- Stockholm! visszajövünk! -

Az utolsó napunk igazából csak fél nap volt, mert este 8 órakor már jött visszafele a gép: 5 órára kint kellett lenni az Arlanda reptéren.

Már csak a városháza feltérképezése maradt. Oda idegenvezetős csoportokban lehetett bemenni, be is soroltunk egy angol nyelvű kiscsoportba egy pár kínai csoszogó lánnyal egy időben.
Az idegenvezető fiú fehér, 3 aranykoronás pólót, fekete keretes szemüveget, és nagyon szép angol kiejtést viselt, amit - bár hallottam, hogy nagyon érhető -, eleinte simán eleresztettem a fülem mellett a sok izgalmas látnivaló miatt.
A városháza első megállója a kék terem volt, ami nevéhez nem igazán méltó módon vörös téglákkal van kirakva és ahol nem a Nobel-díjakat adják át (bennem még mindig ez van beragadva :)) - azt Oslóban teszik - itt a Nobel díj utáni vacsorákat adják.
A sok termet nem tudom mind felsorolni ahol átmentünk, ami megmaradt:
- a tanácsterem: ahol jobbra ült a közönség, balra a sajtó, és amely teremnek nem volt teteje - mármint át lehetett látni egészen a tetőig. A tetőn át ugyan nem lehetett kilátni az égre, de a belsejét égkékre festették azért, hogy amik itt bent elhangzottak, abban semmi titok ne lehessen - tehát minden ami itt elhangzik, kihallatsszon a nagyvilágba is,
- egy picike kis szoba, tele zsúfolásig festett vászonkárpittal, egy házasságkötő terem.
Bárki köthet itt házasságot, ha bejelentkezik, és visszajön 6 hónap múlva párral - annyira hosszú a várólista :)

- az aranyszoba! Ez a szoba tele van aranyfüsttel bevont mozaikkockákkal - 19 millió darab - amitől, ha teljesen kivilágítják, gyönyörű csillogást lehet látni  és ami tele volt képekkel:
Shakespeare életvonala: amit Zsül a haláltól vett fel visszafele a kamerájával :), Államalapító Szent Erik, akit fej nélkül sikerült csak kirakni, mert rekordidő alatt kellett megcsinálni a szobát, és a gyors felrakás során pont a feje nem fért bele a falmagasságba :) De mert Szent Eriket úgyis lenyakazták:  így maradt… :)
A szemben levő hatalmas falon pedig egy hatalmas Medúza látszik már messziről is - itt annyira érdekesen mesélte az idegenvezető fiú, hogy még az állam is leesett a hallgatása közben, ráadásul megértettem : ezért ide is írom, ami megmaradt:
a kép fő motívuma középen Medúza, a Mälaren tó királynője: jobb kezében a jogar, balban az országalma , szívéhez közel - a képen az ölében - a stockholmi városháza, a világ közepe, akinek New-York, Párizs, a másik oldalán az egzotikus kelet ajándékokkal kedveskednek.
A Wikipédián a kép címe: Stockholm Kelet és Nyugat hódolatában.
"Mälardrottningen, Stockholm hyllad av Österland och Västerland", magyarul: "Stockholm, a Mälaren királynője, Österland és Västerland hódolatában".

Ezután fel akartunk menni a városháza tornyába is, ahol külön kellett belépőt is fizetni és egy nagyon huzatos átjáróban kellett várakozni  - nem engedtek fel csoportokat, csak pontosan annyi embert, ahányan lejöttek.
Amikor ott álldogáltunk, valahogy senki nem akart lejönni, vagy félórás intenzív szeles helyen való fázás után meguntam, és elráncigáltam Zsült egy ajándékvásárlást befejező körútra.

Fájó szívvel csomagoltuk össze a bőröndünket és hagytuk el a szobánkat.

A reptérre vezető buszban meleg volt és mert láttam pár gombot, gondoltam azok biztos a levegőt szabályozzák, sikerült is megnyomni a leszállni akarok gombot, de szerencsére a buszvezető bácsi nem állt meg. :)
Zsül meg is jegyezte, hogy biztosan hozzászokott már a turisták nyomkodásaihoz .... :) 

A programot közösen dolgoztuk ki, megvolt, hogy ki mit szeretne megnézni és azokon akkurátusan végig is mentünk, mégis maradtak ki látnivalók.
Láttunk a szobánkból messziről egy hatalmas fehér globus-t, amiről az maradt meg, hogy sportcsarnok lesz, így oda el sem mentünk. Csak otthon tudtuk meg, hogy ott még ráadásul panorámalift is közlekedik a külső gömb részen. Nem láttuk a városháza tornyából a kilátást (amikor fáztam :)), és a Lovagsziget templom is csak már hazafele ugrott be, hogy a királyi üvegkoporsókat, a falba temetett ősöket azért csak meg kellett volna nézni. 
Nincs mese. Stockholmba (legalább) még egyszer vissza kell menni. :)

- Stockholm felfedezése -

Ezen a napon mindent látni akartunk, amit csak lehet Stockholmból:
- őrségváltást délben,
- a Vasa hajót a múzeumban,
- hajókázni városnézéssel egybekötötten,
- mindenre rácsodálkozni, ami csak még eszünkbe jut útközben.

Nagyon siettünk a palotába, nagyon kevés időnk volt, így aztán még várhattunk is, mert az őrségváltás nem akart délben elkezdődni.
Vártunk és vártunk, közben akkora tömeg kerekedett, hogy már alig fértünk el a kordon mögött, majd egyszer csak megérkezett a-  svédül: Royal Navy Kadet Band :)
Több, mint 1 órán át néztük ahogy meneteltek, átmentek egymás között, sorban álldogáltak, zenéltek: volt a Dancing Queen is, amin irtóra meghatódtam :) még úgy is, hogy emlékeztem rá, hogy a svédeknek királyuk van, akkor is az jött át, - ahogy nézegettem a kis szőke svéd trombitásokat -hogy biztosan nagyon szerethetik a királynéjüket is :)

Eztán elmentünk megnézni a Vasa múzeumot.
Sokat olvastam előtte, nagyon érdekesnek tűnt a svéd Titanic, hogy élőben is meg lehet nézni.
Hatalmas volt.
Hét emeleten keresztül lehetett rácsodálkozni minden egyes szintjére. Kívülről a múzeumon semmi érdekes-séget nem láttam, csak a tetőn kilógó árbocokat, de bent azért elég letaglózó a hatalmas hajó, ahogy ott áll előttem. Sajnos kicsit sötét volt bent - a fényképek nem nagyon sikerültek, a videó sem volt annyira éles, ezt mindenképpen látni kell élőben. Felmentünk az összes emeletre, sokáig nézegettem a fafaragásokat, a kinyomtatott, ábrázolt történetet, a maketteket, de lassan indulni kellett tovább.
A helyi buszjárat visszafele hátul is kinyitotta az ajtót, pestiesen be is ugrottam hirtelen, ami aztán meglepetésemre rögtön be is csukódott mögöttem.
Rettentően megijedtem. Zsüllel együtt a buszmegállóban hagytam a  timmar kártyámat (amivel az utazás is ingyenes volt), a svéd koronákat, valamint az összes angol tudásomat is.....
Ráadásul a telefonomon nem volt roaming - vagyis még soha sem állítottam be külföldön - így a híd elhagyása után még felhívni sem tudtam Zsült, hogy most hol lehet ... ahogy megállt a busz a következő állomásnál, leugrottam, de gondoltam azért nem indulok visszafele. Jól is tettem, mert Zsül szerencsére jött a következő utánival (a következő nem állt meg abban a megállóban).
A nagy ijedségre megfogadtam, hogy többet nem vagánykodom, így aztán elmentünk egy városnéző hajókázásra (onnan nehezebbnek tűnt ki/beugrálni :)).
A hajókázásra a felhők olyan erősen összegyűltek, hogy megfordult a fejemben, hogy még meg is ázunk. A sétahajó ablakának alja majdnem a víz szintjén volt, a víz a hajó oldalán is be tudott permetezni, de egyáltalán nem jutott eszembe, hogy fázom :)
 Elsuhantunk a Birka Paradicsomos hajó mellett (Birka Paradise) és ami Zsülnek nagyon tetszett: az új panel lakások előtt feltűntek a régi kopott hajók a házak előtti parkolóban (vízen :))
Aztán zsilipeltünk vagy félórát, és visszafele már nagyon gyorsan kiértünk. Szívesen mentem volna még pár kört....

