- Báró Wenckheim hazatér -

Szerdán jelent meg Krasznahorkai új könyve és csütörtökön már ott topogtam az Írók boltjában, hogy megvegyem :).

Arról tudtam, hogy lesz felolvasás és dedikál is a szerző ma (2016. szeptember 19-én 17 órától), csak addig lehetetlen volt várni, ha már megjelent a könyv:).

Aztán megjelent egy cikk is - beszélgetés a Magyar Narancsban és a könyv után az író is egyre szimpatikusabb lett. Elképzeltem magamban egy igazi villámló tekintetű, határozottan odamondó emberkének hatalmasan erős kisugárzással, meg persze azzal a magabiztossággal, ami csak azokon látszik jól, akik már nem Magyarországon élnek.

Krasznahorkaitól nem ez az első könyv, amit egyszerűen nem tudtam letenni: ilyen volt a Háború és háború könyve is és máig csodálkozom azon, hogy a Sátántangót még mindig nem olvastam el...

Szóval elképzeltem jól az írót és vártam és vártam.

Aztán írták a facebookon, hogy iszonyú sokan leszünk és hogy nem kell azért nagyon közel mennünk hozzá a galérián, mert a bolt földszinti részében is igen jól lehet majd hallani ahogy felolvas a könyvéből....

Innentől kezdtem kicsit beijedni... 

Nem szeretem a tömeget....

A boltos néni - amikor vettem a könyvet - is mondta erősen, hogy nagyon sokan leszünk a felolvasáson, szerinte menjek kicsit korábban, így kb. negyed 5-re már ott topogtam és .. és nem volt helyem a galérián :). 

Voltak ugyan üres székek, de mind foglaltak.

Aztán két lány szólt, hogy nem jön a barátnőjük és lett szabad szék, amire gyorsan leültem, de így is háromnegyed 5-kor már csak épp a csilláron nem lógott senki ... és volt persze némi tolongás, ájuldozós színjátszás, sóhajtozás, nem hagytam magam kizökkenteni, csak ültem és jobb híján olvastam a könyvet.

Aztán lett zene (https://www.youtube.com/watch?v=0TEVMqX9dNE)és megjelent az író. Nagyon picikének tűnt, teljesen riadtan nézett körbe, elővette a könyvét és pont azt a részt kezdte olvasni, amit apunak és Zsülnek meséltem - hogy felröhögtem rajta a vonaton :D.

https://www.youtube.com/watch?v=51ndtrri070

Nem szép tőlem, tudom, de valahogy nem volt annyira jó előadó, mint Spiró (akinek még az órájára is képes voltam belógni), Krasznahorkai igen váratlanul egyszer csak abba is hagyta, aztán hirtelen! lerohant a lépcsőn a galériáról és eltűnt.

Kicsit még üldögéltünk, hogy most mi lehet, amikor kiderült, hogy nekilátott a dedikálásnak a bolt legalsó, legtávolabbi sarkában.

Mindenki elindult lefele.... a galérián a kb. 10 széken ülőkön kívül vagy 80-an voltunk, lent lehettünk még vagy 150-en így igen érdekesen több sorból kígyózva haladtunk felé. 

Nagyon megsajnáltam :(

Az még hagyján, hogy majdnem minden néni és diáklány az egész életművét elhozta a retiküljében (több, mint 10 könyvet) aláíratni, de a tömeg ráadásul nekiállt tolongani, könyvekkel nyomulni és persze annyira beszorult a boltba az az igazi emberszag, hogy ember legyen a lábán, akinek ne fordult volna meg a fejében, hogy menekülni kellene... Leginkább szegény Krasznahorkainak, szerintem.

Elhaló hangon kért kis vizet, látszott rajta, hogy nagyon sok neki ez a temérdek ember, próbált kicsit poénkodni, hogy mindenkinek kellene vizet adni, mert olyan meleg van (amit persze a bolt dolgozói igyekeztek nem meghallani, természetesen) és szépen lassan beleéltem magam a könyvébe, amiben Krasznahorkai volt Báró Wenckheim, mi meg a falu..................................

Nem volt felemelő érzés :)

Csak azért tartottam ki, mert amúgy is esett az eső, meg gondoltam csak nézem picit, hogy mennyire olyan, mint a hőse, nyomás alatt :).

Nagyon jól vette az akadályt, igaz nem nyomult legalább közel hozzá a tömeg. 

Tőlem még meg is kérdezte, amikor sorra kerültem, hogy milyen szépen állunk egy bizonyos távolságra tőle, hogy egyszerre csak 1 ember megy közel hozzá aláírattatni, hogy van esetleg bizonyos távolságban egy határvonal? vagy valami pin-kód, amit meg kell adni, hogy csak 1 ember legyen mindig közel hozzá? :)

Aztán megkérdezte a nevem és mondtam, hogy Anett és elég ennyi, mert úgyis nagyon sokan vannak még mögöttem.

Megkérdeztem azt is, hogy bírja még a keze, és tökéletesen úgy válaszolt, mint egy Báró:  

hát hogyne. 

:)

Persze morgolódtak már mögöttem, megköszöntem az aláírást és leléptem.

És az elképzelésemet a villámlószemű, határozott, a véleményét igenis megmondó képet az íróról elmosta hazafele az eső a többi még csak ki sem forrt képzettel együtt. 

Maradt a könyvben az aláírás, dátum és felette a sor: 

Anett könyve :)