Az idei éves kivizsgáláson az orthopédus kiszúrta, hogy Achilles gyulladásom van, így majdnem másfél hónapig nem futottam - a gyógyszeres/ fiziotherápiás kezelés miatt. Persze a legjobb futóversenyek általában ősszel vannak, lett is kámpicsorodás, hogy mi lesz ezekkel...
Aztán a fizióterápia lement, megint nekiestem a futásoknak és gondoltam ráedzem magam a Vizit Szekszárddal a WizzAir-nek.
Az őszi WizzAir félmaraton miatt aggódtam a legjobban, mert be volt fizetve, 20 Eurós kuponokat is kap, aki lefutja a befutócsomagban, meg persze a félmaratonmániás érmet is gondoltam erre az évre is megismétlem.
A Vizit Szekszárd nagyon kedvenc verseny! :) Térképet kapunk (amin teljesen nem ismerem ki magam :)), Zsül is jön (utána mindig megfogadja, hogy soha többet), meg idén nagyon menő volt az érem is! (sörnyitós :)).
Nem mertem reckírozni, pedig már nagyon akartam teljes kört menni, gondoltam elég lesz most a kicsi is (5-8 km volt a versenykiírás szerint).
Nagyon meleg napra ébredtünk.
Este ugyan rákészültem, de a rajt 15:00-kor volt, nem volt nálam másik ruha csak fekete (azt hittem ha ez a legvékonyabb, akkor majd jó szellős lesz, de nem... feketét soha többet versenyre hőségben!), ráadásul az árnyékos részt is sikerült mindig valahogy kikerülni :)
Azért a hangulat persze adott volt, az eltévedés pláne :D és nagyon tetszett, hogy voltak ismerős lányok, akikkel a találkozásokkor lehetett nevetgélni, hogy ki hogy van a hegyeken :).
Persze az elkerülő úton az élményfürdő felé majdnem elvéreztem :). Nem találtam sehol frissítést, a víz, amivel Zsül készült már régen elfogyott, ráadásul volt annyira meleg, hogy minél többet ittam annál szomjasabb lettem, így tartottam ott, hogy elég volt... ekkor mutatott az óra 11 km-t... (az 5-8 km meghirdetettel szemben :)).
Zsül persze talált megoldást, a benzinkútról hozott friss vizet így nem volt apelláta, menni kellett tovább :). Beértem ugyan, de nekem is az járt a fejemben, hogy ide soha többet :D (13 km :)). Beérkezéskor duhajkodni sem nagyon lehetett - másik rendezvény is volt közvetlen a célkapu mellett, de ettünk zsíros kenyeret, beszélgettünk kicsit Sziszóval aztán leléptünk.
Hazafele találkoztunk a csoportAdminkával is, próbáltuk jól felheccelni, hogy kapja el a versenyszervező grabancát (ő ráadásul a kis 8 éves kisfiával futott, aki eddig max. 5 km-eket futott).
Máig nem értjük, hogyan tudja elintézni a versenyszervező Adminkával, hogy nem lett belőle semmi....
:)
Következő hétvégén: Runway Run 4.0 :)
Ezt a versenyt is nagyon régóta követtem már, ide csak meghívóval lehet bekerülni: vagy nyerni lehet, vagy besorsolnak, vagy. :)
Meghívni a hivatalos személyeket hívják meg alapban: TEK, tűzoltók, reptéri alkalmazottak. Rajtuk kívül minden év tavasz körül meghirdetik a facebookon, hogy nyerni lehet, eddig mindig játszottam is, képeket is küldtem is, de sosem sikerült bejutni.
Idén teljesen véletlenül a nyaraláskor (fizióterápiás kezelés kellős közepén :D) láttam egy divany.hu felhívást, hogy aki akar, így utolsó pillanatban jelentkezhet és majd akkor sorsolnak. Az esélytelenek nyugalmával nanáhogy jelentkeztem (és irtóra irigyeltem a diványosokat, hogy ennyire utálhatnak már a reptéren futni, ha már a saját meghívójukat is meghirdetik eladásra :D).
Aztán 1xcsak jött egy email, hogy akkor gratulálnak, a nevezési díjat ide utaljam, és hogy ez a Suhanj alapítványnak lesz akkor utalva.
Nem hittem a szememnek :D Zsüllel is átbogárasztattam, vissza is írtam, hogy ugye akkor ez már biztos? ugye? és mikor továbbra is írták, hogy igen igen, meg hajrá, hát utaltam :).
Elég sok "jó, ha betartod" tanácsot kaptam utána emailban, így nagyon korán keltem szombaton (metró persze nem ment) és kidöcögtem a Nyugati pályaudvarra aztán irány a Ferihegy :)
Kicsit idegeskedtem - nem sűrűn járok azért egyedül a reptéren, de nagyon sok futóruhába öltözött emberkét láttam előttem, így csak besoroltam mögéjük és sitty sutty már ott is voltam. Átvettem a rajtcsomagot, az öltözőben átöltöztem az egyenpiros pólóba (csak ebben lehetett kimenni - és semmit nem lehetett vinni magunkkal), leadtam a ruhatárba a ruháimat, egyéb dolgaimat és vártam erősen, hogy most mi lesz.
Hardy Mihály jelentette be, hogy 10 órakor fogunk tudni kimenni - ha már kiengedtek, onnan ha visszajövünk, akkor többet nem mehetünk megint ki, és hogy semmit nem lehet vinni magunkkal egy kisméretű fényképezőn, vagy mobiltelefonon kívül.
Amilyen kis barátkozós vagyok mostanában (nem értem mikor szúrhatott így meg a nap :)), azonnal nagy beszélgetésbe keveredtem egy enyhe németes akcentussal beszélő lánnyal, aki elmesélte, hogy ő a bécsi reptéren dolgozik, a cég fizeti az indulását, és utálja a pesti közlekedést, mert a kollégái még sehol, így kicsit izgul, hogy át sem tudnak majd menni a 10 órási kapunyitáskor együtt.
Aztán gondoltam még kicsit elmegyek sminkelni (kint mobilWCk voltak) meg iszom még pár kortyot, visszatérésemkor már nem láttam a lányt.
10 órakor az ígértek szerint nekilendültünk a kijáratnak. Mindenkinél megnézték a karszalagot, hogy van e valami felesleges holmink, aztán már kint is voltunk a placcon. Sehol nem volt árnyék... Nagyon megijedtem, hogy fogom bírni még 1 órát a nyílt napon a betonon, meglepődtem milyen gyorsan eltelt az idő 11 óráig :).
Még bent az épületben ugyan mondtam a német lánynak, hogy kicsit bánom már, hogy 10 km-t választottam, ő 5km-t futott és saját bevallása szerint is csak azért tervezte 20 perc alatt lefutni, mert csak a hülye akar világot váltani 40 fokos hőségben a reptéri aszfalton :).
Kis bemelegítés volt Béres Alexandrával, ittam kis vizet a frissítőponton (bemondták, hogy csak igyunk, mert meleg van), ahol a néni rámhozta a frászt, hogy akkor majd ha befutottunk nem fog jutni, majd próbáltam megfűzni hogy dugja el nekem a fél üveg vizemet, és majd ha befutottam majd jól elkérem tőle :).
Aztán bemondták, hogy álljunk a rajt közelébe. Elsőként a Suhanj indult, a handbike-osok. Megtapsoltuk őket, majd mi is beálltunk és ....
Iszonyú meleg volt.
Az első oldalra nézésemkor már meg is előzött a német lány (ha ez volt neki a lájtos tempó, akkor tuti egy világbajnoknővel ismerkedtem így össze kapásból:)).
Meleg volt rendesen, de nem tudtam mire is számítsak, így csak mentem, és gondoltam nem sietek el azért semmit.
2 körre emlékeztem a kiírásból, meg arra, hogy 2,9 km-nél lesz először frissítés, aminél gondoltam, akárhogy is de inni fogok.
Nagyon meleg volt :D - nagyon vártam a frissítést és ittam is rendesen :).
Aztán jó sokára értem vissza, elég durva volt belegondolni, hogy na akkor még 1x ugyanezt....
Rámjött a szomjúság, erősen néztem a fel és leszálló gépeket, hátha attól elmúlik, aztán inkább nem néztem mert képes voltam egy gép helyett lassan már kettőket látni :D
Nagyon sokáig tartott amíg elértem a 8,9 km-hez - ott volt megint frissítés. Ittam vagy 5 pohár vizet, ami kicsi maradt, azt még a nyakamba is bezúdítottam, aztán irány vissza...
