Azonnal kellett volna írni blogot, amikor még benne voltam, mert ahogy Zsül mondta: a múlt mindent megszépít :). Most kénytelen leszek csak a szépre emlékezve írni :)
Egy nap felsoroltunk pár - kizárólag - magyar helyszínt, amit megnéznénk és Szilvásvárad lett mindkettőnknél a közös pont.. Zsül be is lőtte a térképen, hogy mi van körülötte és rám várt a feladat, hogy terveket kovácsoljak :).
Voltam olyan kis ügyes, hogy a várakat alapban kihagytam, meg persze Aggteleket .. Rákérdeztem azért persze, hogy "ügye nem akarsz menni Aggtelekre?" de sanda a gyanúm azóta is, hogy többször kellett volna .. :). Meg persze pár várat megbántam a végére én is.
Első megálló Eger lett, Zsül nagyon meg akarta nézni, én meg gondoltam hagyom magam, abból rossz még sosem volt. Találtunk parkolóhelyet és teljesen ledöbbentünk, hogy mennyire bent van a vár városban. Messziről egyáltalán nem látszott, közelről is alig. Bementünk a vaskapun, vettünk jegyet és a felfele út azért már kicsit emelkedett, amikor is megláttuk a várfal mellett elhúzó vonatot :D
Mondjuk az sem volt semmi, hogy a kilátás fele a sokkal magasabban lévő családi házak kiteregetett ruháira irányult, azért körbenéztünk mindenhol.
Volt egy jó nagy terasz rész - három vaskereszttel, ahonnan még a felújításra váró minaretet és a városközpontot is lehetett látni - az nagyon tetszett. Ott simán el tudtam volna képzelni egy padot és nézni a lenti zsezsegést.
Zsezsegésről: épp kicsengettek az iskolából és akkor ricsaj támadt hirtelen, hogy akkor vettük észre, hogy van Eger felirat a központban - hát oda le kellett menni mindenképpen. :)
Csináltunk sok képet aztán kitaláltuk, hogy megyünk lassan tovább.
Szilvásváradon a Kastélyszállóban (a Kastélyban :)) volt a szállásunk, amit már 14 órától el tudtunk foglalni és nagyon kíváncsi voltam rá.
Szeretem a kastélyokat :). Zsül talált youtube-os videókat is és azzal csak még jobban felcsigázott - alig vártam, hogy odaérjünk.
Előtte még megnéztük Noszvajt - azt is csak azért, mert épp arra is jártunk, meg apu úgy emlékezett, hogy a mama odavalósi volt, amíg át nem deportálták Liptódra.
Nem volt nagy falu, de így is sokkal nagyobbnak nézett azért ki, mint Liptód. Mama nem biztos, hogy örült neki, hogy pont oda kellett mennie. Kár, hogy akkoriban, amikor még beszélhettem volna a nagyszülőkkel, nagyjából nem beszéltem ilyenekről semmit :(. Papát mondjuk próbáltam - az orosz hadi fogságos élményei miatt , de ő meg amúgy sem volt nagyon beszédes ember és erre is csak annyit mondott, hogy: "hagyni kell azt", hiába próbáltam feszegetni.
Noszvajban annyira nem tudtuk, hogy igazából mit is nézzünk meg, hogy maradt a de la Motte kastély :)
Olvastam róla, hogy a kapun két unikornis van, hogy a nevével ellentétben a kastélyt báró Vécsey Anna (Almásy Antal özvegye) vette meg 11 ezer forintért báró Szepessy Sámueltől (aki eladni kényszerült). Mondjuk azon, hogy hiába volt nő a vásárló, a kastély neve akkor is a második férjről lett elnevezve már meg sem lepődtem, bár az érdekességnek tűnt nekem is, hogy a birtok adásvételi szerződésében azért benne volt, hogy minden ingót és ingatlant az 5 kiskorú Almássy gyerek örökölhette csak, így a de la Motte házasságból született gyerekek az örökségből kizárattattak :)
Volt belépő is, de épp kicsúsztunk a látogatási időből, így ugyan a kissé romos kastélyba be nem tudtunk menni, (a bejárati vaskaput nem zárták még be), maradt a körbenézés az udvarban, a kastély oldalán és mögötte található "angolkert" és azt hiszem nagyon mérges lettem volna, ha ezért fizetni kellett volna bármennyit is :D. Még akkor is, ha hatalmas EU támogatási táblák hirdették, hogy mennyi és mennyi ráfordítás fog most elköltésre kerülni a kastély mellett található terület felújítására.
Gyorsan végeztünk, így már csak a magas talpú cipőmet tudtam átvenni (ha már kastélyba megyünk :D), kicsit vigyorogtunk még azon, hogy az "örökség"-ről képet el kellene küldeni apunak és elmesélni neki, mennyi külsős érdeklődő van még :D (hosszú tömött autókkal jöttek azért még a nézelődők a de la Motte kastélyhoz), aztán elindultunk Szilvásváradra.
Elég gyorsan sikerült megtalálni a kastélyt, és igen, olyan volt, ahogyan elképzeltem. Szép nagy kapun mentünk be, megcsodáltuk az udvarházat (örültünk nagyon, hogy direkt kértük, hogy a kastélyba szállhassunk meg), aztán mentünk még kanyargósan, meg felfele és még tovább, amikor vége lett az útnak és leparkoltunk.
Szépen le volt vágva a fű, szép volt az idő, csak a csomagokat meglátva jött a logisztika, hogy akkor most hogyan veszünk kézben annyi csomagot a bejáratig. (mégiscsak 1 hétre csomagoltunk azért).
Megszavaztuk, hogy visszük a legkönnyebben gurulósokat, és becsekkoltunk :)
Kaptunk szobakulcsot, törölköző kuponokat a wellnessbe és emlékeztettek rá, hogy jár nekünk egy wellcome drink, amit majd akkor az étkezőnél tudunk meginni.
A szoba nem volt nagy, de a kilátás engem meggyőzött (nagyon akartam hinni a "főúri kényeztetésben").
Le is robogtunk azonnal a wellnessbe és bár Zsül inkább úszott az impozáns medencében, én azért akkora beleéléssel ültem bele a jakuzziba, hogy lassan őt is meggyőztem, hogy csatlakozzon.
Sokáig nem tudtunk maradni, vacsoraidő lett, átöltöztünk és lementünk az étkezőbe.
Svédasztalos vacsora volt, választani lehetett, hogy mit ennénk, üdítő automatákkal, étlappal az asztalon (hogy miből lehet választani).
Arra emlékszem, hogy ízlett a vacsora, napközben csak a kis úti elemózsiánkat ettük és a végére lett akkora hangulatunk, hogy kértük a wellcome drinkünket is: édes pezsgőt kaptunk: a lobby- ban szervírozták.
Hamar sikerült elaludni - pedig előtte még a másnapot is meg akartunk tervezni, de az már maradt másnapra :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése