Reggel még tökéletesen biztos voltam benne, hogy elleszek délutánig, aztán kérek beszélős időpontot a szőnyegszélre és majd holnap reggel 7-re megírom a beszédem és nekifutok.
Persze nem nagyon tudtam ülni egyhelyben sokáig, csak leszólítottam a titkárnőt, hogy beszélnem kellene a Főnökkel és mit tud, hogyan lehetne elkapni. Annyit mondott csak, hogy próbáljam hívni. A hívás persze nem jött össze, így ismét a titkárnőhöz folyamodtam segítségért azzal, hogy nagyon jó ám nekem a holnap reggel 7. Aztán ezzel a lendülettel el is mentem lépcsőzni, ebédelni, meg úgy összevissza búcsúkörökre :).
Visszatérve naná hogy volt nem fogadott hívás a Főnöktől és lett már 14:47 is ( 15 óráig van a munkaideje). Mély levegőt vettem, visszahívtam és már mehettem is azonnal.
A pánik persze megvolt, beszéltem nagyjából összevissza mindent, de remélem azért benne volt az, amit terveztem előre és azt is remélem, hogy nem bántottam meg senkit. Kb. 2 perc alatt már kint is voltam az irodából.
Nem látszott döbbentnek. Igaz, nem is nagyon hagytam szóhoz jutni. Azt hiszem rosszabb (fő)előadó vagyok, mint Bridget Jones :).
Amit elterveztem és sikerült: végig tudtam a szemébe nézni. A többire nem emlékszem :D.
Holnap akkor pakolás, sétálópapírozás, kártyaleadás és meglátjuk.
Annyira szeretnék visszajönni informatikusnak. Ezt csak azért írom ide, hátha megint meghallgatnak az égiek :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése