- Петергоф - 2019.06.17-

Petergof :)  a másik hely, amiről nem tudtam/nem is akartam lemondani :)

Meg is kérdeztük még este a szépen nyírt, cári szakállas recepciós Kirillünket, hogy hogyan is lehetne elmenni odáig.

Kirill ocseny szimpaticseszkij módra el is mondta, hogy igen-igen, van a szállodának buszos, idegenvezetős megoldása a problémára, csak azt meg nem akartam. Velence óta nem annyira bírom a buszos, összezártan barátkozós tömeget, Zsül mondta is, hogy mi hajóval terveztük menni, mire Kirill bólogatott is erősen, hogy good idea :). 
Viszont így akkor nekünk kellett utánajárni, hogy hogyan is van az a hajó. Ebből az lett, hogy reggel elég korán keltünk, rácsodálkoztunk a majdnem teljesen üres Palota térre, majd leslattyogtunk a hajókhoz. 
Azt olvastuk, hogy van egyetlen egy más nevű hajó a meteorok között (Dunaja:)), ami elsőként indul (9:30) és el nem tudtuk képzelni, hogy miben lehet más, ha csak neki más a neve.

Ami gyanús volt, hogy 50 rubellel többet írt a kijelző a Dunaja-ra, mint a többi összesre aznap. Meg persze meg is néztük, de tökéletesen ugyanolyan volt, mint a mellette álló másik, ami 10 órakor indult. Közben már 9:23 körül járt az idő, így Zsül rákérdezett a jegyárusító kislányra, hogy akkor lehet-e venni jegyet, mire megdöbbenésünkre azt mondta, hogy a 10 órásira már nem. Félóránként mentek a hajók, nem akartam várni annyit, így megvettük az irtódrága :) jegyet, éppen hogy fel tudtunk még ugrani a Dunaja-ra és indultunk is.
Az út kb. fél óra volt (a többi hajóra 45 percet írtak). A 11 órási szökőkút nyitást akartam nagyon megnézni, ám így elég korán kiértünk.
Nem nagyon bántam, a hajón nagy hely volt, kevesen is voltunk, járkálhattunk mindenfele, ahova csak akartunk, fényképezgettünk. Egyetlen, erősen vicces  orosz néni próbálta túlkiabálni a hajómotort, hogy vegyünk mindent, amit csak elő tudott kapkodni a hajóraktárból :)
A hajózás nagyon tetszett :), a kilátás szintúgy és még az is, hogy alig voltak rajtunk kívül. Gondoltam is, hogy lám, ilyen is van: kikerültük a kínaiakat, hurrá... aztán amikor megérkeztünk, nekiálltunk kerülgetni a kínaiakat. 
11 órára írták a szökőkút nyitást. Azért csináltunk pár képet víz nélkül is, de ahogy Zsül megjegyezte, így annyira nem jó, na de fényképezzünk majd olyant is, amikor már van benne pláne is.
Persze elcsámborogtuk a pontos kezdéstől, nagyon futni kellett (meg verekedni a tömegen át), amikor nekiállt a zene, hogy akkor 11 óra. 
Szép volt :)
Úgy is, hogy tényleg nagyon sokan voltak, mindenki kíváncsi volt, hogy hogyan indulnak be a kutak.
Láttunk egy teljesen közeli helyet is, ahol nem voltak sokan, gondoltuk odamegyünk mi is, de a biztonsági őrök szóltak, hogy az csak VIP-eseknek van, így nézegettük kicsit a fényképezőgyereknek pózoló öreg, paplankabátos, kínai nénit, majd elindultunk felfedezni az alsó parkot.
A jegy úgy volt, hogy ha hajóval mentünk, akkor pont az alsó parknál szálltunk ki és azonnal venni is kellett jegyet a parkba.
Volt a kertnek egy felső része is, ami ingyenes, de: ha kiléptünk az alsó parkból és netán hajóval akartunk visszamenni mégis, akkor ismét venni kellett volna jegyet az alsó parkba, ezért mi inkább nem is terveztük a felső parkot. Nagyon tetszett a hajózás :)
Az alsó park is elég nagy terület volt azért, sokféle szökőkutat fényképeztünk: gomba, virág, nap, piramis, sárkányos :). Aztán nekiálltak ide is hosszú tömött sorokban jönni a csoportok, (MSC hajósok is :)), így visszasétáltunk a Sámson kúthoz kicsit még gyönyörködni, majd a tengerhez sirályokat nézni :) és visszamentünk hajóval Pityerbe.
A visszaút annyira nem volt élvezetes, sokan voltak, mögöttem vagy 3 gyerek állandóan rugdosta a széket, koszos volt az ablak.... (ez volt a 45 perces és 50 rubellel olcsóbb hajó).

I. Péter

Este azért még mentünk egy kört a városban: kíváncsiak voltunk, hogy metró nélkül mennyi ideig tartana bejutni a hídnyitásra este (éjjeli metró, mint utólag kiderült, volt ugyan, de csak hétvégén, meg az Alye Parusa alatt: 06.23-án :)). 
El is sétáltunk egészen a Néváig a naplementébe, elmeséltem a Bronzlovasról mindent, ami csak eszembe jutott: hogy Katalin cárnőnek egészen addig nem tetszett Nagy Péter szobra, amíg egy tanonclány ki nem javítgatta a nagymester faragásait az arcon, hogy a szobor

szembogara ugyanúgy szív alakú, mint Dávidé (bármit is jelentsen ez), hogy az egész tömböt egyben húzták ide a térig és emberek (bele is haltak sokan), hogy a kígyón tiprás az a finneken való győzelmet jelenti... 

A Nyevszkijen andalogtunk vissza a metróig, majd haza.