A cél előtt nagyon kiabálták, hogy mosolyogjunk, mert itt a vége és amúgy is a befutófotón legalább jól nézzünk ki, de szerintem engem kivágtak a képek közül ....
:D
Utána amikor beindultunk még érmet is kaptunk, harmadik lettem! :D (totál nem számítottam rá :D) és kis befutócsomagot ajándékokkal :)
Nagyon jó hangulatban vonatoztam hazafele :)
És eljött szeptember 11, a WizzAir.
Zsül felhívott pénteken, hogy mik a hétvégi tervek. Mondtam neki a szokásost: szombat tésztaparti, vasárnap reggel 9 Városliget...
Kérdezte, hogy és péntek? mondjuk kis Balaton?
Először persze próbáltam nem-et mondani, merthogy pihenni kell, meg amúgy is izgulok, meg hogy jövök fel vonattal reggel 8 órára a városligetbe (csomagot hova teszem) meg ilyesmi, de aztán annyira .. de annyira akartam balatonolni, hogy észre sem vettem és már topogtam is kint 15:15kor a déliben a sorban, hogy kérnék a 15:35-ös vonatra Siófokra jegyet.....
Helyem ugyan úgy volt, hogy végig az ölemben fogtam a csomagom, felkelni sem mertem, mert ahogy felállt valaki azonnal leültek a helyére vagy 3-an, mozdulni sem nagyon lehetett, de azért mentem Balaton....
:)
Zsül Siófokon várt, aztán Földvár felé félúton mondta, hogy mi lenne ha este benéznénk a Pub-Lik-ba. Semmi alkalomhoz illő ruhám nem volt de persze már arra sem mondtam nem-et :D (ami, mint utólag kiderült nagyon jó ötlet volt, mert másnap 17 órakor bezárt, és a nyitás... hát az jövőre lett kiírva... )
Éhes voltam, bulizni is akartam - kértem egy Aperol Spritz-et, aztán látva, hogy a pizzákból nincs kis adag (38 cm-esek voltak), gondoltam megkóstolom a helyi specialitást :)
Szombaton egész nap heverészés lett tervezve a Balatonparton. Karikáztam, olvastunk, nézelődtünk :). Vasárnap reggel korán keltünk, Zsül felhozott a WizzAir-re autóval :)
Felértünk 8 órára, de ez korántsem jelentette azt, hogy le tudtuk tenni a parkolóba az autót... Zsül talált ugyan egy elég közeli helyet, de így is mint a nyíl ugrottam ki az autóból és álltam be a lányok mögé a mosdóba, hogy a rajtról se késsek el :) (mint tavaly dettó :D)
Na de elindultunk, meleg volt és gondoltam nem vagánykodom. Ha megy futok gyorsabban, ha nem inkább nézelődöm és igenis mindenhol inni fogok, ha elkap a záróbusz akkor is. ( ha eljutok egyáltalán bármeddig is :D)
Rácsodálkoztam a Terror házára - még sosem vettem észre futás alatt :), beálltam a frissítő sorba 3 km-nél, élveztem, ahogy tudtam a Várkert bazárt (ott volt közcsap is, ahogy láttam :)), az alagút kifejezetten vidámra sikerült (a visszhangzó sikoltozások közé belemordult egy porsche hangja, kezdtem rákészülni a lincselésre, ha behajt közénk is a híres 105-ös buszt előzős ürge, de nagy sajnálkozásunkra a biztonsági szolgálat lekapcsolta, és nem engedte be az autóst :)).
Megint lett frissítés (7 km) és rákészültem a forró, budai rakpartra.
Irtó meleg volt :(
Éreztem, hogy szomjas vagyok, kezd fájni a fejem, de frissítés több nem volt az úton, ahogy mentem... Ha nincs ott Zsül a Szabadság hídnál egy üveg vízzel.... mert utána ám csak a Lágymányosi híd után, 11 km-nél volt csak a következő frissítés. Ráadásul frissítés közben láttam a lenti rakparton a zöld, és fehér záróbuszokat...
Ittam, ittam és ittam, próbáltam hurcolni magam tovább.. tovább...
A Szabadság hídon még 1x találkoztam Zsüllel, aztán rákanyarodás volt a pesti rakpartra.
Nagyjából azt hittem ennek sosem lesz vége.
Még vissza volt a Ferdinánd híd, és bár ott is volt frissítés meg a Westendnél is, azért nézhettem ki annyira durván, hogy rámszólt egy lány, hogy ugye bírom még?
Ilyent még sosem tapasztaltam :)
Kicsit futott is velem, aztán a Hősök terénél előreszaladt.
Ott a fehér fürdőköpenyes piros fürdőnadrágos fiúkhoz álltam be pacsira figyelemelterelésnek, aztán intettem időközben felbukkanó Zsülnek, hogy akkor majd a célban találkozunk :).
Meleg volt nagyon, nem ez lett az a verseny ahol bármilyen egyéni rekordom is megdőlhetett volna: 2 óra 23 perc. , de nem bántam.
Főleg miután Zsül azt mondta, hogy na akkor ha kész vagyok, szerinte menjünk vissza még picit Balatonolni :D
Aztán a fizióterápia lement, megint nekiestem a futásoknak és gondoltam ráedzem magam a Vizit Szekszárddal a WizzAir-nek.
 |
| vizit Szekszárd ON |
Az őszi WizzAir félmaraton miatt aggódtam a legjobban, mert be volt fizetve, 20 Eurós kuponokat is kap, aki lefutja a befutócsomagban, meg persze a félmaratonmániás érmet is gondoltam erre az évre is megismétlem.
 |
| az érem helyes használata |
A Vizit Szekszárd nagyon kedvenc verseny! :) Térképet kapunk (amin teljesen nem ismerem ki magam :)), Zsül is jön (utána mindig megfogadja, hogy soha többet), meg idén nagyon menő volt az érem is! (sörnyitós :)).
Nem mertem reckírozni, pedig már nagyon akartam teljes kört menni, gondoltam elég lesz most a kicsi is (5-8 km volt a versenykiírás szerint).
Nagyon meleg napra ébredtünk.
Este ugyan rákészültem, de a rajt 15:00-kor volt, nem volt nálam másik ruha csak fekete (azt hittem ha ez a legvékonyabb, akkor majd jó szellős lesz, de nem... feketét soha többet versenyre hőségben!), ráadásul az árnyékos részt is sikerült mindig valahogy kikerülni :)
Azért a hangulat persze adott volt, az eltévedés pláne :D és nagyon tetszett, hogy voltak ismerős lányok, akikkel a találkozásokkor lehetett nevetgélni, hogy ki hogy van a hegyeken :).
Persze az elkerülő úton az élményfürdő felé majdnem elvéreztem :). Nem találtam sehol frissítést, a víz, amivel Zsül készült már régen elfogyott, ráadásul volt annyira meleg, hogy minél többet ittam annál szomjasabb lettem, így tartottam ott, hogy elég volt... ekkor mutatott az óra 11 km-t... (az 5-8 km meghirdetettel szemben :)).
 |
| hol az érem és amin kipróbálhatom? :) |
Hazafele találkoztunk a csoportAdminkával is, próbáltuk jól felheccelni, hogy kapja el a versenyszervező grabancát (ő ráadásul a kis 8 éves kisfiával futott, aki eddig max. 5 km-eket futott).
Máig nem értjük, hogyan tudja elintézni a versenyszervező Adminkával, hogy nem lett belőle semmi....
:)
Következő hétvégén: Runway Run 4.0 :)
Ezt a versenyt is nagyon régóta követtem már, ide csak meghívóval lehet bekerülni: vagy nyerni lehet, vagy besorsolnak, vagy. :)
Meghívni a hivatalos személyeket hívják meg alapban: TEK, tűzoltók, reptéri alkalmazottak. Rajtuk kívül minden év tavasz körül meghirdetik a facebookon, hogy nyerni lehet, eddig mindig játszottam is, képeket is küldtem is, de sosem sikerült bejutni.
Idén teljesen véletlenül a nyaraláskor (fizióterápiás kezelés kellős közepén :D) láttam egy divany.hu felhívást, hogy aki akar, így utolsó pillanatban jelentkezhet és majd akkor sorsolnak. Az esélytelenek nyugalmával nanáhogy jelentkeztem (és irtóra irigyeltem a diványosokat, hogy ennyire utálhatnak már a reptéren futni, ha már a saját meghívójukat is meghirdetik eladásra :D).
