős, sima földes út, majd a végén hirtelen megjelent a kilátó.

Fém csigalépcső vezetett felfelé és tényleg mesés volt a kilátás, megérte felmenni. Még úgy is, hogy nagyon durván fújt fent a szél - az átizzadt trikómban úgy fáztam, mint a vadászkutyák :). Zsül adott egy pulcsit, és döngettem lefele a lépcsőn, hogy minél előbb megszáradjak a napon :).

Visszafele már sima utunk volt. Kicsit átgondoltuk, hogy menjük -e el a keresztig is - aztán megszavaztuk, hogy ezt is majd legközelebb és visszadöcögtünk a Rózsakő mellett a Kisfaludy házba ünnepi ebédelni. 

Zsül libamájat kért, zsírban születésnapi menüként :D pirított kenyeret kapott hozzá, hagymát, uborkát, erős paprikát bazalttányéron. 

Aztán kértem még 1 pohár szürkebarátot, ami után olyan kis duhajkodós hangulatom lett, hogy még egy liter muskotályos bort is képes voltam kérni, otthonra :D

Nagyon elment az idő közben, kicsit kétségesnek látszott, hogy Lellére odaérünk a cukrászda bezárás előtt, így megnéztük, hogy Keszthelyen hova tudnánk menni országtortát enni és találtunk is egy helyet : Korzó Café. 

Keszthelyen sem voltam még sosem :)

A cukrászdában Zsül még étlapot sem kért, rögtön mondtuk, hogy mi az országtortát kérjük (650Ft :)), aztán megszagoltam és ... abszolút semmi tökmagolaj illatot nem éreztem. Kicsit csalódtam, mert az őrségből amit hoztunk tökmagolajnak igazán jellegzetes illata volt. Persze arra emlékeztem, amikor a Batha portás néni mondta, hogy ez amit választottunk pirított és finomabb, mint a nyers, valahogy mégis azt éreztem, hogy illatának csak kellene legyen... 

Aztán Zsül is megkóstolta és neki a málnamagok akadtak állandóan a fogába. Kihallgattuk a pincérbácsit, ahogy mesélte az egyik vendégnek, hogy nem csak a receptet kapták meg, hanem még videót is, hogy hogyan kell a tortát csinálni, de valahogy a mandulalisztet sem tudtuk elhinni, hogy a torta alja abból van, meg olvastam is, hogy vannak cukrászok, akik úgy spórolnak a málnával, hogy a magokat is beleteszik térfogatnövelőnek... 

Meg is tanácskoztuk Zsüllel, hogy jó - jó, de.... 

Aztán elmentünk megnézni a Keszthelyi Festesics kastélyt tortalejárásnak. 

Bemenni persze már nem tudtunk - elég késő volt már, a belépőre is azt olvastuk, hogy 2500 Ft/fő, de az jó volt, hogy a kastélyudvar még nyitva volt - jókat bóklásztunk a szép kertben a lemenő nap fényében. 

Nagyon gyorsan véget ért a nap és indulni kellett visszafele.

Földváron még rácsodálkoztunk az új kilátóra sötétben - a fény váltakozó színű volt: sárga, zöld, kék, piros - Zsül fényképezett is kettőt :D - majd indultunk aludni.