Ezt a napot vártam a legjobban.
Túl sokat olvastam a Borostyánszobáról, meg akartam nézni.
Elsőnek kerestünk buszt, mert a Puskin falu kb. 20 km-re van Szentpétervártól.
Kimetróztunk a Moszkovszkaja megállóhoz, majd céltalanul át a parkon, amikor megint rámtört a vagánykodhatnék és leszólítottam egy nénit oroszul, hogy merre van a Дом Советов, mert úgy olvastam, hogy ott lesznek buszok Puskinba, mint pl. a 347, a 287, és stb... (ez az stb. zavart a legjobban :)).
A nő nagyon rázta a fejét, hogy nem tud "angolul", ám valahogy nem vettem magamra: kerestem mást és szerencsémre egy fiatal lányt sikerült leszólítani, aki annyira rendes volt, hogy még azt is mondta, hogy ne a Царское село -t keressem a buszokon, hanem a Пушкин-t és mutatta is, hogy merre lesznek a buszok. Sőt a zebránál még egyszer hátrafordult és megint megmutatta a kezével is, hogy merre menjünk, ahol sok busz lesz, amik mind odamennek.
Ennélfogva simán megtaláltuk, de felülni egyikre sem mertünk, mert egyik sem azokat a számokat mutatta, amit a zsebútikönyvem felsorolt (és stb..).
Zsül aztán megunta és felültünk egyre, ami épp jött és aminél a sofőr bólogatott erősen, amikor rákérdeztünk, hogy ugye a царское село и Eкатерининский дворец? :D
Leültünk, hátradőltünk, aztán csak lestünk, amikor mindenki előrement, amikor le akart szállni, hogy talán megállók sincsenek.
A következő döbbenet akkor volt, amikor egy pirosnál megállt a busz és kiugrott vagy egy rakat ember, hogy akkor ők leszállnak. Nyaggattam erősen Zsült, hogy kérdezze már meg a sofőrt, hogy akkor когда будет Eкатерининский парк?
A sofőr rendes volt - a következő megállónál nekünk is intett és ahogy leugrottunk a kereszteződésben, ott is volt előttünk a kastély kb. fél km-re:)
Megvettük a parkbelépőt, aztán mondták, hogy a kastélyhoz külön belépő kell, amit majd bent tudunk megvenni. Futottam is erősen a sorba, aztán Zsül mutatta a táblát, hogy ahol álltunk, onnan kb. 3! óra várakozás után tudunk majd jegyet venni.
Nagyon elszomorodtam, de nem tágítottam egy tapodtat sem. Az is megfordult a fejemben, hogy majd mondom, hogy menjen csak nyugodtan, sétáljon a kertben, legfeljebb veszek magamnak jegyet, gyorsan megnézem a szobámat és sietek kifele megkeresni a parkban.
Zsül megdöbbent a kitartásomon, aztán mondta, hogy jól van álldogáljak csak, ő előremegy megnézni, hogy mi a helyzet.
Előttem egy francia család volt, akik nézegették erősen a térképet, hogy hol van a WC, hogyan lehet kikerülni a turistacsoportokat és tőlük is előrementek a fiatalabbak, hogy körbenézzenek.
Mögöttem egy orosz család volt és a férj jól megijesztett, amikor szembejött egy vagon kínai turista és úgy elkezdett nekik káromkodni, hogy komolyan megállt bennem az ütő, hogy talán átugorja a kerítést is és szétcsap közöttük :). (A kínaiak persze rá se néztek, tovább vigyorogtak, fényképeztek mindent, aztán az oroszt is. )
Lassan csordogáltunk előre, a francia család közben talált valami rövidebb sort és mutatták is nekem, hogy csak tessék, álljak a helyükre, Zsül meg még sehol.
Kicsit fényképezgettem a kastélyt, meg nyomkodtam az internet nélküli telefonom, amikor megjött és mondta, hogy kb. 100 embert engednek be egyszerre, pontosan 15 percenként, hogy bent még sor áll a pénztáraknál is, és, hogy még mindig itt akarok állni a sorban a napon?
Akartam.
Utáltam, de ezt a Borostyánszobát annyira vágytam látni, hogy kitartottam.
Szerencsére nem volt azért 3 óra, de másfél biztosan és amikor már látszott a bejárat, hát az orosz rendőrnek öltöztetett közfelügyelő természetesen beengedett elénk vagy 10 db nyivákolós kínai lányt, amire azért még az én kitartásom is igen erős foszladozásba kezdett.
Beértünk, kártyával fizettem és rángattam magam után a bejárathoz Zsült, ahol fel kellett venni a cipőnkre cipővédőt, aztán mehettünk is.
Bent elég sok irányító ember terelgetett minket mindenfele, a csoportok itt is előnyt élveztek, volt, hogy várni kellett, hogy mindenki elmenjen, utána mehettünk csak mi is, győztünk is kikerülni minden bambulót.
