- 2. nap Szilvásvárad -

még az előző este 

Szilvásvárad miatt jöttünk, így a második nap teljesen ennek lett szentelve. 

Reggeli előtt ugyan leugrottam a wellnessbe, és még éppen belerohantam két igen agitáló "mi kérem, nem ehhez vagyunk szokva" kisnyugdíjasba, amikor is csattanónak még mielőtt beleugrottam volna, hát kikapcsolták a jakuzzit ... :(

Merthogy nem olyan meleg, ahogy az meg van írva, és mert a reklamálóknak volt a szobájukban is infra szauna, így egyesegyedül nézegettem egy darabig a  papucsomban a hatalmas (és hideg) medencét, aztán benéztem szaunázni. Persze nem volt az igazi, de legalább gyorsabban sikerült leérni reggelizni.

A választék még mindig tetszett, csak nem találtam a kávét sehol sem, aztán Zsül kicsit megunta a téblábolásomat és kért a pincérlánytól kávét. 

És hozta is a kislány a picike kávét a hatalmas bőrkötéses számlával, merthogy a reggeli kávéért fizetni kellett. Vagy 1000 forintot ... Na itt kiakadtam. :D Soha életemben nem gondoltam, hogy a reggeli kávé az egy kastélyszállóban luxuskategória. Azt még csak csak, hogy a pincéreknek is kell némi borravaló (mert azért gondolom nem pont az a pénzszórós típusú emberek járnak ilyen helyekre), ezért aztán a pohár borok a vacsora után felárasak, de hogy a reggeli kávé is ... skandallum. Kiborultam. 

Így aztán a kirándulási tervbe azonnal bele kellett kalkulálni a boltok nyitvatartási idejét is (szerk. infó: Szilvásváradon nincs tescó :)), hogy másnapra azért egy 200Ft-os kávém legyen ..

(Tényleg luxuskategória a kávé?  Egy kastélyban? Tényleg? )

A hangulat olyan feldobott lett ezek után, hogy bár a stadionig (igen stadion az van) elértünk, sikerült felhergelni egymást annyira, hogy a nap hátralévő részét (kb. reggel 11 óra lehetett) nagyjából teljesen csöndben jártuk végig. Nem szóltunk egymáshoz szinte semmit. 

(szerk.megjegyz.: Zsül utólag bevallotta, hogy tetszett neki  :)

Nincs túracipőm: nagyjából mindenhol megszívom, mert a futócipőim - csak aszfaltosak :) - csúsznak szinte mindenhol. A stadion mellett egy teljesen aszfalt út vezetett a Szalajka völgy felé, így akkor még szinte kényelmesen sétáltunk. Érdekes, hogy csak utólag tűnt fel, hogy mennyire kiépített az út, akkor valahogy teljesen természetesen mentünk a sok iskoláscsapat, sok ember, gyerek, kutya, bringás között. 

Nagyon sokan voltak.

Sorba álltunk a Fátyol vízesésnél fényképezni, majd még a felső bányatóig elsétáltunk, ott ugyan volt még az Ősember barlangja, de az valahogy annyira nem vonzott, mint a kilátó - azt akartuk még visszafele megnézni, inkább tartalékoltuk rá az erőt.

A leírás szerint a kilátó 2-3 km-re volt, nem messze a visszaút végétől, így az elágazásnál szinte gondolkodás nélkül bele is vágtunk. Itt tűnt fel először, hogy bizony ez az út földes és néhol kavicsos, de annyira nem vészesen emelkedett még (a földeskavicsosnál időnként már kicsit csúszott az aszfalt futócipő). 

 Aztán jött egy jobbra fel tábla, ahol kicsit megijedtem. Kanyargós, 1 embernek való vékony ösvény, kövek, murva, megint kanyar, megint meredek. Kapaszkodtam erősen és meleg volt nagyon. Időnként annyira, hogy kezdett begőzölni a mérgelődésem is, hogy ezt megint miért kellett kitalálnom. 

Nagyjából senkivel nem találkoztunk és már épp megmondtam volna Zsülnek, hogy miért nem mentünk inkább a rendes autóúton (ami ugyan hosszabb volt, de legalább aszfalt), amikor elértünk egy kis pihenőhöz, de nem akartam megállni. Meg voltam győződve, hogy a nehezén már biztosan túl vagyunk, de csak emelkedett, kanyargott, csúszott, emelkedett... 

Már túl késő volt ahhoz, hogy a visszafordulásra még csak gondolhassak is,aztán egyszercsak megérkeztünk az aszfaltos úthoz.

Onnan már tényleg csak egy nagy hegy volt, de teljesen meredek és föld, csúszásnyomokkal, így elindultunk az országúton, hogy majd a rendes úton megyünk akkor a kilátóhoz. Aztán mentünk már vagy 1 km-ert és még mindig sehol nem volt semmi, amikor megnéztük a telefonon és... és mentünk vissza a teljesen meredek föld és csúszásnyomos elágazóig,mert ott kellett felkapaszkodni.

Nagyon durva volt.

Felérve nagyon kiizzadtunk, a kilátó meg elég magasan volt, így izzadtan kicsit féltünk, hogy ebből nagy megfázás lesz: nem mertünk sokáig maradni, még úgy sem, hogy nem volt ingyenes a kilátó. 

Egy szép kis részlet megmaradt a Milleniumi kilátóról, a könyöklőn volt leírás, hogy egy betonlépcső vezet a Gerenna várhoz és arról aztán minden romantikusat el tudtam képzelni és meg is fogadtam, hogy ha hazaértünk utána is fogok nézni is. 

(Lásd kép jobbra. Ezt ugyan nem tudom milyen vár, mi persze semmilyen erdészeti utat sem láttunk, meg parkolót sem, viszont a külső/belsővárról beugrott a villányi Szársomlyóhegy, amikor megmásztuk vagy röpke 3 óra alatt, merthogy ott is lesz a csúcson egy várrom. Aztán egy lányra majdnem rászóltunk, hogy ne üljön a 2 db kőből az egyikre, mert talán az lesz a vár :D )

Visszafele nagyon az aszfalton akartam menni, bármennyire is tudtam, hogy hosszabb, aztán végül Zsül nekiindult a durvának és nem akartam egyedül kolbászolni az úton. Szerencsére lefele azért könnyebb volt. 

Azért sikerült még a legvégén rábeszélni Zsült egy kitérőre így az egész napra a betervezett kis "2 km"-es "laza" kilátónézéssel együtt sikerült 18 km-t sétálni.

Hát este a vacsora után nem is nagyon volt más az alváson kívül :D

Másnap reggelre még volt reggelink és lám! Volt ingyenes kávéautomata is .... Most vagy én nem láttam előző reggel (nem hiszem), vagy igencsak ravaszak a főúrian kényeztető pincérek... 

Igaz megittam minden kávét amit előző nap sikerült találni a kisboltban, azért itt is ittam 1-et az automatából biztos ami biztos :)

Sajnos ekkor már kár volt bármi. A jakuzzi továbbra is technikai okok miatt nem ment, minden második pohár gyanúsan le volt pattogva, pont szájmagasságban - válogatni kellett, hogy miből igyunk, a zuhanykabinban a víz nem akart sehogy sem lefolyni, kicsit furcsa volt azért bokáig érő vízben tapicskolni a fürdőszobában :). 

Így aztán összepakoltunk és kijelentkeztünk :D.

Menni kellett: várt minket Tokaj és a borvidéke :D