Este még kicsit sétálgattunk a városban aztán elég későn értünk vissza a tetőtéri lakosztályunkba.

- Miért éppen Stockholm ? -

A kezdet:

kaptunk egy Malévos hírlevelet olcsó hétvégi utazásokról, és belevágtunk.

Kefalóniára való repülés sem volt rossz és itt megint csak azt ajánlották, hogy repüljünk.. (hurrá!!!)

Igazán nem tudtuk, hogy miért éppen Stockholmra esett a választásunk, bár ahogy majd most leírom, azért látszani fog, hogy mennyire nem volt rossz - még úgy sem, hogy Stockholm a világ egyik legdrágább helye...

A repülőgép viszont irtó korán indult, így fel kellett kelni hajnali 3-kor! Fél 5-kor jött a taxi, repülés 7-kor. Hogy miért kell 2 órával korábban kiérni a repüléshez, azt hiszem sosem fogom igazán megérteni ... . :)
De jött a repülés (hurrá!!!) és megérkezés az Arlanda reptérre, ahol a legeslegelső egész falat betöltő kép az ABBA volt :) és csak közvetlenül utána tűnt fel a királyi pár :)

Elsőnek megvettük a Stockholm-kártyát (az volt rajta, hogy timmar:))  Ez volt a legdrágább beruházásunk, na jó meg a hajózás, meg a Vasa múzeum, meg az ajándékok :)...

Igen korán keltünk, elég kómásan figyelgettem mindenfele, de ami az első kirakatban feltűnt ékes svéd betűkkel:
"BIRKA FABRIKA"
Itt rám jött a röhögőgörcs, és vagy félórán át csak arra tudtam összpontosítani, hogy ne hallatsszon annyira, ne látsszon nagyon, ahogyan rázkódom és ne potyogjon folyamatosan a könny a szememből- azaz sikeresen felébredtem :)

A központban annyira könnyen megtaláltuk a metrót, hogy szinte el sem hittük: ott rakott ki a reptéri busz :) A buszról leszállva az érdeklődő feketéknek elmondtuk, hogy nem vagyunk svédek (ennyit arról, hogy majd svédben jól olaszoknak néznek minket az 1 hetes görög nyaralásunk után ... ), bementünk a metróba felfedezni a brommai vonalat.
Nem emlékszem pontosan hogyan találtuk meg, de jött a megvilágosodás: zöld vonal, T-17 és Alvik a végállomásunk!
Alvikban is kicsit kevertünk fel-alá, de még így is gyorsan meglett a szállodánk és már lifteltünk is felfele egészen a 15. emeletig, majd még 1 félforduló gyalog - mert olyan magasra kértük a szobánkat, hogy oda már a lift sem járt :)
Az ajtón belépve kicsit meglepődtünk: akkora lakosztályt kaptunk, hogy csak ablakból is tartozott hozzá vagy 9 db ... (lásd balra a képen a legfelső 9 keskeny ablakocska).

Kicsomagolás, örömködés a szobainternet miatt, majd elindultunk felfedezni a hotelt, a környékét, sétálgattunk a tó mellett, megetettük a kacsákat, majd elindultunk a városközpontba: "nästa T-Centralen" :)

Végigmentünk mindenen, ami csak a szemünk és a lábunk elé vetődött: bevásárlóutcák sora (NK:)), Kungliga slottet, Gamla stan szűk utcácskái, Sergelstorg üveg obeliszkje, ami nappali fénynél teljesen olyan, mint egy vasbeton emelvény.

Megvártuk amíg beesteledik, mert azt olvastuk, hogy a Kaknästornet (155 m: www.kaknastornet.se) teljes sötétedésben csudaszép igazán :)
Mire felértünk a helyi járattal, már igencsak sötétedett. Aztán még sétáltunk kicsit az erdőben és már mentünk is a lifttel felfele a toronyba. A kilátás tényleg lenyűgöző volt, csak az ablakok voltak kicsit fényvisszaverők, kicsit esett rá az eső is ... és nem mellesleg ez is egy restaurang volt :)

Este nagyon későn értünk haza, maradt az alvás.