Nem volt annyira nagy a kastély - valahogy jóval nagyobbra számítottam, aztán hirtelen: szembetaláltam magam egy borostyános fallal. Épp akartam mondani Zsülnek, hogy nézdd!!!! hogy ez milyen csodaszép és, hogy majd mennyire csodaszép lesz a borostyánszoba, ha ez ilyen és vettem elő a telefonom, amikor két néni nekem futott kiabálva, hogy NO FOTO IN AMBER ROOM!!!!!!!
Zsül nagyon nevetett, én meg csak csodálkoztam, hogy ennyi? tényleg? ilyen pici?
Aztán meg, hogy kb. 1 percünk volt rácsodálkozni összesen, mert már tereltek is ki belőle, hogy tudjon jönni a következő csoport.
Hát igen.
Ezt akarta mondani Zsül, hogy érdemes 1 percért hering sorban állni majdnem 2 órát a tűző napon, mindezt regeteg pénzért?
Megérte.:D
Az interneten lévő képek cseppet sem voltak olyan meggyőzőek, mint élőben .. :D, csak sokkal kisebb volt, mint amilyennek elképzeltem. Kiváltképp, hogy elvileg ez még ki is volt bővítve, mert a Charlottenburgi kastélyban jóval kisebbek voltak a falak.
De csodaszép volt.
Utána már más nem is érdekelt igazán, hamar ki is keveredtünk a kijáraton.
Ezt követően jött a meglepetés: Zsül megemlítette, hogy ha akarok valamit a névnapomra, akkor az ajándékboltból választhatok, majd mutatott is egy olyan fülbevalót, hogy az állam is leesett :)
(azóta is benne van a fülemben :D).
Még sétálgattunk a hatalmas kertben, majd kitaláltuk, hogy lefényképezzük a palota kerítését. Ahhoz be kellett volna menni az Alexander parkba, csak közben már elég késő lett, így csak egy kiskaput fényképeztünk, majd indultunk vissza keresni a buszt.
Még egy bazársort végignéztünk az út mellett, ahol apunak találtam ajándékot és kényelmesen elsétáltunk egy buszmegállóba. Ugyanarra a buszra szálltunk, mint idefele jövet, csak hely nem volt már semmi, így Zsül két buckára hajtás és repülés közben felidézte régi szép emlékeit Moszkvából, amikor még a fejét is beleverte a busz tetejébe, akkorákat sikerült repülnie :D
A -on még lefényképeztem a hatalmas és elkerített Lenin szobrot, beazonosítottam a háttérben a Дом Советов-ot :), majd elindultunk vissza a szállásunkra.
Elsőnek kerestünk buszt, mert a Puskin falu kb. 20 km-re van Szentpétervártól.
Kimetróztunk a Moszkovszkaja megállóhoz, majd céltalanul át a parkon, amikor megint rámtört a vagánykodhatnék és leszólítottam egy nénit oroszul, hogy merre van a Дом Советов, mert úgy olvastam, hogy ott lesznek buszok Puskinba, mint pl. a 347, a 287, és stb... (ez az stb. zavart a legjobban :)).
A nő nagyon rázta a fejét, hogy nem tud "angolul", ám valahogy nem vettem magamra: kerestem mást és szerencsémre egy fiatal lányt sikerült leszólítani, aki annyira rendes volt, hogy még azt is mondta, hogy ne a Царское село -t keressem a buszokon, hanem a Пушкин-t és mutatta is, hogy merre lesznek a buszok. Sőt a zebránál még egyszer hátrafordult és megint megmutatta a kezével is, hogy merre menjünk, ahol sok busz lesz, amik mind odamennek.
Ennélfogva simán megtaláltuk, de felülni egyikre sem mertünk, mert egyik sem azokat a számokat mutatta, amit a zsebútikönyvem felsorolt (és stb..).
Zsül aztán megunta és felültünk egyre, ami épp jött és aminél a sofőr bólogatott erősen, amikor rákérdeztünk, hogy ugye a царское село и Eкатерининский дворец? :D
Leültünk, hátradőltünk, aztán csak lestünk, amikor mindenki előrement, amikor le akart szállni, hogy talán megállók sincsenek. A következő döbbenet akkor volt, amikor egy pirosnál megállt a busz és kiugrott vagy egy rakat ember, hogy akkor ők leszállnak. Nyaggattam erősen Zsült, hogy kérdezze már meg a sofőrt, hogy akkor когда будет Eкатерининский парк?
A sofőr rendes volt - a következő megállónál nekünk is intett és ahogy leugrottunk a kereszteződésben, ott is volt előttünk a kastély kb. fél km-re:)
Megvettük a parkbelépőt, aztán mondták, hogy a kastélyhoz külön belépő kell, amit majd bent tudunk megvenni. Futottam is erősen a sorba, aztán Zsül mutatta a táblát, hogy ahol álltunk, onnan kb. 3! óra várakozás után tudunk majd jegyet venni. Nagyon elszomorodtam, de nem tágítottam egy tapodtat sem. Az is megfordult a fejemben, hogy majd mondom, hogy menjen csak nyugodtan, sétáljon a kertben, legfeljebb veszek magamnak jegyet, gyorsan megnézem a szobámat és sietek kifele megkeresni a parkban.
Zsül megdöbbent a kitartásomon, aztán mondta, hogy jól van álldogáljak csak, ő előremegy megnézni, hogy mi a helyzet.
Előttem egy francia család volt, akik nézegették erősen a térképet, hogy hol van a WC, hogyan lehet kikerülni a turistacsoportokat és tőlük is előrementek a fiatalabbak, hogy körbenézzenek.
Mögöttem egy orosz család volt és a férj jól megijesztett, amikor szembejött egy vagon kínai turista és úgy elkezdett nekik káromkodni, hogy komolyan megállt bennem az ütő, hogy talán átugorja a kerítést is és szétcsap közöttük :). (A kínaiak persze rá se néztek, tovább vigyorogtak, fényképeztek mindent, aztán az oroszt is. )
Lassan csordogáltunk előre, a francia család közben talált valami rövidebb sort és mutatták is nekem, hogy csak tessék, álljak a helyükre, Zsül meg még sehol.
Kicsit fényképezgettem a kastélyt, meg nyomkodtam az internet nélküli telefonom, amikor megjött és mondta, hogy kb. 100 embert engednek be egyszerre, pontosan 15 percenként, hogy bent még sor áll a pénztáraknál is, és, hogy még mindig itt akarok állni a sorban a napon?
Akartam.
Utáltam, de ezt a Borostyánszobát annyira vágytam látni, hogy kitartottam.
Szerencsére nem volt azért 3 óra, de másfél biztosan és amikor már látszott a bejárat, hát az orosz rendőrnek öltöztetett közfelügyelő természetesen beengedett elénk vagy 10 db nyivákolós kínai lányt, amire azért még az én kitartásom is igen erős foszladozásba kezdett.
Beértünk, kártyával fizettem és rángattam magam után a bejárathoz Zsült, ahol fel kellett venni a cipőnkre cipővédőt, aztán mehettünk is.Bent elég sok irányító ember terelgetett minket mindenfele, a csoportok itt is előnyt élveztek, volt, hogy várni kellett, hogy mindenki elmenjen, utána mehettünk csak mi is, győztünk is kikerülni minden bambulót.
Nem volt annyira nagy a kastély - valahogy jóval nagyobbra számítottam, aztán hirtelen: szembetaláltam magam egy borostyános fallal. Épp akartam mondani Zsülnek, hogy nézdd!!!! hogy ez milyen csodaszép és, hogy majd mennyire csodaszép lesz a borostyánszoba, ha ez ilyen és vettem elő a telefonom, amikor két néni nekem futott kiabálva, hogy NO FOTO IN AMBER ROOM!!!!!!!
 |
| https://hu.pinterest.com/vickilkramer/amber-room/ |
Aztán meg, hogy kb. 1 percünk volt rácsodálkozni összesen, mert már tereltek is ki belőle, hogy tudjon jönni a következő csoport.
Hát igen.
Ezt akarta mondani Zsül, hogy érdemes 1 percért hering sorban állni majdnem 2 órát a tűző napon, mindezt regeteg pénzért?
Megérte.:D
Az interneten lévő képek cseppet sem voltak olyan meggyőzőek, mint élőben .. :D, csak sokkal kisebb volt, mint amilyennek elképzeltem. Kiváltképp, hogy elvileg ez még ki is volt bővítve, mert a Charlottenburgi kastélyban jóval kisebbek voltak a falak.
De csodaszép volt.
Utána már más nem is érdekelt igazán, hamar ki is keveredtünk a kijáraton.
Ezt követően jött a meglepetés: Zsül megemlítette, hogy ha akarok valamit a névnapomra, akkor az ajándékboltból választhatok, majd mutatott is egy olyan fülbevalót, hogy az állam is leesett :)(azóta is benne van a fülemben :D).
Még sétálgattunk a hatalmas kertben, majd kitaláltuk, hogy lefényképezzük a palota kerítését. Ahhoz be kellett volna menni az Alexander parkba, csak közben már elég késő lett, így csak egy kiskaput fényképeztünk, majd indultunk vissza keresni a buszt.
Még egy bazársort végignéztünk az út mellett, ahol apunak találtam ajándékot és kényelmesen elsétáltunk egy buszmegállóba. Ugyanarra a buszra szálltunk, mint idefele jövet, csak hely nem volt már semmi, így Zsül két buckára hajtás és repülés közben felidézte régi szép emlékeit Moszkvából, amikor még a fejét is beleverte a busz tetejébe, akkorákat sikerült repülnie :D
A -on még lefényképeztem a hatalmas és elkerített Lenin szobrot, beazonosítottam a háttérben a Дом Советов-ot :), majd elindultunk vissza a szállásunkra.