Aztán 1xcsak jött egy email, hogy akkor gratulálnak, a nevezési díjat ide utaljam, és hogy ez a Suhanj alapítványnak lesz akkor utalva.
Nem hittem a szememnek :D Zsüllel is átbogárasztattam, vissza is írtam, hogy ugye akkor ez már biztos? ugye? és mikor továbbra is írták, hogy igen igen, meg hajrá, hát utaltam :).
Elég sok "jó, ha betartod" tanácsot kaptam utána emailban, így nagyon korán keltem szombaton (metró persze nem ment) és kidöcögtem a Nyugati pályaudvarra aztán irány a Ferihegy :)
Kicsit idegeskedtem - nem sűrűn járok azért egyedül a reptéren, de nagyon sok futóruhába öltözött emberkét láttam előttem, így csak besoroltam mögéjük és sitty sutty már ott is voltam. Átvettem a rajtcsomagot, az öltözőben átöltöztem az egyenpiros pólóba (csak ebben lehetett kimenni - és semmit nem lehetett vinni magunkkal), leadtam a ruhatárba a ruháimat, egyéb dolgaimat és vártam erősen, hogy most mi lesz.
Hardy Mihály jelentette be, hogy 10 órakor fogunk tudni kimenni - ha már kiengedtek, onnan ha visszajövünk, akkor többet nem mehetünk megint ki, és hogy semmit nem lehet vinni magunkkal egy kisméretű fényképezőn, vagy mobiltelefonon kívül.
Amilyen kis barátkozós vagyok mostanában (nem értem mikor szúrhatott így meg a nap :)), azonnal nagy beszélgetésbe keveredtem egy enyhe németes akcentussal beszélő lánnyal, aki elmesélte, hogy ő a bécsi reptéren dolgozik, a cég fizeti az indulását, és utálja a pesti közlekedést, mert a kollégái még sehol, így kicsit izgul, hogy át sem tudnak majd menni a 10 órási kapunyitáskor együtt.
Aztán gondoltam még kicsit elmegyek sminkelni (kint mobilWCk voltak) meg iszom még pár kortyot, visszatérésemkor már nem láttam a lányt.
10 órakor az ígértek szerint nekilendültünk a kijáratnak. Mindenkinél megnézték a karszalagot, hogy van e valami felesleges holmink, aztán már kint is voltunk a placcon. Sehol nem volt árnyék... Nagyon megijedtem, hogy fogom bírni még 1 órát a nyílt napon a betonon, meglepődtem milyen gyorsan eltelt az idő 11 óráig :).
Még bent az épületben ugyan mondtam a német lánynak, hogy kicsit bánom már, hogy 10 km-t választottam, ő 5km-t futott és saját bevallása szerint is csak azért tervezte 20 perc alatt lefutni, mert csak a hülye akar világot váltani 40 fokos hőségben a reptéri aszfalton :).
Kis bemelegítés volt Béres Alexandrával, ittam kis vizet a frissítőponton (bemondták, hogy csak igyunk, mert meleg van), ahol a néni rámhozta a frászt, hogy akkor majd ha befutottunk nem fog jutni, majd próbáltam megfűzni hogy dugja el nekem a fél üveg vizemet, és majd ha befutottam majd jól elkérem tőle :).
 |
| benne voltam a TV-ben :) |
Iszonyú meleg volt.
Az első oldalra nézésemkor már meg is előzött a német lány (ha ez volt neki a lájtos tempó, akkor tuti egy világbajnoknővel ismerkedtem így össze kapásból:)).
Meleg volt rendesen, de nem tudtam mire is számítsak, így csak mentem, és gondoltam nem sietek el azért semmit.
 |
| bezzeg Oklahomában a Runway Run-on ... |
Nagyon meleg volt :D - nagyon vártam a frissítést és ittam is rendesen :).
Aztán jó sokára értem vissza, elég durva volt belegondolni, hogy na akkor még 1x ugyanezt....
Rámjött a szomjúság, erősen néztem a fel és leszálló gépeket, hátha attól elmúlik, aztán inkább nem néztem mert képes voltam egy gép helyett lassan már kettőket látni :D
Nagyon sokáig tartott amíg elértem a 8,9 km-hez - ott volt megint frissítés. Ittam vagy 5 pohár vizet, ami kicsi maradt, azt még a nyakamba is bezúdítottam, aztán irány vissza...
 |
| harmadik lettem :) |
:D
Utána amikor beindultunk még érmet is kaptunk, harmadik lettem! :D (totál nem számítottam rá :D) és kis befutócsomagot ajándékokkal :)
Nagyon jó hangulatban vonatoztam hazafele :)
És eljött szeptember 11, a WizzAir.
Zsül felhívott pénteken, hogy mik a hétvégi tervek. Mondtam neki a szokásost: szombat tésztaparti, vasárnap reggel 9 Városliget...
Kérdezte, hogy és péntek? mondjuk kis Balaton?
Először persze próbáltam nem-et mondani, merthogy pihenni kell, meg amúgy is izgulok, meg hogy jövök fel vonattal reggel 8 órára a városligetbe (csomagot hova teszem) meg ilyesmi, de aztán annyira .. de annyira akartam balatonolni, hogy észre sem vettem és már topogtam is kint 15:15kor a déliben a sorban, hogy kérnék a 15:35-ös vonatra Siófokra jegyet.....
 |
| Pub-Lik ON |
:)
Zsül Siófokon várt, aztán Földvár felé félúton mondta, hogy mi lenne ha este benéznénk a Pub-Lik-ba. Semmi alkalomhoz illő ruhám nem volt de persze már arra sem mondtam nem-et :D (ami, mint utólag kiderült nagyon jó ötlet volt, mert másnap 17 órakor bezárt, és a nyitás... hát az jövőre lett kiírva... )
Éhes voltam, bulizni is akartam - kértem egy Aperol Spritz-et, aztán látva, hogy a pizzákból nincs kis adag (38 cm-esek voltak), gondoltam megkóstolom a helyi specialitást :)
Szombaton egész nap heverészés lett tervezve a Balatonparton. Karikáztam, olvastunk, nézelődtünk :). Vasárnap reggel korán keltünk, Zsül felhozott a WizzAir-re autóval :)
Felértünk 8 órára, de ez korántsem jelentette azt, hogy le tudtuk tenni a parkolóba az autót... Zsül talált ugyan egy elég közeli helyet, de így is mint a nyíl ugrottam ki az autóból és álltam be a lányok mögé a mosdóba, hogy a rajtról se késsek el :) (mint tavaly dettó :D)
Na de elindultunk, meleg volt és gondoltam nem vagánykodom. Ha megy futok gyorsabban, ha nem inkább nézelődöm és igenis mindenhol inni fogok, ha elkap a záróbusz akkor is. ( ha eljutok egyáltalán bármeddig is :D)
 |
| alagút - kilátások |
 |
| rakparton |
Megint lett frissítés (7 km) és rákészültem a forró, budai rakpartra.
Irtó meleg volt :(
Éreztem, hogy szomjas vagyok, kezd fájni a fejem, de frissítés több nem volt az úton, ahogy mentem... Ha nincs ott Zsül a Szabadság hídnál egy üveg vízzel.... mert utána ám csak a Lágymányosi híd után, 11 km-nél volt csak a következő frissítés. Ráadásul frissítés közben láttam a lenti rakparton a zöld, és fehér záróbuszokat...
Ittam, ittam és ittam, próbáltam hurcolni magam tovább.. tovább...
 |
| Ződ hídon |
Nagyjából azt hittem ennek sosem lesz vége.
Még vissza volt a Ferdinánd híd, és bár ott is volt frissítés meg a Westendnél is, azért nézhettem ki annyira durván, hogy rámszólt egy lány, hogy ugye bírom még?
Ilyent még sosem tapasztaltam :)
Kicsit futott is velem, aztán a Hősök terénél előreszaladt.
 |
| Hős lettem :) |
Meleg volt nagyon, nem ez lett az a verseny ahol bármilyen egyéni rekordom is megdőlhetett volna: 2 óra 23 perc. , de nem bántam.
 |
| itt meg fotómodell :D |
Főleg miután Zsül azt mondta, hogy na akkor ha kész vagyok, szerinte menjünk vissza még picit Balatonolni :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése