- 2. nap Szilvásvárad -

még az előző este 

Szilvásvárad miatt jöttünk, így a második nap teljesen ennek lett szentelve. 

Reggeli előtt ugyan leugrottam a wellnessbe, és még éppen belerohantam két igen agitáló "mi kérem, nem ehhez vagyunk szokva" kisnyugdíjasba, amikor is csattanónak még mielőtt beleugrottam volna, hát kikapcsolták a jakuzzit ... :(

Merthogy nem olyan meleg, ahogy az meg van írva, és mert a reklamálóknak volt a szobájukban is infra szauna, így egyesegyedül nézegettem egy darabig a  papucsomban a hatalmas (és hideg) medencét, aztán benéztem szaunázni. Persze nem volt az igazi, de legalább gyorsabban sikerült leérni reggelizni.

A választék még mindig tetszett, csak nem találtam a kávét sehol sem, aztán Zsül kicsit megunta a téblábolásomat és kért a pincérlánytól kávét. 

És hozta is a kislány a picike kávét a hatalmas bőrkötéses számlával, merthogy a reggeli kávéért fizetni kellett. Vagy 1000 forintot ... Na itt kiakadtam. :D Soha életemben nem gondoltam, hogy a reggeli kávé az egy kastélyszállóban luxuskategória. Azt még csak csak, hogy a pincéreknek is kell némi borravaló (mert azért gondolom nem pont az a pénzszórós típusú emberek járnak ilyen helyekre), ezért aztán a pohár borok a vacsora után felárasak, de hogy a reggeli kávé is ... skandallum. Kiborultam. 

Így aztán a kirándulási tervbe azonnal bele kellett kalkulálni a boltok nyitvatartási idejét is (szerk. infó: Szilvásváradon nincs tescó :)), hogy másnapra azért egy 200Ft-os kávém legyen ..

(Tényleg luxuskategória a kávé?  Egy kastélyban? Tényleg? )

A hangulat olyan feldobott lett ezek után, hogy bár a stadionig (igen stadion az van) elértünk, sikerült felhergelni egymást annyira, hogy a nap hátralévő részét (kb. reggel 11 óra lehetett) nagyjából teljesen csöndben jártuk végig. Nem szóltunk egymáshoz szinte semmit. 

(szerk.megjegyz.: Zsül utólag bevallotta, hogy tetszett neki  :)

Nincs túracipőm: nagyjából mindenhol megszívom, mert a futócipőim - csak aszfaltosak :) - csúsznak szinte mindenhol. A stadion mellett egy teljesen aszfalt út vezetett a Szalajka völgy felé, így akkor még szinte kényelmesen sétáltunk. Érdekes, hogy csak utólag tűnt fel, hogy mennyire kiépített az út, akkor valahogy teljesen természetesen mentünk a sok iskoláscsapat, sok ember, gyerek, kutya, bringás között. 

Nagyon sokan voltak.

Sorba álltunk a Fátyol vízesésnél fényképezni, majd még a felső bányatóig elsétáltunk, ott ugyan volt még az Ősember barlangja, de az valahogy annyira nem vonzott, mint a kilátó - azt akartuk még visszafele megnézni, inkább tartalékoltuk rá az erőt.

A leírás szerint a kilátó 2-3 km-re volt, nem messze a visszaút végétől, így az elágazásnál szinte gondolkodás nélkül bele is vágtunk. Itt tűnt fel először, hogy bizony ez az út földes és néhol kavicsos, de annyira nem vészesen emelkedett még (a földeskavicsosnál időnként már kicsit csúszott az aszfalt futócipő). 

 Aztán jött egy jobbra fel tábla, ahol kicsit megijedtem. Kanyargós, 1 embernek való vékony ösvény, kövek, murva, megint kanyar, megint meredek. Kapaszkodtam erősen és meleg volt nagyon. Időnként annyira, hogy kezdett begőzölni a mérgelődésem is, hogy ezt megint miért kellett kitalálnom. 

Nagyjából senkivel nem találkoztunk és már épp megmondtam volna Zsülnek, hogy miért nem mentünk inkább a rendes autóúton (ami ugyan hosszabb volt, de legalább aszfalt), amikor elértünk egy kis pihenőhöz, de nem akartam megállni. Meg voltam győződve, hogy a nehezén már biztosan túl vagyunk, de csak emelkedett, kanyargott, csúszott, emelkedett... 

Már túl késő volt ahhoz, hogy a visszafordulásra még csak gondolhassak is,aztán egyszercsak megérkeztünk az aszfaltos úthoz.

Onnan már tényleg csak egy nagy hegy volt, de teljesen meredek és föld, csúszásnyomokkal, így elindultunk az országúton, hogy majd a rendes úton megyünk akkor a kilátóhoz. Aztán mentünk már vagy 1 km-ert és még mindig sehol nem volt semmi, amikor megnéztük a telefonon és... és mentünk vissza a teljesen meredek föld és csúszásnyomos elágazóig,mert ott kellett felkapaszkodni.

Nagyon durva volt.

Felérve nagyon kiizzadtunk, a kilátó meg elég magasan volt, így izzadtan kicsit féltünk, hogy ebből nagy megfázás lesz: nem mertünk sokáig maradni, még úgy sem, hogy nem volt ingyenes a kilátó. 

Egy szép kis részlet megmaradt a Milleniumi kilátóról, a könyöklőn volt leírás, hogy egy betonlépcső vezet a Gerenna várhoz és arról aztán minden romantikusat el tudtam képzelni és meg is fogadtam, hogy ha hazaértünk utána is fogok nézni is. 

(Lásd kép jobbra. Ezt ugyan nem tudom milyen vár, mi persze semmilyen erdészeti utat sem láttunk, meg parkolót sem, viszont a külső/belsővárról beugrott a villányi Szársomlyóhegy, amikor megmásztuk vagy röpke 3 óra alatt, merthogy ott is lesz a csúcson egy várrom. Aztán egy lányra majdnem rászóltunk, hogy ne üljön a 2 db kőből az egyikre, mert talán az lesz a vár :D )

Visszafele nagyon az aszfalton akartam menni, bármennyire is tudtam, hogy hosszabb, aztán végül Zsül nekiindult a durvának és nem akartam egyedül kolbászolni az úton. Szerencsére lefele azért könnyebb volt. 

Azért sikerült még a legvégén rábeszélni Zsült egy kitérőre így az egész napra a betervezett kis "2 km"-es "laza" kilátónézéssel együtt sikerült 18 km-t sétálni.

Hát este a vacsora után nem is nagyon volt más az alváson kívül :D

Másnap reggelre még volt reggelink és lám! Volt ingyenes kávéautomata is .... Most vagy én nem láttam előző reggel (nem hiszem), vagy igencsak ravaszak a főúrian kényeztető pincérek... 

Igaz megittam minden kávét amit előző nap sikerült találni a kisboltban, azért itt is ittam 1-et az automatából biztos ami biztos :)

Sajnos ekkor már kár volt bármi. A jakuzzi továbbra is technikai okok miatt nem ment, minden második pohár gyanúsan le volt pattogva, pont szájmagasságban - válogatni kellett, hogy miből igyunk, a zuhanykabinban a víz nem akart sehogy sem lefolyni, kicsit furcsa volt azért bokáig érő vízben tapicskolni a fürdőszobában :). 

Így aztán összepakoltunk és kijelentkeztünk :D.

Menni kellett: várt minket Tokaj és a borvidéke :D

- északi utazás 1. nap-

Azonnal kellett volna írni blogot, amikor még benne voltam, mert ahogy Zsül mondta: a múlt mindent megszépít :).  Most kénytelen leszek csak a szépre emlékezve írni :)

Egy nap felsoroltunk pár - kizárólag - magyar helyszínt, amit megnéznénk és Szilvásvárad lett mindkettőnknél a közös pont.. Zsül be is lőtte a térképen, hogy mi van körülötte és rám várt a feladat, hogy terveket kovácsoljak :).

Voltam olyan kis ügyes, hogy a várakat alapban kihagytam, meg persze Aggteleket .. Rákérdeztem azért persze, hogy "ügye nem akarsz menni Aggtelekre?" de sanda a gyanúm azóta is, hogy többször kellett volna  .. :). Meg persze pár várat megbántam a végére én is.

Első megálló Eger lett,  Zsül nagyon meg akarta nézni, én meg gondoltam hagyom magam, abból rossz még sosem volt. Találtunk parkolóhelyet és teljesen ledöbbentünk, hogy mennyire bent van a vár városban. Messziről egyáltalán nem látszott, közelről is alig. Bementünk a vaskapun, vettünk jegyet és a felfele út azért már kicsit emelkedett, amikor is megláttuk a várfal mellett elhúzó vonatot :D

Mondjuk az sem volt semmi, hogy a kilátás fele a sokkal magasabban lévő családi házak kiteregetett ruháira irányult, azért körbenéztünk mindenhol. 

Volt egy jó nagy terasz rész - három vaskereszttel, ahonnan még a felújításra váró minaretet és a városközpontot is lehetett látni - az nagyon tetszett. Ott simán el tudtam volna képzelni egy padot és nézni a lenti zsezsegést. 

Zsezsegésről: épp kicsengettek az iskolából és akkor ricsaj támadt hirtelen, hogy akkor vettük észre, hogy van Eger felirat a központban - hát oda le kellett menni mindenképpen. :)

A kilátásból sem tűnt nagy városnak Eger. A központ kellős közepén a Dobó téren egy hatalmas elkerített squash pályát építettek épp, meg amúgy is sok kisgyerek sétafikált fel alá a hangosan zenélő hátizsákjával így továbbmentünk érseki palotakertet nézni. Az sem volt túl nagy és épp a nap is tűzött erősen, csináltunk pár képet és becéloztuk a Bazilikát, ami tudott hatásos lenni :). Messziről is már igen impozáns volt, volt sok lépcső, amit meg kellett mászni és amikor már azt hittem ott halok meg - hát elfutott mellettem felfelé (a lépcsőn) egy futó.... :D

Csináltunk sok képet aztán kitaláltuk, hogy megyünk lassan tovább.

Szilvásváradon a Kastélyszállóban (a Kastélyban :)) volt a szállásunk, amit már 14 órától el tudtunk foglalni és nagyon kíváncsi voltam rá.

Szeretem a kastélyokat :). Zsül talált youtube-os videókat is és azzal csak még jobban felcsigázott - alig vártam, hogy odaérjünk.

Előtte még megnéztük Noszvajt - azt is csak azért, mert épp arra is jártunk, meg apu úgy emlékezett, hogy a mama odavalósi volt, amíg át nem deportálták Liptódra.

Nem volt nagy falu, de így is sokkal nagyobbnak nézett azért ki, mint Liptód. Mama nem biztos, hogy örült neki, hogy pont oda kellett mennie. Kár, hogy akkoriban, amikor még beszélhettem volna a nagyszülőkkel, nagyjából nem beszéltem ilyenekről semmit :(. Papát mondjuk próbáltam - az orosz hadi fogságos élményei miatt , de ő meg amúgy sem volt nagyon beszédes ember és erre is csak annyit mondott, hogy: "hagyni kell azt", hiába próbáltam feszegetni.

Noszvajban annyira nem tudtuk, hogy igazából mit is nézzünk meg, hogy maradt a de la Motte kastély :)

Olvastam róla, hogy a kapun két unikornis van, hogy a nevével ellentétben a kastélyt báró Vécsey Anna (Almásy Antal özvegye) vette meg 11 ezer forintért báró Szepessy Sámueltől (aki eladni kényszerült). Mondjuk azon, hogy hiába volt nő a vásárló, a kastély neve akkor is a második férjről lett elnevezve már meg sem lepődtem, bár az érdekességnek tűnt nekem is, hogy a birtok adásvételi szerződésében azért benne volt, hogy minden ingót és ingatlant az 5 kiskorú Almássy gyerek örökölhette csak, így a de la Motte házasságból született gyerekek az örökségből kizárattattak :)

http://www.konyavendeghaznoszvaj.hu/noszvaj/

https://delamottekastely.hu/

Volt belépő is, de épp kicsúsztunk a látogatási időből, így ugyan a kissé romos kastélyba be nem tudtunk menni, (a bejárati vaskaput nem zárták még be), maradt a körbenézés az udvarban, a kastély oldalán és mögötte található "angolkert" és azt hiszem nagyon mérges lettem volna, ha ezért fizetni kellett volna bármennyit is :D. Még akkor is, ha hatalmas EU támogatási táblák hirdették, hogy mennyi és mennyi ráfordítás fog most elköltésre kerülni a kastély mellett található terület felújítására.

Gyorsan végeztünk, így már csak a magas talpú cipőmet tudtam átvenni (ha már kastélyba megyünk :D), kicsit vigyorogtunk még azon, hogy az "örökség"-ről képet el kellene küldeni apunak és elmesélni neki, mennyi külsős érdeklődő van még :D (hosszú tömött autókkal jöttek azért még a nézelődők a de la Motte kastélyhoz), aztán elindultunk Szilvásváradra.

Elég gyorsan sikerült megtalálni a kastélyt, és igen, olyan volt, ahogyan elképzeltem. Szép nagy kapun mentünk be, megcsodáltuk az udvarházat (örültünk nagyon, hogy direkt kértük, hogy a kastélyba szállhassunk meg), aztán mentünk még kanyargósan, meg felfele és még tovább, amikor vége lett az útnak és leparkoltunk.

Szépen le volt vágva a fű, szép volt az idő, csak a csomagokat meglátva jött a logisztika, hogy akkor most hogyan veszünk kézben annyi csomagot a bejáratig. (mégiscsak 1 hétre csomagoltunk azért).

Megszavaztuk, hogy visszük a legkönnyebben  gurulósokat, és becsekkoltunk :)

Kaptunk szobakulcsot, törölköző kuponokat a wellnessbe és emlékeztettek rá, hogy jár nekünk egy wellcome drink, amit majd akkor az étkezőnél tudunk meginni.

A szoba nem volt nagy, de a kilátás engem meggyőzött (nagyon akartam hinni a "főúri kényeztetésben").

Le is robogtunk azonnal a wellnessbe és bár Zsül inkább úszott az impozáns medencében, én azért akkora beleéléssel ültem bele a jakuzziba, hogy lassan őt is meggyőztem, hogy csatlakozzon.

Sokáig nem tudtunk maradni, vacsoraidő lett, átöltöztünk és lementünk az étkezőbe.

Svédasztalos vacsora volt, választani lehetett, hogy mit ennénk, üdítő automatákkal, étlappal az asztalon (hogy miből lehet választani). 

Arra emlékszem, hogy ízlett a vacsora, napközben csak a kis úti elemózsiánkat ettük és a végére lett akkora hangulatunk, hogy kértük a wellcome drinkünket is: édes pezsgőt kaptunk: a lobby- ban szervírozták. 

Hamar sikerült elaludni - pedig előtte még a másnapot is meg akartunk tervezni, de az már maradt másnapra :)